Nem kirívó dolog a magyar irodalomban, hogy egy író irodalmi munkásságának értékét vitatják, mint ahogy az sem, hogy politikai állásfoglalásáért, szerepvállalásáért támadják. Az erdélyi írók közül Nyírő József és Wass Albert kapcsán is gyakran támadnak közéleti-irodalmi viták. Méhes György ügyét most az Átlátszó Erdély porolta le, elsősorban az író fia miatt, aki a történtek ellenére is töretlenül építi apja kultuszát, és nem mellesleg Magyarország egyik leggazdagabb embere.
Méhes György és a Securitate
A cikk szerint Méhes Györgyöt kétszer is beszervezte a hírhedt román titkosszolgálat, először az ötvenes, majd a hetvenes években. Az első alkalommal jelentéseit haszontalannak ítélték és három év után leépítették, később azonban másfél évtizeden át jó besúgónak bizonyult, hiszen másfél évtizeden át jelentett a
kolozsvári magyar értelmiség legfontosabb szereplőiről.
Írói munkássága
Nagy Elek néven született 1916-ban Székelyudvarhelyen, de családja már 1917-ben Kolozsvárra költözött, a kincses város református gimnáziumában érettségizett, majd jogot hallgatott, miközben figyelme egyre inkább a színház felé fordult. Később újságíróként dolgozott, majd az ötvenes években főként ifjúsági regényeket (A tizenkét éves felnőtt, Hét kedvenc unoka, Gyémántacél), meséket (A kígyószínű toll, Egy tucat léggömb) írt, gyereklapot szerkesztett.
A felnőtteknek szóló irodalomba viszonylag későn érkezett, igazi sikerét 1982-ben megjelent Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című életrajzi regénye hozta meg, fontosabb művei közé tartozik még a Kolozsvári milliomosok, az Orsolya vagy a Szép szerelmek krónikája. 2002-ben Kossuth-díjat kapott, az indoklás szerint „jelentős próza- és drámaírói tevékenységéért, az egyetemes magyar művelődés és nemzettudat megtartóerejének kimunkálásában vállalt szerepéért, a gyermekirodalomtól a színpadi alkotásokig ívelő irodalmi munkásságáért”. 2007-ben hunyt el Budapesten. Munkásságáról Orbán János Dénes írt monográfiát 2001-ben Bizalmas jelentés egy életműről címen.
Méhes György és a Kossuth-díj
Az Átlátszó Erdély cikke elsősorban azt tárgyalja, hogyan lett egy alapvetően gyerekkönyvírónak tartott, nem különösebben kimagasló szerzőnek ekkora kultusza, elsősorban az író fiának köszönhetően. Nagy Elek szerintük már az első Fidesz-kormány idején gazdag vállalkozó lett, akinek magas rangú kapcsolatai voltak és sokfelé elért a keze.
Állítólag magától Orbán Viktortól kérte, hogy édesapja Kossuth-díjat kaphasson.
A díj átvétele után sokan kifogásolták is az elismerést, mely mögött nem látták a szakmai szempontokat. Tóth Sándor filozófus, Tamás Gáspár Miklós és Radnóti Sándor is reagált a szakmaiatlanságra, Szőcs Géza édesapja, Szőcs István és Orbán János Dénes azonban kiálltak Méhes mellett.
A kultuszépítés
Az, hogy Méhes fia (aki a Forbesnak a leggazdagabb magyarokat összegyűjtő 50-es listáján a 26. helyen áll) minden követ megmozgat és nem kevés pénzt áldoz arra, hogy apja életművét kanonizálja, csak egy dolog. Maga Nagy Elek továbbra sem gondolja, hogy Méhes György bármi vállalhatatlan tett volna, de az apjáról elnevezett díj tulajdonosai sajnos morális dilemma elé kerülnek.
„Ők komolyan el kell gondolkodjanak azon, akarnak-e olyan díj birtokosai lenni, amelynek névadóját a Securitate másfél évtizeden keresztül olyan becsben tartotta, hogy esetenként ajándékokkal lepte meg a születésnapján, és aki nyugdíjasként, mindenféle kényszer nélkül a kortársaira terhelő információk tömkelegét adta át a kommunista titkosszolgálatnak” – írja a cikket jegyző Kulcsár Árpád.
