Idegességemben állatos videókat nézek, mert semmi mást nem tudok nézni, ami megnyugtatna, mert felkavart, amit anyu kért, hogy adjam oda neki azt a pénzt.
Adjam neki oda a házra a pénzt,
mert ha én nem segítek, akkor elviszik a házat, és akkor mind utcára kerültök. Mert hiába fizette tíz éven át, hiába, a végén csak nem tudta fizetni, és akkor már nem fizette, és jöttek, és mondták, hogy most elveszik. Ott maradhatnak albérletben, de csak úgy, hogy egy szöget nem verhetnek be. Pedig minden évben hogy átforgatta anyu a bútorokat, kifestette az összes falat, építette a kamrát, ültette a veteményt, mindenük volt az a ház, mert azt a házat úgy harcolták ki a tíz körmükkel, úgy kellett kiharcolni, hogy megvehessék, mert a polgármester cigányt oda nem akart engedni, hát azt mondta neki, anyunak, hogy ide bizony nem jön cigány, mert jön a többi is utána, de ő, anyu, nem hagyta magát, kiokosították, hogy nincs olyan, hogy cigány nem mehet, hogy ilyen szabályt nem hozhat a polgármester, hát ő felvette a hitelt, felvette a hitelt, hogy a gödörből elköltözhessen, ne ott nőjetek fel, felvette és aztán nem tudta fizetni. És így jártatok. Mert Románia bement az EU-ba, és onnantól már nem lehetett úgy üzletelni, mint régen, és akkor nem volt munka se, de ott volt az öt gyerek, és már a vizet se fizettétek, meg a villanyt se, de a végén mégsem lehetett fizetni a hitelt sem, és akkor jöttek, hogy elveszik a házat. Elveszik a házat és nincs tovább.
Minden elvész.
Mert a ház, a ház még megvolt, nem volt víz, villany is automatás, de volt a ház, benne három ágy, egy asztal, négy szék, a konyhában lehetett főzni a sparhelten, felépítették a cserépkályhát is, hát megvolt a ház, és az mégis valami. És azt, ami az egy valami volt az életben, azt most elveszik, mert elveszik, így mondta anyu. Mert már nem tudta fizetni. Így, ha én azt a pénzt nem adom oda, de csak kölcsönbe, fogadkozik, ha azt nem adom oda, akkor oda lesz a ház. És ezért nézem az állatos videókat. Rád gondolok közben, hogy múlhat így rajtam, hogy utcára kerülsz-e, hol van ebben az igazság, miféle igazság egyébként is,
ki beszél itt igazságról, ahol csak tények vannak,
meg papírok, papírok az adósságról, papírok arról, mi lesz a házzal, hogy egy szöget nem lehet már majd beverni, mert az már nem tulajdon, csak bérlet, ameddig még bérlet, papírok tartozásokról, papír, hogy nincs idén se munka, közmunka sincs, csak annak, aki úgy van, hogy közel van a tűzhöz, na, közelebb van, mint mások. Miért adnám oda azt a pénzt, azt kérdezem magamtól, miért volt okos dolog öt gyereket csinálni a semmire, hitelt felvenni a semmire, hogy aztán most én fizessek ezért, én pótoljam ki a semmit, én legyek a megmentő, mert megszerettelek, azért hát adjam oda a pénzt. De az is eszembe jut, miért ne adjam oda a pénzt, ha egyszer oda tudom adni, hát a pénz egyforma, egyik pénz olyan, mint a másik, akármilyen közelről nézem, de az emberek, ha közelről nézzük őket, nem egyformák, az egyik a másiknak nem egyforma, hanem egészen valamilyen, közelről egy arc, egy összeszorított száj, szem, amit összehúz valami, egy fájdalmas ránc az orr mentén, egy fájdalom, közelről a fájdalom se ugyanolyan, hanem éppen azé, akié, akihez közünk lett. De megint, hogy minek kell öt gyereket szülni a semmire, miért kell a semmire hitelt felvenni, és aztán megint, hogy miért ne adnám oda, hiszen a pénz csak pénz, csak eszköz, mire jó a pénz, ha nem lesz belőle valami jó, az pedig jó, hogy nem kell utcára menni, az ágyában aludhat az ember, igaz, a testvérével, nem kell félnie tőle, hogy nem lesz ágya, hogy egyszer csak nem lesz saját ágya sem, még ha meg is osztja valakivel. Így nézem az állatos filmeket, mert nem kérdezhetek meg senkit, akit megkérdeznék, azt mondaná, őrült vagyok, vagy azt mondaná, nem az én dolgom, hanem akkor bizony kinek a dolga, és mi a dolga valakinek, mi az, hogy dolga van valakinek valamivel, éppen neki van dolga, vagy másnak van dolga, talán papír van arról, hogy kinek mivel van dolga, csak az a papír mondja meg, hogy kinek a dolga micsoda, és ha nincs papír róla, akkor nem is dolga semmi senkinek, nem dolga, legfeljebb arra járt, vagy beleütközött, de már mehet is tovább, mert nincs papír róla, hogy meg kell állnia és kezdenie kell valamit. Mert most kezdenem kell valamit, ha egyszer anyu ezt kérte, hogy adjam oda a pénzt,
most már az is valamit kezdés, ha nem adom oda, pedig odaadhatnám, az is kezdés, ha odaadom,
mindenképpen kezdeni fogok valamit ezzel, mert már elkezdtem, veled, amikor megszerettelek.
