Előre jutni, egyről a kettőre, ezt mondod, mert a konzervgyárban az üvegeket mosod, az is jó, de messze kell utazni, és túlórázni kell, a túlóráért nem fizetnek, de ezt nem lehet felemlegetni, mert akkor mordul a főnök, a kisfőnök, mert nagyfőnököt ti nem láttok, mosod az üveget, megbeszélitek a többiekkel, hogy nem járja, hogy nem fizetnek, ők is mossák az üveget, este 7-kor, néha még 8-kor is, mossátok az üveget, visszateszitek, mossátok a következőt, és beszéltek róla, hogy nem járja, nem fizetnek a túlóráért, menni kell, nem lehet nem menni, muszáj csinálni, de fizetni nem fizetnek, erről beszélgettek, de aztán mikor jön a kisfőnök, akire biztos rámordul a nagyfőnök, ő meg rád mordul, ha mondod, hogy túlóráért fizetni kéne, és akkor a többiek csöndben vannak, nem szólalnak meg ők is, hogy nem járja így, nem mondanak semmit, csak te mondod, hogy nem jó így, és akkor elbizonytalanodsz,
és tényleg, mit is mondhatnék neked, hogy igazad van, túlóráért jár a pénz, de ott a semmi országában nem érnek a szabályok semmit,
csak a semmi van, a semmiből kaparó emberek, akik örülnek, hogy moshatják az üveget, és amikor jön a kisfőnök, nem mernek szólni, mert mégis jobb üveget mosni, és túlórázni, mint otthon maradni a semmivel, a semmiben, ennél a semminél jobb, és akkor nem lehet beszélni, pofázni, kiállni, nagy garral, vagy kis garral, arról beszélni, mi jogos, mi járja, mert hiába nem járja, itt igen, itt járja, itt így vannak a dolgok. És a gyereked felnő nélküled, mert mosod az üveget este, messze, mire hazaérsz fáradt vagy, nagyon fáradt, nem jó így, ezt mondod, és én is látom, hogy nem jó így, nem jó életet választottál, de választottad-e, nem tudom, mondhatom-e, hogy választottad, mert Balival összebútoroztál, megszülted a kislányt, kiestél az iskolából, mindent, ami meg van írva, ahogy meg van írva, úgy mentél, úgy léptél, nem tudtam megakadályozni, én is bűnös vagyok, nem tudtam, hogyan kellene megakadályozni, csak hallgatlak, hogy most egyről a kettőre lépnél, mert a fürdőszoba már megvan, és a tetőt megjavíttattuk, már lehetne rendesen élni, csak a munka volna jobb, hogy ne kelljen túlórázni pénz nélkül, hogyan tudnál előre lépni, nem tudom, de lépni kell, előre lépni valamerre, ha látszik, hogy merre van az előre, kitalálni, mert nem látszik, nem nagyon látszik az ott a semmiben, merre van az előre, innen sem látszik, merre van az előre, csak a jogszabályok, amelyeket nem lehet számon kérni, csak az üres szabályok, amelyekkel ott a kisfőnöknél semmire nem mégy, hát a magad ura akarsz lenni, értem én, a magad ura, és segítsek ebben, előre lépni, ebben szívesen segítenék,
elvállalok még egy munkát, odateszem magam, mert ez befektetés, emberbe fektetni, ez a legjobb, el is verhetném, elutazhatnám, elvásárolhatnám, de inkább neked adom, belefektetem az életedbe,
belerakom, hogy juss előre, egyről a kettőre, ahogy mindig mondod, hogy legyen valami irány, amerre lehet menni, csinálni, megfogni, vinni előre az életet, nem csak tolni nehezen a napokat, talán még repülni is lehet a végén, egyről a kettőre, kettőről a háromra, menni, hogy legyen valami a semmiben, ott a semmiben, ahol nehéz valamit csinálni. Te mást akarsz, valamit, ami a tiéd, amit te viszel a fogaddal, a két kezedben, viszed és csinálod, és hiszel benne, és dolgozol rajta, ilyen életet akarsz, és megértem, ki ne akarna saját életet, amiben viheti, cipelheti, a fogával és a két kezében, ami neki fontos, ami a sajátja, amiben hinni akar és hinni tud. Sok pénz ez is, de vállalok még munkát, mert ez befektetés, ha egyről a kettőre lépsz, előre, akkor megtérül, egy életben térül meg, egy életben, amely a semmiben fogant és a semmibe nőtt bele, és akkor átérhet egy valamibe, egy világba, ahol tartja a kezében az életét, viszi, cipeli, valamit talál a semmiben, és ez nagy dolog, vállalok még munkát, megcsinálom, odaadom azt a pénzt, hogy egyről a kettőre eljuthass, ahogy akarod. Elvásárolnám, elutazgatnám, de én oda utazom, a semmibe, én azt a tájat járom be veled, ez az én nagy nyaralásom, ez az én tengerem, hegycsúcsom, a semmiből a valamibe, nincs ennél szebb, nem lehet ennél szebb.
