Mi a gyerek? 20 százalék öröm, 80 százalék felelősség. 10 százalék öröm, 10 százalék bosszúság és 100 százalék felelősség. Hogyan vállalhatok felelősséget, ha nem belőlem jött ki? Nem belőlem jött ki és nem én tanítottam az első szavakra? Nem én tanítottam az első szavakra és nem én szidtam meg, ha valami rosszat tett? Nem én dicsértem meg, ha valamit jót tett?
Hosszúra nyúlik a felelősség, túlnyúlik a két karomon, nem tudom átfogni,
túlnyúlik azon is, ameddig a szemem lát, túl azon, ameddig a hangom elér. Túl hosszú a felelősség és nincs előle hová menni. Aki az emberből jön ki, azt muszáj megszeretni. De akit nem muszáj, azt is lehet, meg lehet szeretni, mert csinálja a jógát vagy mert cigánykereket hány, mert segíteni akar, mert elsírja magát, ha Pocahontasnak nevezik.
Elindulsz az iskolába, nem vagyok ott. Nem látom az iskolát. Milyen a kapu, lógnak körötte nagyobb gyerekek? Hogyan üdvözöl a portás, ha köszönsz neki? Köszönsz-e a tanároknak, és visszaköszönnek-e? Az osztályban hová ülsz? Hogy néz rád a tanár? Rád néz egyáltalán? Fontos neki, hogy figyelj? És vajon figyelsz-e? Vagy csendben nem figyelsz? Vagy kihívóan beszélgetsz? Vagy olvasol a pad alatt, mint én csináltam valaha? Megkérdezem, de te elmondod-e az igazságot? Vagy azt mondod, amit hallani szeretnék? Zavarba jössz, elütöd egy mondattal, mint minden gyerek? Szünetben jártok-e együtt az udvaron, vagy csak bóklászol a folyosón egyedül? Én a folyosó ablakában álltam, egyedül, te nem egyedül vagy, azt látom magam előtt, igen, többen vagytok és talán nevetgéltek. De nem vagyok ott. Nem vagyok ott, amikor hazaérkezel délután, nem nézem át az iskolatáskád, hogy van-e benne üzenet, a tornazsákot, mosni kell-e, és hogy mostok egyáltalán, amikor mosógépetek sincs, nem tudom, nem vagyok ott, biztosan a kádban, az udvarról behordva a vizet, mert a vizet elzárták, vagy talán a lavórban az udvaron? Nem vagyok ott. Nem ülök veled, hogy tanuljunk, nem vagyok ott. A konyhaasztalnál ülsz vajon, vagy az ágyon, mert a két szobában több asztal nincs, ahol ülhetnél, amikor írod a házifeladatodat? Tudok pénzt küldeni táskára és füzetre, még mosógépre is, küldök cipőt és használt számítógépet,
de nem vagyok ott.
Amikor elszívtad az első herbálos cigarettát, nem voltam ott. Nem voltam ott, hogy megmossam a fejed vagy kétségbeessek. Amikor elájultál tőle, nem én vittelek kórházba. Nem én rohantam be az iskolába, hogy miért, miért hagyják, hogy ilyesmi megtörténjen, hogyan bízhatunk bennük ezután, anyád rohant be, anyád próbálta nem hagyni, lesöpörték persze, mit tudnak ők tenni, nem az ő felelősségük, mit csinálnak egymás közt a cigánygyerekek. Nem voltam ott. Hogyan lehet az én felelősségem, hogy lesz-e első herbálos cigiből második, ha nem tudlak megakadályozni benne? Kinek a felelőssége? Az anyáé? Először keresztanyának mondasz, aztán írsz anyák napján, megköszönöd a támogatást. Mert kislányomnak nevezlek, mert kifizetem a szemfogad koronáját, hogy ne csorbuljon a mosolyod? Mert vagyok, odafordulok, bár nem vagyok ott, és nem tudjuk, mi vagyok, hát neked anya vagyok?
