Száz éve, 1910. szeptember 22-én született Faludy György; a négy évvel ezelőtt elhunyt Kossuth-díjas költő, műfordító élete bővelkedett fordulatokban, egzotikus utazásokban, olykor szó szerint pokoli kalandokban. Faludy Györgyre emlékezve a Litera és a Könyvesblog arra buzdítja az olvasókat, hogy keressék meg a költőóriás egy elfeledett versét, szövegrészletét vagy fényképét.
Faludy György költő, műfordító ma volna 100 éves. Ez alkalomból teszünk közzé néhány róla készült fotót, és arra kérjük vállalkozó kedvű szerzőinket, olvasóinkat, az irodalmi búvárok és filoszok kiválóságait, Faludy György költészetének és műfordításainak híveit, a kiválasztott képhez keressenek olyan kevéssé ismert, netán elfeledett, ám általuk kivételezetten kedvelt verset, vagy gondolatot, szövegrészletet, amely a képhez illeszkedik, és felfed a költőóriás személyiségéről, életéről, költészetéről eddig nem vagy kevéssé ismert tényeket, megmutat olyan színeket, amilyeneket szerintük nem láthattunk eddig.
Természetesen nemcsak az általunk közzétett fényképekhez váruk szövegeket, örömmel látunk ritka fotókat is, amiket szintén közreaduk majd. Kérjük, egy-egy mondattal kommentálják választásukat.
A Litera és a Könyvesblog így kíván megemlékezni a költő születésnapjáról, az akció egy héten át tart. Az összegyűlt anyag legjobbjait jövő héten közzétesszük oldalunkon. A verseket, szövegeket, fényképeket a litera(kukac)litera.hu vagy a konyvesblog(kukac) gmail.com e-mail címekre várjuk, de a Facebookon a Litera falára is feltehetik.
Faludy György Budapesten született jómódú értelmiségi családban. Középiskolai tanulmányait a budapesti Evangélikus Főgimnáziumban végezte. Tanult a bécsi, a berlini, a párizsi és a grazi egyetemen, kiválóan beszélt németül és franciául.
1934-től a liberális Magyar Hírlapban jelentek meg Heine- és Villon-fordításai, illetve átköltései. 1937-ben a Villon-balladákat szerette volna kötetben is kiadni, de egyetlen kiadó sem vállalta szabadszájúsága miatt. Ekkor kölcsönökből saját kiadásban jelentette meg munkáját, amit szinte pillanatok alatt szétkapkodtak.
Felismerve, merre tart a lassan fasizálódó ország, 1938-ban Franciaországba emigrált. Megérzése helyesnek bizonyult, hiszen itthon maradt húgát a nyilasok később a Dunába lőtték. Franciaország német megszállása után Marokkóba menekült, ahonnan 1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba, 1942 és 1945 között az amerikai hadsereg katonája volt. A II. világháború befejezése után hazatért, és a Népszava szerkesztőségében dolgozott. 1950 júniusában koholt vádak alapján letartóztatták, és a recski munkatáborba került kényszermunkára. Más eszköze nem lévén, rabtársaival tanultatta meg versei nagy részét, amelyeket később kötetben is megjelentetett. A tábor felszámolása után, 1953-ban kiszabadult, és műfordításaiból élt, majd az 1956-os forradalom után ismét az emigrációt választotta. 1957 és 1963 között Londonban élt, ahol az Irodalmi Újság főszerkesztője volt, és Pokolbéli víg napjaim címmel megírta recski élményeit.
Élt Firenzében és Máltán, majd 1967-ben Torontóba költözött. Több kanadai és amerikai egyetemen oktatott, közben az Ötágú Síp című irodalmi folyóirat és a chicagói Szivárvány című lap szerkesztője volt. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Az 1989-es rendszerváltás után visszatelepült Magyarországra, 2006. szeptember 1-jén bekövetkezett haláláig több kötete is megjelent: Börtönversek 1950-1953, 200 szonett, Erotikus versek, Jegyzetek az esőerdőből (napló), Jegyzetek a kor margójára (publicisztika), Rabelais: Pantagruel, középkori francia vidámságok könyve (műfordítás). Kiváló formaművész volt, a szonett, a ballada mestere, hangja hol ironikus-könnyed, hol kesernyés, ahogy a téma megkívánja.
1991-ben megkapta a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét, 1993-ban a Soros Alapítvány Életműdíját. Átvehette a Nagy Imre-emlékplakettet és a Budapest Főváros Díszpolgára címet, 1994-ben Kossuth-díjat, 1998-ban Pulitzer-emlékdíjat, 2000-ben Aranytollat, 2002-ben Gundel Művészeti Díjat kapott. A női nem nagy tisztelője kétszer nősült, másodszor 92 évesen.
