Hát mégis Alsófaluban végezted, a nevét is súgva mondták ki a szüleid, hogy azokkal barátkozni sem szabad, mert tetvesek, koszosak, neveletlenek. Ott végezted, egy gyerekkel a hasadban, hiába mondtuk, amit mondtunk, amit minden szülő mond, inkább hazudtál, mit is csináltál volna, hazudtál és az iskola mellé jártál, mint a nővéred, éppen úgy, csak rád már nem hívtuk a rendőröket, amikor eltűntél, beletörődtünk talán? vagy még bíztunk benned? Hogy kikeveredsz ebből, visszamész az iskolába? De hiába bíztunk, az első gyereket még kikaparták, kaparás, így mondtad, de a másodikat már nem lehetett, mert a kórházban későn vették észre, hogy nem kacifántos méhen kívüli terhesség, hanem egyszerűen csak az, ami, ahogy a természet kitalálta, gyerek a hasadban, négy hónapos. Apád ki akart tagadni, anyád sírt, hajamat téptem, miért nem védekeztetek,
miért nem szóltál, hogy segítség kéne,
pénz a fogamzásgátlóra, ilyen egyszerű dolgokat miért nem lehet megoldani, ha már kellett neked az a fiú, az alsófalusi fiú, az oláhcigány, aki másfajta, akit kinéztek a házatokból, amit végül kifizettem, hogy ne kerüljetek utcára. Így kerülsz mégis utcára, Alsófaluba, az anyósod egy szobájába, mert így mondod, anyósod, pedig házasságról szó sem esik, anyósod pedig megszabja az életet, mikor kell felkelni, mikor takarítani, mosni, mikor főzni, mikor kávét vinni neki, szolga vagy anyósodnál, mondják a szüleid, nem tudnak megbékélni, nem így neveltek, mondják, nem más csicskájának, nem békélnek, nem fogadják el, hogy Alsófaluba, éppen Alsófaluba, a rossz cigányok közé, amikor ők mindent megtettek, még erre a házra is hitelt vettek fel, hogy a magyarok közt nevelkedjetek, igaz, hogy elúszott, elúszott volna, ha ki nem fizetem, de máshogyan éltek, nem úgy, mint azok az oláhcigányok, hallgatom, a megrökönyödésem nagyobb-e, hogy milyen rasszisták, vagy éppen az együttérzésem, hogy ők mindent megpróbáltak, és már a második lány esik ki az iskolából, szül gyereket, költözik Alsófaluba, mert felfelé indultak el,
felfelé akarták elindítani a lányokat is, de azok csak lefelé fordultak,
Ria legalább dolgos embert választott, így mondják, de te egy oláhcigányt, rossz családot, azzal nem lehet megbékélni, és kiesik a jobb életből, aki velük összeáll, hát kurvák mind a lányok ott, Svájcban, olyanok ezek mind, és ott szülöd meg a lányodat az anyósodnál, és apád ordibál a kapuban, a fiú pedig visszaordibál, nincs mit tenni, itt elszakadt valami, és a szakadásba jön egy gyerek, ott bújik elő a feje, a semmibe lóg bele, két ordibáló ember közé, és anyósod megunja a cirkuszt, megunja a gyereket, elküld titeket abba a házba, a házba, ahol a kisfiú meghalt, ahol felakasztotta magát a szekrényben, tizenkét éve már, de nem lehet ezt elfeledni, és abban a romos házban kezdhettek új életet, építhettek egy családot, a fiúval, aki alsófalusi, és a kislánnyal, aki a semmibe, a szakadásba született. És kéred, hogy a fürdőszobát fizessem ki, mert bejönnek a patkányok, és félsz, hogy a patkányok megrágják a kislány arcát, vagy a kezecskéit, nagy patkányok, pedig tisztaságot tartasz, de olyan romos a ház, hogy ott bejönnek, ahol a fürdőszoba volt, csak akik laktak benne, szétverték, miért verték szét vajon, mit lehetett abból eladni, mert az értem, hogy nem fizették a villanyt, azért lett a házon 470 ezer Ft adósság, azt is ki kéne fizetni, mert végrehajtják, és utcára kerültök, egy csecsemővel, hát most mentselek meg, mert csak rám számíthatsz, mert hogy is számíthatnál másra, hát majdhogynem kitagadtak a családból, neked nincs senkid, csak én állok melletted, és én elvállalok még egy fordítást, és kifizetem, mert nincs senkid, nincs kitől kérj, más az anyjától kér vagy az apjától, de te hiába is kérnél tőlük, még ha nem tagadnak is ki, miből adnának, így hát kifizetem, de otthon eltitkolom, nem mondom el senkinek, szégyellem, hogy milliókat adok neked és a családodnak, ez a mi titkunk, nem találok rá más magyarázatot, mint a kalandvágyamat, hogy
kalandvágyból megszerettelek,
és míg más Thaiföldre megy nyaralni, ott keresi a kalandot, én otthon ülök és fordítok, hogy tudjak neked adni, megkeressem a pénzt az én kalandomra a szegénységgel, a kalandra a küzdéssel és a rossz fordulatokkal, ami a te életed, és már nem is lesz más.
