Mi is szemléztük néhány napja Kulcsár Árpád cikkét, melyben azt boncolgatta, hogy bár Méhes György a Securitate ügynöke volt, Kossuth-díjat kapott, sőt díjat neveztek el róla, befolyásos, vállalkozó fia pedig a mai napig építi a kultuszát.
A Méhes György-Nagy Elek Alapítvány reakciója
Az ügy kapcsán a Transtelex megkereste a Méhes György-Nagy Elek Alapítványt, melynek kuratóriuma szerint Méhes irodalmi munkássága megkérdőjelezhetetlen, úgy gondolják, a cikknek az életműre vonatkozó megállapításai egyoldalúak.
Szerintük az ugyanis nem idéz olyan írókat, akik megbecsülték és fontosnak tartották a Méhes-életművet. „Ilyenek Csoóri Sándor, Faludy György, Sütő András, Szőcs Géza, de említhetnénk Kányádi Sándort, Fodor Sándort vagy Lászlóffy Aladárt is” – írták a válaszlevélben.
Hozzátették, hogy a kuratórium
„szembe kíván nézni az író életútjának ezzel a szakaszával, de ezt tudományos igényességgel kívánja megtenni”.
Éppen ezért felkérnek egy történészt, aki alaposan áttanulmányozza az Átlátszó Erdély cikkében is felhasznált dokumentumokat, valamint egy tanulmányt is készít az író életének ezen szakaszáról.
Az író fia is reagált
A kuratórium válaszához Méhes György fiának reflexióit is csatolták, az üzletember tételesen, 7 pontban reagál az ügyre. A Telex által módosítások nélkül lehozott levélből kiderül, hogy Nagy Elek
tudott arról, hogy édesapjának kapcsolata volt a román titkosszolgálattal,
és bár szerinte a cikk ebben a formájában elsősorban az indulatok gerjesztésére szolgál, támogatja, hogy a benne foglalt anyagot tudományos módszerekkel feldolgozzák.
Úgy gondolja, akár a teljes erdélyi irodalom és a Securitate kapcsolatának vizsgálata is a társadalom érdekeit szolgálná.
Írói vélemények: Demény Péter és Vida Gábor
Nemcsak az alapítvány és Méhes György fia, de két erdélyi író is reagált Kulcsár Árpád cikkére. Demény Péter az ügy kapcsán azt emelte ki, hogy Méhes soha nem vallott besúgói múltjáról, és az erdélyi magyar társadalom sem igazán szerette a lebukásokat.
Az uralkodó vélekedés és magatartás ezzel kapcsolatban az volt, hogy
„hagyjuk ködben a múltat”.
Demény úgy véli, az eset „a terjengő iszapnak a szimbóluma”, a „semmiről nem beszélünk alaposan és semmit nem értünk meg teljesen kultuszának jelképe.”
Vida Gábor (a Könyves 2023-as év végi listáján második Senkiháza szerzője) hosszabban reagált az ügyre, írása bevezetőjében elmondta, hogy „az a lapos és üres moralizálás, ami titkosszolgálati ügyek miatt zajlik”, elszomorítja.
Hosszan írt arról, mennyien dolgoztak be a rendszerbe, szinte mindenki, valószínűleg olyanok is, akikről nincs és nem is lesz információ, nyom. Véleményének lényege sommásan a következő: „(...) ha bárki erdélyi magyar hírességről kiderül, hogy bedolgozott,
akkor én azon se meg nem lepődöm, se meg nem botránkozom”.
Hozzáteszi, hogy bár mint író, Méhes nem hagyott benne mély nyomot, úgy gondolja, az életművet külön kell választani a tettektől. Majd így folytatja: „Senkit nem ismerek a kortárs magyar irodalomban, akinek mestere volna, aki tőle tanulta volna a regény vagy a novella fortélyait”, szerinte az író nem szimbólum és nem példakép.
„Nincs botrány, olcsó és lapos moralizálás van, pár hét múlva el is fogjuk felejteni.”
