Már az első fejezet végén spriccel a vér Fehér Gáspár első regényében, a Fillenbaum néni hosszú árnyékában, és ez az eddigi év egyik lehető legjobb dologa olvasóként. Egy olyan történetről van szó, amelyben nagyon kevés a szerethető karakter, ahogy az utóbbi évek sikersorozataiban, a White Lotusban, az Utódlásban vagy a Yellowstone-ban is. Szemétkednek, hazudnak és ügyeskednek a szereplők, akik nem elégedettek az életükkel, mindenki valami másra vágyik.
A Fillenbaum néni hosszú árnyéka sötét, vicces, tragikus regény mindvégig a hazugság és a bűn körül forog, igazi meglepetés az első félév könyvmegjelenései között (ld. Margós bemutató). A szereplők teljesen átlagosak: az 50-es Dániel feleségével, Tamarával és két gyerekükkel él együtt, miközben családját és önmagát is azzal hülyíti, hogy találmánya hamarosan piacra kerül és irtó gazdagok lesznek. Csaba és Lili épp csak elkezdték a közös életet, de szembesülnek vele, hogy lehetetlen az egzisztenciális helyzetükből kitörniük. A srác vevőkapcsolati menedzser szeretne lenni, a lány óvodában dolgozik.
Az átlagos szereplők életét egyáltalán nem átlagos fordulatok segítségével ismerjük meg: a sokszor vad ötletek így válnak izgalmas beszédhelyzetekké. Rengetg jó párbeszéd születik az olasz gyorsétteremben, egy óvodában vagy éppen kókuszsütizés alkalmával.
Fantáziák, életek, lehetőségek
A könyv hiába kerüli el a konkrét politikai kontextus felvázolását, mégis csak arról az időszakról beszél, amikor egy ország szembesült azzal, hogy a pénze egyre kevesebbet ért, körülöttünk minden csak látszat.
Még egyszer mondom, nincs szó politikáról, de a választások miatt felfokozott időszakot követően olvastam a regényt, és értem, hogy azért is működik a történet erősen, mert a felszínen elbeszélt problémák az olvasók hétköznapjában teljesen ismerősek. Alapkérdésünk, hogyan jutunk egyről a kettőre. És elsősorban nem anyagi értelemben.
Fehér a legszemélyesebbel foglalkozik: milyen elképzeléseink, vízióink vannak az életünkről, ami a belső motorja mindennek.
És egyáltalán nem könnyű megválaszolni a kérdést, milyennek képzeljük el a saját vagy családi életünket, vagy milyen szembesülni az életünk egy pontján, hogy elfogytak a lehetőségek.
És hányszor éreztük, hogy elfogytak a lehetőségek? Fehér Gáspár ezzel a kérdéssel bravúrosan és szórakoztatóan foglalkozik a szereplői segítségével. Olvasóként irtó hálás voltam az elbeszélőnek, hogy mindenféle leereszkedés, cinizmus nélkül beszél a szereplőiről, és ez adja az egész abszurd regénynek a hitelességét és tétjét.
Mindenki a lehető legkomolyabban van véve, amihez se a szereplők nincsenek hozzászokva a regény világán belül, se az olvasók.
A hazugság költségei
Fehér Gáspár regénye jól megfogható középosztálybeli problémákat hoz be, ahogy például a netflixes sikersorozat, a White Lotus, amihez hasonlóan jól megírt karakterekkel, emlékezetes jelenetekkel, ügyesen dramatizálva a lehető legszórakoztatóbb kritikáját adja társadalmi csoportoknak.
A regény világában az életeket, családokat hazugságok működtetik. Nem is olyan nagyok egyébként, hiszen valaki azt hazudja, hogy sikeres feltaláló, valaki meg azt, hogy jobb élet jár neki, mégis
a valóság ilyen finom torzítása is mérgezővé válik.
A hazugságokra épülő fikciót működtetni költséges dolog, valamivel állandóan fizetni kell érte, és az a jobbik eset, ha csak pénzről van szó. Fizetni kell érzelmekkel, kapcsolatokkal és minden mással, Fehér Gáspár ebben pedig az a kasszás, aki nem sajnálja mindennek elkérni az árát.
Az egyik szálon a rendszerváltás egyik vesztesének, Dánielnek a történetét olvashatjuk, aki alapvetően hitt abban, hogy mégis más világ lesz. A másik egy fiatalpárról szól, akik nem a CSOK-tól és a babavárótól várják a lakhatási válság megoldását, hanem abban gondolkoznak, hogyan szerezhetnék meg a szomszéd, művégtag-bizniszből vagyonossá vált Fillenbaum néni nagyobb, szebb és jobb lakását.
A két főszálon kívül kis közjáték formájában a késő harmincas Brigit és Lacit ismerjük meg, akik óvodásoknak szóló gyerekzenekart alapítanak, de annyit elárulhatunk, más-más miatt, de egyikük se ilyen életet képzelt el magának.
Mi a teendő, ha már-már elviselhetetlenül irigyeljük a szomszéd néni szép nagy lakását? Fehér Gáspár könyvéből kiderül.
Szórakoztass!!!
A szerző elsőkönyvesként is már profi író, aki filmforgatókönyveket (#Sohavégetnemérős, Nagykarácsony), tévésorozatokat (Mellékhatás, Apatigris) és standupokat is ír. Mindent tud, ráadásul egy írócsaládból érkezik, édesapja a márciusban elhunyt Fehér Béla, testvére a Margó-díjas Fehér Boldizsár, ahol a hétköznapok része volt, hogy az írás munka.
A Fillenbaum néni hosszú árnyékát bátran nevezhetjük szórakoztató irodalomnak, ha nem lenne kulturális tapasztalatunk, hogy a szórakoztatást egyszerűnek, komolytalannak tartja a közvélekedés. Szerencsére teljesen lényegtelen, hogy valamit szórakoztató vagy szépirodalomnak nevezünk: a jó könyv saját elvárásrendszert alakít ki, azon belül kell működnie nyelvnek, elbeszélői technikának, sztorinak, karaktereknek vagy mélységnek. Fehér Gáspár regénye pont a humor eszközeivel tudja megmutatni, mennyire beszűkültek a lehetőségeink.
Fotó: Benkó Bernadett
