A Senkiházában “az unalmas városkába különös alak érkezik, Kalagor Máté, oklevél nélküli mérnök, aki szerelmi bánata elől menekül, és azt ígéri, hogy megjavítja a rég tönkrement vízturbinát, mely akár a város felvirágzását is jelentheti. A messziről jött, bizonytalan identitású idegen fogadtatásán keresztül megismerhetjük a település lakóinak zárt közösségét, és a korabeli Erdély történelmét egy áradó, anekdotikus, a klasszikus történetmesélés legnagyobb hagyományait idéző” kötetben, foglaltuk össze a regény felütését, amikor a hét könyve volt nálunk.

A margós bemutatón felmerültek műfaji kérdések és azok ironikus megközelítése, valamint az is, hogy Vida mennyire szeret kutatni, azaz feltérképezni azt a világot, amiről írni akar - ebben az esetben a 1936-46 közötti időszakot, amikor a cselekmény játszódik. A szerző elmesélte azt a valóságos esetet, ami a történetét ihlette, majd az erdélyi kisebbségek kapcsán szóba került az örmény diaszpóra és a különböző etnikumok együttélésének kérdései. Annak kapcsán, hogy mi történt a szereplőkkel 1946 után, Vida azt mondta, azt megírta már Tompa Andrea és Visky András.

A beszélgetés összefoglalóját itt olvashatod el.