Nagy versterápia költészet vers félelem útravaló ének kányádi_sándor

Versterápia: „A legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni”

A versek csökkentik a szorongást és a stresszt, éppen ezért költészeti „gyógyszertárat” nyitottunk arra az időszakra, amíg tart a járvány. A mai napra Kányádi Sándor Útravaló ének című versét ajánljuk, amelyből kiderül, hogy a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni.

Kányádi Sándor verse óda a tavaszhoz, az újjászülető világhoz, süt belőle az életöröm és az élni akarás. Többek között ezért is választottam költészeti gyógyszertárunk kínálatába ezt a verset most, május elején. Az Útravaló énekben benne van a télből, a bezártságból való kitörés motívuma. Arról a szabadságról szól, amelyre mi is olyan nagyon vágyunk most.

Elindítottuk Versterápia rovatunkat, amelyben olyan verseket osztunk meg veletek, amik kapaszkodót jelenthetnek ebben az időszakban. Mert bár a koronavírust nem lehet versekkel gyógyítani, a félelmeink megértésében, a szorongásunk kezelésében segíthet az irodalom. A korábban megosztott verseket ITT találjátok meg.

Kányádi gyönyörű verse az évszakok változásán, a télből a tavaszba való átmeneten keresztül meséli el nekünk, hogy milyen nagy ereje van annak, ha ki tudunk szabadulni a félelemből és a szorongásból. „Megáll a nap a delelőn / s dúdolja döngicséli/ a legeslegnagyobb öröm/ félelem nélkül élni/ és ontja ontja sugarát/ hogy jutna bár egy résnyi/ oda is ahol nem lehet / félelem nélkül élni ”

Kányádi Sándor: Útravaló ének

Tavasz jöttén a kis patak
akár egy kis egérke
kikukkint s nyomban kiszalad
a jég alól a jégre
Cincogat szaglál szimatol
és azt mondja no végre
kijutottam a jég alól
a sötétből a fényre.

És elindul megy mendegél
cincogat mondikálgat
és fölbiggyeszt - hamár egér -
bajszul egy szénaszálat
Térül-fordul s már szembejön
és egyre azt zenéli:
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni

Elzirrenti a szúnyog és
a szúnyogtól a szellő
és tőle megfújja szél
az a semmirekellő
és azt se mondja köszönöm
világgá fütyörészi:
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni

Vigyázba állnak a határ-
sorompók égre néznek
a tetejükbe gólyapár
épít magának fészket
és azt keleplik odafönn
s még a béka se kétli:
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni

Zengik fütyülik huzalok
a szerelő s a pózna
cinkék cinegék víg rigók
ereszen a csatorna
Zengi lanka és hegytető
s fújja ahogy csak bírja
az éppen égre röppenő
parányi kis pacsirta

Megáll a nap a delelőn
s dúdolja döngicséli
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni
és ontja ontja sugarát
hogy jutna bár egy résnyi
oda is ahol nem lehet
félelem nélkül élni

oda is ahol nem lehet
félelem nélkül élni

Kapcsolódó cikkek

Nagy

Versterápia: „Nagyon megörülök egy érintésnek. Visszaborzadok egy másiktól.”

A versek csökkentik a szorongást és a stresszt, éppen ezért költészeti „gyógyszertárat” nyitottunk arra az időszakra, amíg tart a járvány. A mai napra Fodor Ákos Jelentés-vázlat a jelenidőről című versét választottuk.

Nagy

Versterápia - Nádasdy Ádám: A reggeli

Minél régebb óta vagyunk bezárva, annál több dolgot kell újradefiniálnunk életünkben. A rutinok, melyek biztonságos keretet adtak napjainknak, eltűntek, pedig fontosak lennének. Most nem csak arra van alkalmunk, hogy ezeket átgondoljuk, de akár arra is, hogy új szokásokat építsünk be a mindennapokba. Például a komótos, az egész napot megalapozó és mindent eldöntő reggelit!

Nagy

Versterápia: „A lélek émelyeg, árvasága kínozza”

A versek csökkentik a szorongást és a stresszt, éppen ezért költészeti „gyógyszertárat” nyitottunk arra az időszakra, amíg tart a járvány. A mai napra Paul Verlaine Fáradtság című versét ajánljuk.

Még több olvasnivaló

Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve.

Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

A hét könyve

Kritika

Werner Herzog első regényében egy japán katona téveszméje epikussá nemesedik

Zöld

A jövő embere ma már megszerkeszthető - csak az a kérdés, meddig mehet el

Eddig úgy gondoltuk, hogy biológiai meghatározottságunk miatt az életünkkel – legfőképpen annak kezdetével és végével kapcsolatban – tehetetlenek vagyunk. Mindannyian hozott csomaggal születünk, megöregszünk és meghalunk. De biztos, hogy ennek így kell lennie?