De amikor ott vagyok, akkor is kevés vagyok. Amikor a nővéred elszökött tőlem, az az én felelősségem volt? Kinek a felelőssége, hogy elvett ötezer forintot a fiókból és elment a diszkóba? Hogy összekeveredett ott egy fiúval? Hogy az a fiú aztán ellopta a fiókból a félretett pénzt? Kinek a felelőssége volt ez, ha nem az enyém, ha nem anyátoké, ha nem apátoké, hogyan tilthatunk titeket mindenféle autótolvaj fiúktól, ha nem tudunk eltiltani fiúktól, mert nem lehet, mert megszöktök, mert nem élhettek börtönben? Hogyan lehet bezárni valakit, akit nem lehet bezárni, mert a bezárás rosszabb, mint a nem bezárás, és végül megjelenik a kizárt fiú mégis az ablak alatt, kiakasztja a kilincset, beoson a lakásba, hozza a herbálos cigit, hozza azt, amit ki akarunk zárni, amit ki akartunk zárni kezdettől fogva? Hol kezdjük el a felelősségviselést ezért, amikor először megmozdultok a méhben, amikor elvágjuk a köldökzsinórt, amikor az első lépést teszitek? Amikor az első szavakat mondjátok? Későn jöttem és nem vagyok ott. Elkéstem, már tízéves voltál, tíz éven át nem vállaltam felelősséget, most hogyan vállalhatok?
*
Én nem foglalkozok a fiúkkal, sohase, nem is nézek rájuk, Ria néz, de én nem, én csak magammal foglalkozok, meg a barátnőmmel, a fiúkkal nem, a fiúk csúnyán beszélnek. Ria nem beszél csúnyán, de foglalkozik velük, ők is foglalkoznak vele, anyuék nagyon tiltsák, aztán hogy elment Emmához fel, már nem tudták úgy tiltani, Emma is tiltotta, de hiába, de én nem vagyok olyan, mint Ria, én nem foglalkozok velük, csak magammal foglalkozok. Aztán lett is baj. Én nem figyelek a fiúkra, úgy kell csinálni, hogy az osztályban csendben legyünk, az udvaron és szépen rendesen, ott nem kell csendben, de nagyon csúfolkodni nem szabad, mert arra intőt adnak, sokmindenre adnak intőt, aztán csak nevetnek rajta a fiúk, de mi nem nevetünk, mert otthon nagyon megszidnak, és
hazudni se szabad, hazudni nem szabad soha, de néha mégis kell,
mert különben megszidnak nagyon otthon. Nem lehet elmenni a játszótérre, mert megszidnak, mert ott járnak a fiúk is, odamennek, és cigiznek, azt mondják, herbálosat is lehet ott venni, de én nem cigizek. Lehet cigizni az iskolában kint a kapunál, de én nem cigizek, ott kint se álldogálok, mint a fiúk, meg Dzseni velük, ő cigizik velük, de én nem. Én csak megvagyok, a barátnőimmel, csak bent az udvaron, nem kint. Csak akkor az történt, hogy Dzseni mondta, hogy fogadtak Beával, és hogy Bea kipróbálja, mert ha nem próbálja ki, akkor oda kell adja Dzseninek a telefonját, mert Beának van telefonja, azt eléggé irigyeltem, mert telefont szerettem volna én is, és Dzseninek persze nem volt, mert ő lentről való, a gödörből, akikkel mi nem állunk szóba, pedig a mama is a gödörben lakik, de ő más, ő is kicsit olyan, de a mi családunk, Dzseni teljesen olyan, szemtelen, kitalálta, hogy Beával fogad, és Bea akkor odaadja a telefonját, ha nem próbálja ki, és akkor mondta, hogy nézzük meg. És odamentünk az udvaron a fiúkhoz, akikkel Dzseni együtt szokott cigizni, és nekik volt ilyen füvük, ami tilos, de azért volt nekik, és Bea mondta, hogy ő nem akarja, és Dzseni csak ráerőltette a fogadást, de jött Józsi, és Józsi megfogta