Én nem tudom, anyuék hogy mit akarnak, én nem értek ehhez, nem mondják, csak néha sír anyu, vagy ideges, akkor aztán inkább kimegyünk a házból, ki az udvarra, vagy még onnan is el, a veteménybe, mert mit tudunk mi tenni, ha anyu ideges, vagy apu ideges, mert nincs pénz. Mit tudok én tenni, ha nincs pénz, semmit se tudok tenni, csak bólintok, ha anyu mondja, hogy nincs erre pénz, farhátra lesz pénz, csirkéből farhátra, de combra nem, és ezért nincs pénz arra a pólóra sem, amit Ria kinézett magának, hogy a ballagásomra legyen, mert Riának még volt nagy ballagása, jöttek a rokonok, zenéltek, volt nagy táncolás, volt csirkecomb is, de az én ballagásomra nem lesz csirkecomb, és Riának póló sem, csak csendben megleszünk, mert meghúzzuk magunkat, mert kérni kell pénzt, és ha pénzt kérni kell, az szégyen, hát szégyellik magukat, de kérnek, mert nem lehet mást csinálni. Én örülök, hogy nem kell kérnem, én még gyerek vagyok, a gyereknek nem dolga a pénz, csak mondják neki, hogy nincs, vagy ha van, azt is mondják talán, hogy van, de mostanában ezt nem mondják,
hanem azt, hogy nincs,
és nem lesz póló, és nem lesz nagy ballagás, nagy ricsaj, ünnepség, mert az járna, az kijár a lánynak, ha felnő, elballag az iskolából, akkor már jár neki az ünnepség, mégse lesz most, csak meghúzzuk magunkat, úgy, mintha nem is ballagnék, mintha nem számítana már ez sem. Csak elmegyünk a gyülekezetbe, oda kell menni, nem muszáj, csak mégis kell, ahogy apu gondolkodik róla, hogy Istent már végre komolyan kell venni, hogy előbbre jussunk az életünkben, mert ha úgy anyagilag nem jutottunk előbbre, mert most a házat el akarják venni, akkor Istennel jussunk előbbre, azt mondja apu, az a fontos, hogy Istennel jó legyen a viszonyunk, ilyen furcsán mondja, jó kapcsolatunk legyen, jobb, mint a rokonokkal, akik nem segítenek, pedig pénzük volna, de nem segítenek, mert szegény ember nem fontos a rokonainak, a rokonok akkor jönnek, amikor van, nem akkor, amikor nincs, és így mi vagyunk együtt, heten, csak mi heten, a családunk, de már a rokonok nem jönnek, nem jönnének talán még a ballagásomra se, mert annyira elromlottak a dolgok, Ria ballagása óta minden elromlott, akkor még ott táncoltak az udvaron, nyomta a bátya a szintit, volt csirkecomb meg disznócomb is, volt nagy muri, de már most nem lesz nagy muri, csak a gyülekezet lesz, mert megcsendesedünk, úgy mondja apu, csak egymás között leszünk, meg a gyülekezetben, és olvassuk a Bibliát, mert abban van leírva, hogyan leszünk jobb kapcsolatban Istennel, mert a rokonokkal már nem jó a kapcsolat, hiába táncoltak Ria ballagásán. Én Istent nem tudom, nem nagyon hiszem, elmegyek, el kell menni, ott vagyok a gyülekezetben, de nem szépen beszélnek ott velem, kiállítanak, hogy büszke vagyok, gőgös vagyok, mert a szépségre gőgös a lány, és azért romlott, és így kiállítanak engem ott a gyülekezet elé, a többi gyerek elé, és mondják, hogy most már csendesedjek meg, most már alázkodjak meg, mert az Istenhez az kell, Isten azt nézi, hogy büszke-e valaki, vagy meg tud alázkodni, és engedelmes, hát azért a büszkeséget vessem ki, irtsam ki a szívemből, és tanuljam meg a szívemben az alázkodást, ezt mondják nekem a gyülekezetben, a pásztor felesége beszél így, és kiállít, és én nem látom ott Istent,
nem látom, hol van Isten abban a gyülekezetben,
csak a pásztor feleségét látom, az beszél, és amikor kiállít a többi gyerek elé, hogy büszkeség van a szívemben, nem hiszem el, hogy Isten mondja ezt neki, nem hiszem az Istent így el, máshogy talán elhinném, de én így nem, nem keresztelkedem, nincs büszkeség a szívemben, nem azért, meg a szépség sincs a szívemben, de a pásztor felesége úgy beszél, mint aki haragszik, mint aki pikkel rám, és amikor kiállít a többi gyerek elé, hogy megalázkodjak, akkor ottan nem látom én Istent.
