Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Hogy minden nap le kell ülni, és csinálni kell, másképp nem lehet.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
Őrülten felbosszantottam magam egy szövegen, egy kortárs magyar szerző szövegén, és azt mondtam, hogy
ne már, ennél még én is jobbat írok.
Aztán nem sokkal később úgy keltem fel álmomból, egy szörnyen nyomasztó álomból – tényleg, bármilyen elcsépelten, közhelyesen, netán éppen, hogy hihetetlenül hangzik –, hogy na, igen, ez lesz az, ezt az érzést szeretném megfogni.
Mit vártál az első könyvedtől?
2023. október közepe, Margó-díj, október vége, Nobel-díj.
Hogyan hat a politikai rendszer az emberre? Aradi Péter generációjának azt hazudták, hogy minden lehetséges számukra, de elvették a jövőjüket. A csend, amire vágytál a hét könyve.
Tovább olvasokHa tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Semmit. És nem azért, mert tökéletesnek tartom, közel sem az, hanem mert sikerült elengednem a szöveget,
nem foglalkozom már vele, egy új szöveg foglalkoztat.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Szolláth Dávid. Amikor pedig a mi munkánk véget ért, természetesen a szerkesztőm, Torma Mária.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Az egyik barátom azt mondta, úgy érezte magát az olvasása után, mintha kísérő nélkül vedelt volna töményet, és nem ellazult volna, hanem rögtön rosszul lett volna tőle, és a vécében azért imádkozna, hogy minél hamarabb múljon el a rosszullét.
De soha nem fogom elfelejteni, amikor visszaírtak a Kalligramtól, hogy olvasták a szöveget, tetszett nekik, kisebb javításokkal, de kiadnák.
Ahogy azt sem, sőt, ezt még emésztgetnem kell, amikor néhány napja e-mailben értesítettetek, hogy bekerült a legjobb tízbe a Csend.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Bodó Béla Brumi a Balatonon. Sajnos nem sok emlékem maradt belőle. Nyár volt talán? A Brumi-könyveket nagyon szerettem, anyám rendszeresen olvasott belőlük, aztán egyszer csak úgy éreztem, eljött az idő, hogy egyedül is megbirkózzak az egyikkel. Elég nehézkesen ment az olvasás, de aztán egészen belerázódtam.
Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Ilyen még nem történt, nagyon törekedtem a Csend írása közben is, hogy minél irodalmiatlanabb legyen. Talán nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom: punk szöveget akartam. Talán Szolláth Dávid sem sértődik meg, ha elárulom, ő erre azt mondta, hogy punknak még nem punk, de legalább jó dühös. Ha egyszer úgy adok majd át egy szöveget, hogy tessék, irodalmat hoztam, akkor figyelmeztessetek, hogy vége, hagyjam abba.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Bret Easton Ellis Nullánál is kevesebb, legalább háromszor olvastam, kéznél volt a Csend írásakor is, hogy egy-két részt átcsempésszek.
Szikár, mégis laza és közben megrázó is.
