Azt mondod, nem akartad, soha nem tettél még ilyet, úgy értem, soha nem loptál még, és el is hiszem neked, nem loptál még soha, de most, úgy érzed, rákényszerülsz, ezt mondod nekem, mert a fát ellopták az udvarról, éjjelente bejár valaki, a felhasogatott fát összeszedi, elviszi, hogy mikor jöhet, nem tudod, azt mondod, mert hiába próbáltad meglesni, csak nem lehetett megfogni, pedig féltél nagyon közben, de ott ültél a sötétben, a ház hideg tornácán, ott vártad, hogy ki viszi el éjjelente a fát, hiába vártad. 

Csak eltűnt a fa, de nem volt nyoma annak, ki viszi el.

Nem volt nyoma, de azért gondolatod van, gondolod, hogy a szomszéd, a szomszédból járnak át, mert ha kint hagysz egy kanalat, így mondod, egy kanalat, azt is felszedik, elviszik, a szomszéd pedig rokon, nem a te rokonod, Bali rokona, az urad rokona, mert így mondod, az urad, nem vagytok összeházasodva, de így mondod, a nőre azt mondják, az asszony, a férfira azt, hogy az ura, az asszony és az ura, és a gyerek, aki a meghasadt világba született, egy repedésbe, így vagytok ott hárman, az új fürdőszobával, amit kifizettem, zöld lett, zöld hullámok a csempéken, és egy igazi kád, egy igazi bojler, csodájára járnak a faluban, irigykednek, azt mondod, nem szokás ott a fürdőszoba, fürdőszoba nincs szinte sehol, de nektek lett, mert keresztanyád, így mondod, keresztanyád kifizette, ez volnék én, a keresztanyád, ugyan meg nem vagy keresztelve, s én magam sem vagyok megkeresztelve, de hogyan is nevezzük ezt a viszonyt, nevezzük valahogy el, amit értenek mások is, aminek van valami értelme, felfogható, helyre tehető, nevezzük akkor így, irigykednek tehát a zölden hullámzó fürdőszobára, kibeszélik egymás között, azt mondod, mert nekik nincs ilyen keresztanyjuk, talán egyáltalán nincs keresztanyjuk, de ha van is, nem olyan, hogy néhány százezer forintot adjon egy fürdőszobára. 

A normális keresztanya nem olyan, csak ez a fehér, ez a magyar nő, ez olyan, hogy ad, csak kérni kell tőle.

És most kérsz megint, és szédülök a kéréstől, mert mit lehet tenni, két év börtön jár érte, azt mondod, csak kétségbeesésből, mert a fát, amit a múltkor kifizettem, ellopták, mert a szomszéd is irigykedik, az is, pedig rokon, így hát te is mentél, fogtad a fejszét, Bali nem volt otthon, dolgozni járt, messze dolgozott, ott voltál egyedül, felkaptad a fejszét, kimentél a faluból, a falu szélére mentél, ott van egy kiserdő, ezt mondod nekem, annak a kiserdőnek a szélén fogtál neki, egy fát akartál kivágni, mert hideg volt a házban, most, hogy ellopták a fát,

és a kislány fázott, megraktad az ágyát takaróval és pulóverrel, de fázott, elkékült a szája, hát így elmentél a kiserdőbe, és nekiálltál, csapdostad a fát, ahogy kell,

ahogy a hátsó kertben csapdosta Bali, amikor a hátsó kertben volt még fa, mert ott volt néhány, ványadt ecetfák, azokat is ki lehetett vágni, de ha már kivágta, nem nőtt vissza, és hosszú lett ez a tél, így hát felmentél a kiserdőhöz, és ott kezdted vágni a fát, egy fát, hogy egy kosár fát összeszedhess, vágtad, el is dőlt már, azt mondod, és akkor jött az ember, jött egy ember és azt mondta, ez az ő erdeje, nem tudtad, ki ez az ember, így mondod, pedig nem sokan laknak a faluban, lehet ismerni mindenkit, gyorsan megtudni mindenkiről mindent, ilyen ez a falu, rólad is mindent tudnak, beszélnek, ezt is beszélni fogják, hogy jött az ember, és az ember nagy hangon kezdte mondani, hogy mit tettél, hogy az ő erdőjében egy fát kivágtál, kárt okoztál, nagy kárt, ezt a kárt pedig jóvá kell tenni, ezt mondod, hogy ezt mondta, a kárt jóvá tenni pedig pénzzel lehet, de nem kis pénzzel, mert két év börtön, az nagy büntetés, a nagy büntetés pedig nagy pénz, nem lehet mást tenni, ki kell fizetni, mert azt mondja az ember, kárt okoztál neki, és ha kifizeted, nem jelent fel, ennyit kér, nem értem, hogy kerülhet ennyibe egy fa, nem hiszem el, hogy ennyibe kerül, de csak mondod, hogy ennyit kér, kétszázezret, muszáj kifizetni, mert két év börtön is járhat falopásért, más fájának a kivágásáért, ez van a törvényben, elolvasom, ez van valóban a törvényben, és hát két évért lehet kérni kétszázezret, az ő kezében van a hatalom, ő ennyit kér, de a fát nem adja oda, pedig igazán odaadhatná, ha már kifizetted, de nem, azt nem adja, csak kéri a pénzt, és sírsz, nagyon sírsz a telefonban.

