Saját élet címmel írta meg Szilasi László saját elindulás- és felnövekvés-történetét, amelyet csütörtök este mutattak be a Margón. Beszélgetőpartnere, Németh Gábor a cím okán Nádas Péter Saját halál című művét hozta játékba, és bár az író elismerte, hogy eszébe jutott a Nádas-regény, de a maga részéről és saját magához inkább Rilkét érezte közel.
„A saját élet sem érdektelen”
– hangzott el a szerzői axióma, amit érzékletesen alátámasztottak azok a részletek is, amelyeket az est folyamán Pataki Ferenc olvasott fel a kötetből.
A keletkezéstörténetről mindenesetre Szilasi László annyit elárult, hogy az ihletet az adta, amikor az egyik lánya elkezdett pszichológushoz járni, a terápián pedig pontokkal kellett jelölnie az élete fontos eseményeit. Németh Gábornak az emlékezés nehézségét, összetettségét firtató felvetésére az író elmondta, ahová a saját élete jelentős eseményeit jelző pontokat elhelyezte, azokra az eseményekre emlékezni vélt. A pontos rögzítéssel éppen az volt a szándéka, hogy az emlékezésben ne legyen fikció, és utólag visszatekintve úgy véli, ezt kétharmad részben sikerült is megvalósítania. Azt viszont hozzátette: még ha az eseményeket jelző pontok különböző méretűek is, azaz vannak köztük jelentősek és kevésbé jelentősek,
alárendelés nem lehetséges közöttük.
Bár kívülről úgy nézhet ki, mintha szigorú önismereti munkát végzett volna, ilyesmi nem történt. „Szépen-lassan kiírtam magam az életemből, de ez is volt a célom” – adott egyfajta magyarázatot az író. Szilasi elmondta, hogy tavaly meghalt az édesanyja, akivel a 2015-ös agydaganata óta minden nap beszélt telefonon. Minden este 18.48-kor felhívta, és elmondta neki, hogy „anyám, nincs agydaganatom”, és persze azt is elmesélte ilyenkor, hogy mi történt vele és a gyerekeivel: „Ez most rettenetesen hiányzik”. Az viszont a beszélgetésen kiderült, hogy az autofikció műfaja nem biztos, hogy közel áll hozzá: otthon például Knausgård-ral támasztja ki a díványt, utólagos magyarázatként pedig hozzátette, hogy habár olvasta a norvég szerzőt, de nem ihlette meg. A bemutatón szóba került még Cioran román filozófus is, aki szerint az úristen sokat köszönhet Bachnak. „Azt próbáltam meg majmolni, ha valaki nagyon szomorú, akkor találjon dolgokat, amik ilyen bach-osak” – húzta alá.
Szilasi László egyedülálló szépséggel írja meg családja és saját önálló életét. A felmenők: a nagyszülők és egy keresztanya, a szülők és a szerző két öccse a könyv hősei. Megismerhetjük a falusi, tanyasi életet, a Kádár-kor küzdelmes hétköznapjait, a hit megtartó erejét. Az elindulás és a felnövekvés pillanatképeit követik az önálló felnőtt élet útkeresései, a megérkezés, a kudarcok, tragédiák. Olvass bele a regénybe!
Tovább olvasokAz est folyamán még kiderült, hogy fiatalon mind Németh Gábornak, mind Szilasi Lászlónak fontos olvasmánya volt a Rakéta Regényújság. „Rettenetesen jó volt: kolosszális magyar szövegek, bődületes fordítások” – emlékezett a Morcsányi Géza által szerkesztett lapra Szilasi, aki középiskolásként kéthetente kedd reggel, a megjelenés napján, kicsit mindig késett a magyaróráról.
Németh Gábor kiemelte, hogy Morcsányi nem tett különbséget a magas- és a populáris irodalom között, és szerinte az az irodalmi eszmény, amit Szilasi regényei képviselnek „hozzászól ehhez”. Szilasi László felidézte, hogy gyerekkorában szegények voltak, nem tudtak nyaralni menni, a könyvek, az olvasás ezért is fontos szerepet játszottak az életében. „Tulajdonképpen egy sznob vagyok, azt szeretem, ami kurva jó a végéig, csak nem biztos, hogy az a magasirodalom” – tette még hozzá.