Nagyon nehéz az én fejem az iskolához. Megkérdezik, hogy hány x van, én megszámolom az x-eket a papíron, de erre kinevetnek, hogy nem ezt kérdezték, hanem hogy hány megoldás, én nem tudom, hol keressem ezt a megoldást, inkább becsukom a füzetet, lassú a gondolkodásom nekem, hiába jön a fiú, hogy segít, csak mutatja, hogy így kell, meg úgy kell, de én nem értem, nem tudom csinálni, azt mondja, nem érti, hogy mit nem értek, hát így volt az iskolában mindig, nem értettem, de hallgattam, aki nem volt hangos, annak nem adtak intőt, nem értettem, ezért nem is figyeltem, hát nehéz így, az elmélet nehéz, a gyakorlathoz meg venni kell mindenfélét, mondtam anyunak, egy fehér papucs kell a gyakorlathoz, meg fehér köpeny, de csak egy szakadt papucs volt otthon, azt vittem be, aztán nem fogadták el, azt mondták, venni kell, nincs olyan, hogy akármilyen szakadt papucsot bevihet az ember, szabályok vannak, meg tisztaság, itt meg kell felelni,
akkor két napig nem mentem be az iskolába, mert papucsot nem tudtunk venni,
anyunak hiába sírtam, hogy papucs kell, csak mondta, hogy jó lesz az a szakadt papucs, legyen jó, mert másra most nincs pénz, így nem mentem be, felhívtam Balit a telefonon, amit Emmától kaptam, Bali eljött az autójával, és elvitt ki a ligetbe, és ott voltunk, és aztán azt kérdezte, hogy a barátnőmhöz felmehetünk-e, mert hozzám nem lehetett, a néni miatt, akinél laktam, ő nem engedte be Balit, és akkor a barátnőmnek mondtuk, hogy de meg ne mondja a néninek, és anyunak se, és ő megígérte, és odamentünk, és akkor ott Bali levette a pólómat és simogatott, és az jó volt, és sírtam is, elmondtam neki, hogy nincs papucs, és a papucs miatt nem tudok menni az iskolába, és nem tudom, mit csináljak, de ő csak simogatott, hogy nem kell nekem iskolába menni, majd ő vesz papucsot, ha meglesz a munkájából a fizetés, mert a Balinak volt munkája, a kertészetben, mindent megcsinált, amit kellett, és ő ígért papucsot, amit anyu nem akart megvenni, és megvigasztalt, így volt, és én mondtam, hogy én is megyek dolgozni, mert nem akarok már az iskolába járni, a papucs miatt, meg mert nehéz a fejem, és ő csak mondta, hogy dolgoznom se kell, csak ha akarok, majd ő dolgozik, és olyan kedves volt velem, mint még senki, és hát szerelmes lettem, olyan szerelmes lettem, hogy azt se tudtam, hol a fejem, és csak engedtem neki mindent,
mert ő volt velem a legkedvesebb,
és akartam, hogy legyen még kedves, aztán amikor meglett a gyerek, el kellett mondani anyunak, és anyu nagyon haragudott, hogy kivel álltam össze, és miért nem az iskolába járok, és elvitt a városba, ottan kaparásra, ő volt ott, Bali nem, és hiányzott Bali, de megígértem anyunak, hogy majd visszamegyek az iskolába, és nem járok többet Balival, és komolyan is gondoltam, egy kicsit komolyan gondoltam, de éreztem, hogy ez nem fog menni, mikor Balinak mondtam, hogy én most visszamegyek az iskolába, és már mi ne találkozzunk, megszökött, elment világnak, de csak nem bírtam nélküle, hívtam, jött, Emma hiába mondta, hogy legyenek szabályok, iskola után lehet találkozni, és kell fogamzásgátló, Balival nem voltak szabályok, csak szerelem volt, és akkor megint fájt a hasam, és elmentem a városba, hogy megnézzék, és azt mondták, méhen kívüli terhesség, és mire visszamentem, hogy nézzék meg megint, már azt mondták, hogy normális baba az, és meg fog születni, nem bántam, hogy meg fog születni, mert más lányoknak már a második jött, a barátnőim mind szültek, Balival egy közös gyerek, ez gyönyörű gondolat volt, örültünk mind a ketten, és akkor apu ordibált, és Bali is ordibált, és választanom kellett, hogy melyik mellé állok, és nem tudtam választani, mert mindig apás voltam, de aztán Bali mellé álltam, mert őnála volt a szerelem, és a közös gyerek, ők csak ordibáltak tovább, én sírtam, de álltam Bali mellett, és azóta is ott állok, és a gyönyörű kislányunk nevét a karunkra varrattuk mind a ketten, mert mi ketten már egy család vagyunk, és ő a mi hercegnőnk, a mi szemünk fénye, akármi lesz,
mert nem tudom, mi lesz, de valami lesz, és mi egy család leszünk.
