Mi a kedvenc könyved? Mit jelent neked az olvasás?
Fogas kérdés: amilyen egyszerűnek tűnik, annyi fejfájást okozott, sőt még az is megfordult a fejemben, hogy egyszerűen elintézem ennyivel: „számos kedvencet tudnék megnevezni, nem tudok választani”. Mégis, visszapörgetve az irodalommal töltött éveket, Mészöly Miklós Film című regénye jut újra és újra eszembe, pedig vannak könyvek, melyeket jobban szeretek.
A kedvenc könyv, úgy tűnik, nincs összefüggésben a szeretettel, valami azon túlmutató kapcsolatot feltételez,
mert a Film volt, hogy nagyon tetszett, de volt, hogy halálosan idegesített és untatott. Mindig tudott újat mutatni, és ha kicsit elcsendesedtem, magamról is többet megtudhattam. Rideg, mégis meditatív könyv, kísérletező prózája nem hagy nyugodni.
Ha röviden válaszolnom kellene arra, mit jelent nekem az olvasás, rögtön rávágnám, hogy eszképizmus, nyugalom és szellemi munka. Majd hátradőlnék, kicsit magam elé merednék és diszkurzíve nyakon csípném a kérdést, forgatgatnám elölről és hátulról, végül erről és arról is alaposan megnézném… De talán ennyi is elég.
Van, ami magától értődő egyszerűségében és nagyszerűségében határozza meg az ember életét, mint a gravitáció, a légzés vagy a szerelem – nekem ez az olvasás.
Jelen volt és jelen is lesz az életemben, és talán már meg sem lennék nélküle: egy-két nap olvasás nélkül, és érzem, hogy kézbe kell vennem végre egy jó könyvet. És hogy ez mennyit mond el rólam és mennyiben járul hozzá a zsűrizéshez? Az előbbit bízzuk azokra, akiknek el kell viselniük, az utóbbihoz: szerintem egy jó könyvet elsősorban meg kell fejteni, nem adja könnyen magát, de nem is bizonytalanít el teljesen vagy nyom agyon, s miközben provokál, mer szórakoztatni is. A zsűrizés, a könyvek értékelése és rangsorolása során is ezt a belátást tartom szem előtt.
Milyen a zsűrizés folyamata? Számodra mi a legfontosabb zsűrizési szempont?
Elkezdem olvasni a könyvet, előítélet nélkül, ha ez egyáltalán lehetséges, mert lássuk be, hiába beszél Tacitus harag és részrehajlás nélküli történetírásról, ezen legfeljebb mosolyoghatunk, mégis érdemes így belevágni… A legfontosabb szempont pedig nem más, mint az első mondat. Ha az rendben van, már nagy gond nem lehet a többivel sem. Amennyire leegyszerűsítőnek hangzik mindez, mégis annyira igaz. Camus Pestisében Grand úr nem jut tovább az első mondaton, azt csiszolgatja mániákusan egy életen át.
A regény hátralévő része bár fajsúlyos s így nem hanyagolható el, mégsem annyira meghatározó. Az első mondat olyan, mint amikor meglátunk valakit, és még nem is tudatosítottuk, de a feromonok, testbeszéd és egyéb fiziológiai-kulturális jelek miatt máris szimpatikus a másik vagy éppen az ellenkezője. Nem mondom, igenis számít a borító, de abból ahány kiadás, annyi változat létezhet, az első mondat viszont sosem változik.
Az első mondat maga az odafordulás, a dialógus nyitánya.
Nélküle nincs párbeszéd, csak páros hallgatás. Az első mondat révén válok átlagemberből olvasóvá, az első mondat így misztikus alku szöveg és az általa olvasóvá avatott másik között. A rejtőzködés vége, a feltárulkozás kendőzetlensége.
A kedvenc íródon keresztül bemutatnád, miért fontos az olvasónak ott lennie az első kötet megjelenésénél?
Noha a Filmet írtam „kedvenc” könyvnek, Mészöly mégsem a kedvenc íróm. Krasznahorkai László volt sokáig a non plus ultra, de első – vagy inkább az elsőt tökéletesen folytató második – regénye óta Bognár Péter áll képzeletbeli dobogóm csúcsán. És azóta, hogy legutóbbi regényén nem egy alkalommal még hangosan fel is nevettem, úgy gondolom, egy ideig ott is marad.
De miért fontos az olvasónak ott lennie az első kötetnél?
Azon túl, hogy egy bontakozó történet nézője és alakítója lehet, egyszerűen szórakoztató és izgalmas.
Az első kötet maga az ígéret. Az író már nem lehet tovább nem-író, de az első kötet még nem avatja nagybetűs íróvá. A Múzsa csókja könnyen Káin-bélyeggé sötétedhet, pedig képzelete földjének legjavából áldozott. Bognár esetében ez nemcsak fejlődés és kísérletezés, de az auto- és metafikció olyan látványos csúcsra járatása, amire nem sok példa volt a kortárs magyar kultúrában. Az olvasó egy hamar irodalomtörténeti narratívává összeálló eseménysorban találhatja magát, érdemes hát szemfülesnek lenni.
