A 2006-ban elhunyt Octavia E. Butler több szempontból is kivételesnek számít a jellemzően fehér férfiak uralta sci-fik/disztópiák világában. Butler ugyanis afroamerikai és nő is, valamint a főhősei sem annyira fehérek - a regényeiben ábrázolt elképzelt jövő viszont a mából olvasva ugyanolyan vészesen valódinak tűnik, mint nemtől és bőrszíntől függetlenül más pályatársainál.
A magvető példázatában (amely a Földmag-duológia első kötete) 2024-re csak az elit engedheti meg magának, hogy biztonságban élhessen, tehát olyan városokban, ahol mindent állig felfegyverzett őrök őriznek, és mondjuk nem kell attól félni, hogy vízvásárlás közben megtámadnak. Szárazság van és tartós vízhiány, földrengések és tűzvészek pusztítanak, nagyon nagy a szegénység, és
csak azok érezhetik magukat kicsit biztonságban, akik falakkal védett településeken élnek.
A történet főhőse, az elején még csak 15 éves afroamerikai Lauren is ilyen helyen él a családjával, testvéreivel, baptista lelkész apjával és mostohaanyjával. Igazi anyja drogfüggő volt, szülés közben halt meg, lányára ritka betegséget hagyva: Lauren hiperempátiában szenved, extrémen átérzi más emberek fájdalmát, kiskorában még a vére is kiserkent, ha a testvérei megsérültek.
Laurenék relatív biztonságban, egy elkerített negyedben élnek, Los Angelestől délre. Egyáltalán nem vagyonosak, a közösségben például csak három darab rádió van és egy tévé, aminek a nézéséért már pénzt kérnek a házigazdák. Vannak némileg tehetősebbek is, például ha valaki a vízszolgáltató mérnöke, megteheti, hogy hajléktalan nőket gyűjtsön össze és poligámiában éljen velük.
Mindenki abból csinál pénzt, amit tud, és szinte minden értékké válik. A legdrágább persze a lassan a pénzzel egyenértékű víz, amit gyanús vízkufároktól vagy nem túl biztonságos telepekről lehet beszerezni.
A falakon túl dúl a nyomor és hódít a legújabb, piró nevű drog, amitől igazán akkor lehet bevadulni, ha lángokat lát az ember. Mindennapos a fosztogatás és az emberölés, az igazán elállatiasodottak a kannibalizmustól sem riadnak vissza.
Lauren közössége hiszi is meg nem is, hogy biztonságban túlélhetnek a falakon belül, de az olvasóval együtt ők is érzik, hogy
hosszú távon tarthatatlan az állapot.
Van, aki útnak indul egy nemzetközi vállalat által privatizált városba, ahol a biztonság és a modern kori rabszolgaság várja őket. Lauren végül nem ezért, hanem megrendítő körülmények miatt kényszerül távozásra, maga sem tudja, pontosan hova, csak hogy “Északra”. Tud írni és olvasni, ami az analfabéta többségben elég jól jön, és a lövészkiképzésen túl is minden “férfias” dolgot meg akar tanulni, mert minden jól jöhet a külvilágban.
Előbb csak egy pár társsal, majd a hosszú gyalogúton egyre gyarapodó csapattal menetel, aminek amolyan spirituális vezetője lesz, és azt az eszmét hirdeti, hogy Isten maga a változás. Nem mintha Lauren a rendre bekövetkező erőszakos epizódokban ne állná meg a helyét, mert erős és jól is céloz, de úgy nem olyan egyszerű részt venni a tűzharcban, ha egy halálos lövés után átérzi azt, amit az áldozata átél.
Többet a cselekményről kár lenne elárulni, ráadásul A magvető példázata csak az első része a kétkötetes Földmagnak, ami amúgy Lauren mozgalmának a neve is egyben. A második részben jutunk el odáig, ami miatt a regényben ábrázoltak és a napjaink történései közötti párhuzamokon túl még többen kezdtek el beszélni Butlerről: a történetben akkor tűnik fel egy fundamentalista keresztény elnök, aki ígérete szerint visszaszerzi az Egyesült Államok hatalmát és visszaállítja a presztízsét, a jelmondata pedig a következő: Make America Great Again.
Ennyi azért kevés lenne ahhoz, hogy a Földmagot az egyik legjobb disztópiaként tartsák számon, és mellékesen ez az Octavia E. Butler-munka az, ami tényleg inkább disztópia és nem sci-fi, alig van benne fantasztikum. Nincsenek benne telepaták, idegen lények vagy időutazás, mint más történeteiben, viszont benne van a huszadik század bukása.