Úgy vagyunk, hogy ha most ezt a buszt megvesszük, akkor kimegyünk románba, és románba lehet epret venni, ezt az epret ott románba olcsóbban adják, itt a faluban is van ember, nagybátyám, de nem jó rokon, azért mégis rokon, nagybátyám, ő is kijárt románba, vette az epret, eladta itthon, busszal járt, azzal megveszi, felpakolja, berakja a buszba, és viszi szét, mindenhová, felrakja az internetre, aztán viszi a zöldségesnek, ez a nagybátyám, aki románba jár eprezni, az megszedte magát, feltört, de hiába rokon, itt nem segítenek a rokonok egymásnak, csak ez az unokatestvérem, azzal összeállnánk, mert van neki vállalkozása, megvan a papírja, még könyvelője is van, azzal összeállnánk, megvennénk mi is az epret, vinnénk szanaszét, mindenhová, én árulnám,
árulnám az epret egész nap, így jutnánk egyről a kettőre, és olyan drága az eper, hogy ha kicsit olcsóbban adom, már viszik is, viszik, mint a cukrot, sokat el lehet adni, csak egy busz kell hozzá,
egy rendes busz, hogy járjon vele Bali, busszal szokták, a busz az jobb, mint a teherautó, busszal járt a nagybátyám is, így a busz, ha meglesz, kimegy vele, az unokatestvéremmel, annak megvan a vállalkozása hozzá, kimennek, megveszik az epret, hajnalban, reggelre visszaérnek, talán még el lehetne vinni messze is, Pestre, vagy a Balatonhoz, mert nagyon drága az eper magyarba, de románba olcsóbban meg lehet kapni, és akkor vihetjük zöldségeshez, elvisszük a városba, ottan bérelünk pultot, én odaállok, hát beletanulok, mint az üvegmosásba, abba is beletanultam, odaállok, árulom, már ki is néztünk egy helyet a városban, jó helyet, a szupermarket mellett, ott a parkolónál, a szupermarketnél lehet bérelni egy pultot, vagy a piacon, és ott árulnánk, így dolgoznánk együtt, mert így nem lehet élni, előre kell menni, lépni, hát a nagybátyám is, a rossz nagybátyám, mert az már nem rokon, amikor pénze van, ilyen rokon, hogy ha pénze van, már nem rokon, ez a rossz nagybátyám is hogy megszedte magát, vitte az epret, dinnyét, árulta, hát ezt mi is meg tudjuk csinálni, és akkor visszaadok mindent, az utolsó fillérig visszaadom, mert erre gondolok mindig, hogy visszaadni neked, mert tudom, hogy sokat adtál, csak most az egyszer segíts ebben, mert ha segítesz, meglesz az eper, onnan már megyünk előre, árulok én hajnaltól estig, nem gond, és visszaadjuk, megkeressük azt a pénzt, már ki is néztük, a buszt megvenni, mert bérelni drága, ha bérelnénk, úgy nem jönne be semmi, az úgy nem éri meg, nincs értelme, mondod, hogy béreljünk, de nem jó úgy, drága, de ha megvesszük a buszt, akkor már lesz az eper, és bejön a pénz, és abból visszaadom, mert tudom én, hogy sokat adtál, gondolok rá mindig, el is szégyellem magam, mert vissza akarom adni, tudom, hogy vissza fogom adni, az utolsó fillérig, mert segítettél, amikor senki sem segít,
nincs segítség, ha a rokonnak pénze van, az már nem rokon, csak te segítesz, de ha most megsegítesz, ezzel a busszal, akkor jutunk valamerre,
egyről a kettőre, már mennék, elképzelem az életet, hogy jobb lehet az élet, nem veszekedni a kisfőnökkel a gyárban, hanem árulni az epret, de télen is lehet, télen mást árulnánk, házhoz is vihetnénk, csak az legyen, hogy olcsóbb, mert akkor megveszik, jönnek az emberek, kérik, ha olcsóbb, mert pénzük nincs, de epret akarnak, meg dinnyét, meg zöldséget, ha olcsóbban adjuk, és románban olcsóbb, így lehetne lépni egyről a kettőre, csak ezt a buszt kell megvenni, és mindjárt el lehet indulni, menni a piacra, vinni a zöldségeshez, mert megveszik, tudom, hogy megveszik, lépni kell, ezt akarjuk, ezt beszéltük, hogy lépni kell, menni előre, hogy jussunk valahová, egyről a kettőre.