Én úgy megijedtem, ennyire nem féltem még soha, hát még soha nem loptam semmit, tudtam, hogy nem szabad, de csak sajnáltam a kislányt, és még egyszer pénzt nem mertem kérni fára, kérni megint, mert már adtál, adtál fára, amikor bejött a nagy hideg, csak azt a fát ellopták, így mentem szedegetni fát az útra, az út mellől, de az nem lett sok, nem elég, nem lehet vele fűteni, épp csak begyújtani. Ennyire, mint ettől az embertől, még nem féltem soha, mert kiabált, és azt mondta, ne gondoljam, hogy nem jelent fel, mert őneki jóismerősei a rendőrök, ő most kihívja, ezt mondta, mert ezért börtön jár, a falopásért, megragadja a karom, úgy beszél hozzám, kiabálva beszél, és mondja, mondja, hogy börtön jár érte, és megtalál, azt ne higgyem, hogy nem talál meg, mert megtalál, a rendőrnek megmondja, és elvisznek, elvisznek börtönbe, és én nagyon félek, rettenetes dolog a börtön, nem akarok börtönbe menni, és nem akarom, hogy jöjjenek a rendőrök, jöjjenek rám és bevigyenek, 

nagyon félek ettől, nem tudom, mit tehetnék, nincs semmim, csak a ház, meg a gyerekem, a kislányom a házban, nem tudok mit eladni,

csak ha Balit kérdezném, hogy az autót, azt eladnánk-e, mert félek nagyon a rendőröktől, és a börtöntől, de Bali azt mondja, hogy az autót nem lehet eladni, mert dolgozni mással nem tud menni, az autót meg kell tartani, azért kell kérni, megint kérni kell tőled, mert börtönbe nem mehetek, a kisgyerekem nem hagyhatom el, félek, rettenetesen félek attól az embertől, aki megragadta a karom, és úgy kiabált az arcomba, rám fröccsent a nyála, úgy kiabált, hogy remegett a lábam, tehát megint kérni kell, elmondani, hogy félek, nagyon félek. És te azt mondod, hogy az autót nem lehet eladni, mert azzal kell járni dolgozni, és dolgozni kell, az az első, és azt mondod, hogy nem tudod megígérni, hogy nem lesz eljárás, így mondod, hogy eljárás nem lesz, azt nem lehet megígérni, de ilyen első esetben azért a börtön túlzás volna, ezt nem hiszed, azt mondod, hogy nem hiszed, hogy ebből börtön lenne, és a kétszázezer is sok, de én tudom, hogy kiabált az az ember, féltem tőle, nekem nem sok, eladjuk az autót, megmondtam Balinak, ha más nincs, eladjuk az autót, ha nem adsz, mert nem akarok börtönbe menni, ezt mondom neked, és hallgatsz, és nem válaszolsz sokáig, és a végén azt mondod, ne adjam el az autót, mert dolgozni kell, az fontos, hanem akkor adsz mégis, de nem szívesen, erre már nem szívesen adsz, mert adtál már fára, és mert sokallod, 

ennyi pénz nem lehet a büntetés, és még a fát sem adták oda,

sokallod, azt mondod, nem szívesen adsz, sírok nagyon, sírok a telefonba, mert telefont is kaptam tőled, azt is tőled kaptam, barátaidtól jött, de a telefont eladni nem tudom kétszázezerért, és azt mondod, a telefont sem szabad eladni, az autó meg a telefon kell a munkához, kell Balinak és nekem is, azért azt nem lehet eladni, és ki adna egy használt telefonért kétszázezret, azt mondod, odaadod a pénzt, de nem örülsz, nem szívesen adsz, mert tartsam be a szabályokat, mert ha szegény ember nem tartja be a szabályokat, jobban megjárja, mint amikor a gazdag ember nem tartja be. És ezért mindig minden szabályt be kell tartani, ezt mondod, mondod, mondod, mondod, hogy be kell tartani a szabályokat, máséhoz nem lehet nyúlni, menjek anyósomhoz, ha fázom, így mondod, de anyósomnál sincs fa, mondom neki, anyósom se fűt, ő is megy a lányához, amelyik Svájcba jár ki, azért inkább van pénze, a Svájcban elmegy férfiakkal, kurva na, abból van pénze, ő fűt, ha itthon van, ha nem éppen Svájcban van, de anyósom nem fűt, neki sincsen, nekem sincsen, és a gyerek szája kékül,

haragszol, hogy nem tartjuk be a szabályokat, azt mondod, ilyen butaságot nem engedhetünk meg magunknak,

de csak sajnáltam azt a kislányt a kékülő szájával, még soha nem csináltam ilyesmit, de sajnáltam, ezt mondom neked, mondom a telefonba és sírok, és hallod, hogy sírok, nyugodj meg, mondod, tanulni kell ebből, mondod, nagyon sírok, pedig már mondtad, hogy odaadod, és megnyugodhatok, egy kicsit sírok még, pedig már megnyugodtam, kértem, és adtál, és így megnyugodhatok, a végén mégis lesz pénz, csak fa nem lesz, de pénz lesz, és akkor megnyugodhatok.