Beát, hogy már ha fogadás van, akkor muszáj, és Bea sivított, hogy hagyjál, de nem jött oda senki, mi is csak néztük, mert Bea fogadott, akkor oda kell neki adni a telefonját Dzseninek, és azt néztük, odaadja-e, mert nem hittük, hogy odaadja. Ha odaadja, mit mond otthon? Megszidják. Vagy azt mondják, Dzseni ellopta, mert a gödörben lakók olyanok, na, hogy mindenki tudja róluk. Még akkor börtönbe is zárják a Dzsenit, vagy javítóba küldik! És ezért néztük, hogy mi történik, és Bea csavargatta magát, nem akarta odaadni a telefonját, meg a cigit se akarta, és akkor a Józsi azt mondta, jól van, akkor a Dalma elszívja a cigit, lássa a Bea, hogy van bátor lány, és én nem akartam elszívni a cigit, de mondták, hogy ha beleszívok kettőt, az már elszívás, és ha Bea nem, akkor majd a Bea nekem odaadja a telefonját. Nem hittem, hogy odaadja a telefonját, csak úgy mondták, Dzseninek se adta volna oda, hogyne, aztán kikapott volna nagyon, mennyi pénz egy olyan telefon, nekem se adja oda. De Józsi mondta, hogy ki a bátor lány, nincs egy bátor lány se,
mibe fogadunk,
csak a Dalma, és akkor a barátnőm mondani kezdte, hogy Dalma, így meg úgy, hátha odaadja a telefont, szívj bele, én nem akartam, de a barátnőm csak mondta, hogy Bea mégse a Dzseninek adja, mert a Dzseni olyan, te meg egy napig megtartod, aztán majd visszaadod, nehogy már azt higgyék, loptad, aztán így beleszívtam. Beleszívtam kettőt. És akkor elszédültem, elájultam. És nem tudom, mi történt, mert csak a kórházban ébredtem fel, és ottan mondták, hogy elájultam, de nincs semmi baj, csak feküdjek nyugodtan. Két szívás miatt elájultam! És kérdezték, hogy mi történt, és addigra a barátnőm elmondta, hogy én beleszívtam, ő mondta, hogy szívjak bele, ezt biztos nem mondta, haragszom is rá, és akkor mondták, hogy ez büntetőügy. Büntethető, úgy mondták, hogy kábítószerfogyasztás. Én mondtam, hogy csak rávettek, mert a Józsi cukkolta a lányokat, hogy nincs köztük bátor, csak a Dalma, és mi csak látni akartuk, hogy Bea odaadja-e Dzseninek a telefont. Az ő fogadásuk volt, mi ilyenbe nem fogadtunk, mi nem fogadunk, nem is foglalkozunk ilyesmivel. Aztán mégis én ájultam el. Hát Bea jól tette, hogy nem szívott bele, lehet, ő nem ájult volna el, de lehet, hogy igen, és akkor én nem szívok bele, biztosan nem, csak rábeszéltek. Jól tette Bea, hogy nem. Így rábeszéltek, hogy a telefont egy napra odaadja, és akkor nem érvényes már, akkor már nincs fogadás Dzsenivel, akkor én kiváltom Beát, úgy mondták, és én beleszívtam. És most büntethető vagyok, mert ez büntethető, és ha megbüntetnek, mit mondok anyunak és apunak, hogy megbüntetnek, lehet, pénzre büntetnek, és akkor miből fogjuk azt kifizetni, akkor Emmától kell kérni, és Emma már most kifizette a fogamat, mert az nagyon fájt, és hogy ne legyen csúnya a mosolyom, úgy mondta, mert kihúzták volna, csak akkor látszik, és sok pénzért megcsináltattuk, nagyon rendes volt az a fogorvosnő, szépen megcsinálta, de ha megbüntetnek,
mit szól Emma,
hogy lehet megint kérni tőle, mit mond, hogy milyen butaságot csináltam, buta vagyok, azt mondja majd, buta vagyok, és én azt mondom majd, igazad van, mert igaza van, nincs mit tenni. Buta voltam.
