Vida Gábor: Szerelmi bánat nélkül nem lehet regényt írni

Vida Gábor: Szerelmi bánat nélkül nem lehet regényt írni

Vida Gábor legújabb regénye, a Senkiháza huszadik századi erdélyi história, melyben egy fiatal mérnök érkezik Bukarestből egy fiktív erdélyi kisvárosba, hogy megnézze a legkisebb Ganz-vízturbinát, és próbára tegye szerencséjét. A kötetet a Margó Irodalmi Fesztivál első napján mutatták be, a szerzőt a Magvető szerkesztője, Szegő János kérdezte, Szikszai Rémusz pedig részleteket olvasott fel a pár napja megjelent regényből. A beszélgetésben szó esett vízturbinákról, örmény postáról, etnikumok együttéléséről és szerelmi bánatról is.

Fotók: Posztós János

ko | 2023. május 12. |
vida gábor
Senkiháza - Erdélyi lektűr
Magvető, 2023, 416 oldal
Vida Gábor: Senkiháza könyv

A beszélgetés első kérdése a kötet saját műfajmeghatározására vonatkozott, Szegő János azt szerette volna megtudni, hány lektűrt olvasott eddig Vida Gábor, aki azt válaszolta, hogy nem igazán van otthon a műfajelméletben. Meghatározását inkább csak viccnek, iróniának szánta, ahogy tette ezt korábbi regénye esetében is.  A lektűr elé illesztett erdélyi kifejezés viszont minőségjelző helyett akár mennyiségjelző is lehetne, mondta Szegő, aki arra utalt, hogy a Margó első napján szerepelt már Tompa Andrea és közvetlenül Vida Gábor előtt ismerkedhetett meg a közönség Andrei Dósával is. Vida elmondta, hogy harmincvalahány évvel ezelőtt a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen (ahonnan Tompa Andreát ismeri) nem gondolta volna, hogy egyszer megtörténik az, hogy egy budapesti irodalmi fesztiválon egyszerre mutatják be a könyveiket.

-

A további beszélgetésből kiderült, hogy a kötet a huszadik századi történelemnek egy érdekes mozaikdarabját, az 1936-46 közötti éveket dolgozza fel - egy változatos évtized krónikáját, amikor egy zárt közösségbe egy messziről jött idegen érkezik, aki a könyv főszereplője, Kalagor Máté. A különös név megtalálásáról részletesen beszélt az író: a bukaresti szereplőnek nevet keresve térképeket nézegetett, és talált egy Brassó környéki hegyet, amit Kalagornak neveznek, így azonnal meg is született az ötlet. Szegő kérdésére válaszolva elmondta, hogy nem ellenőrizte a nevet a telefonkönyvben, de a beszélgetés után mindenképpen megteszi majd. 

A térkép kapcsán szóba került, hogy

Vida regényei írásakor nagyon szeret utánamenni dolgoknak, szereti felkutatni,  feltérképezni azt a világot, amiről írni akar.

A realitások mellett azonban nem kevés fikció is van a szövegeiben, például a legújabb regényében szereplő Namajd is kitalált hely, mely mégis sokban hasonlít egy valóságos kisvárosra.

Mindezek tisztázása után a cselekmény értelmezésébe kezdtek a beszélgetőtársak, és arra terelődött a szó, miért is megy Kalagor Máté, az oklevél nélküli mérnök az erdélyi városkába. Vida Gábor ezzel kapcsolatban elmondta, hogy kiindulópontja itt is egy valós történet volt: a Marosvásárhelyhez közeli Nyárádszeredán a múlt század húszas éveiben vásároltak egy Ganz vízturbinát, mely az áramot termelte a lakóknak. Ezt az eszközt, a megvásárlást, a közösség ezzel kapcsolatos problémáit írta meg a regényben is (Marosvásárhelyen megvan ennek a közel száz oldalas dokumentációja, ebből dolgozott), Kalagor pedig úgy kerül távol a román fővárostól, hogy ennek a turbinának a műszaki karbantartására vállalkozik. Ezért megy Erdélybe, meg azért is, mert szerelmi bánata van. „Szerelmi bánat nélkül pedig nem lehet regényt írni” – jegyezte meg az író, és ezzel az ironikus megjegyzéssel a beszélgetést átterelték a szerelmi szálra, ahol a lány örmény származása okán sokat megtudtunk a bukaresti örményekről, az örményi diaszpóráról, valamint a legendás örmény posta működéséről.

Az örmény posta mindenkit megtalál és az örmény bosszú is.

- mondta a működéséről az író, akit nagyon érdekelt ez a legenda, és a regényében igyekezett valamennyire ki is bontani.

-

Ezek után a regény tempójáról, az időviszonyokról beszélgettek, majd Vida kitért a harmincas évek Romániájában gyakori gyújtogatásokra, parasztfelkelésekre és itt is bizonyította azt, hogy rengeteget kutatást folytatott minden apró részlet, momentum kapcsán, mégis szerényen fogalmazott: „sokat tudok, de nem tudok mindent”. Ezek után a különböző kisebbségek, etnikumok együttélésére terelődött a szó, Vida pedig elmondta, hogy ő maga, multikulturális közegben élőként hogyan látja a helyzetet. A húszas és a harmincas években sok múlott azon, hogy kit helyeztek a közigazgatásba, ha értelmes embert, akkor lehetett vele tárgyalni, etnikumtól függetlenül, ha nem, akkor nem. „Akit Bukarestben szívesen agyonütnének, az egy magyar tartományban még jó lesz” – jegyezte meg ezzel kapcsolatban az író. „A normális ember azonban a másikba csak azért, mert magyar, román, zsidó, örmény, nem köt bele, ez nagyon ritka.” Valahogy elvannak, különben rég kiirtották volna egymást. Az író szereplőkhöz való viszonya is szóba került, megtudtuk, hogy a regény írása során részletes táblázatot készített a hősökről.  A beszélgetést azzal zárták, hogy a regény története befejeződik a negyvenes évek közepén, és csak egy oldalban van utalás arra, mi történik a szereplőkkel a későbbiekben, ezt Vida nem akarja megírni, mert szerinte Tompa Andrea és Visky András már megtették. Úgy fogalmazott, hogy az ő regénye az említett szerzők könyveinek tragikumához képest „joviális anekdotázás”, Szegő János zárszava szerint pedig „vicinális, mely visszavisz a múltba.”

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Vida Gábor regényét választotta az évtized könyvének a Merítés-díj zsűrije

A Merítés-díj szépprózával foglalkozó zsűrije meghozta a döntését, hogy melyik könyv volt az elmúlt évtized legjobb kortárs magyar szépirodalmi prózakötete, és kiderült az is, melyik kötet lett a győztes a közönség szavazatai alapján.

...
Általános cikkek

Vida Gábor: A félelemkeltés a legsúlyosabb bántalmazás

...
Beleolvasó

A Nagy-Erdély-regény helyett a privát Erdélyét írta meg Vida Gábor

A hét könyve
Kritika
A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké
...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

Margó 2023
...
Nagy

Klacsmann Borbála: A holokausztoktatás egyik célja az, hogy empátiára nevelje az embereket

...
Nagy

Ménes Attila disztópiájában félig elállatiasodott magyarok csicseregnek

...
Nagy

A Tízig aludni témáiról évtizedekkel ezelőtt nem mertünk volna beszélni

...
Nagy

A Budapest Nagyregény társasjátékba invitálta meg az írókat

...
Nagy

Pléh Csaba: Ha író lennék, azt mondanám, hogy helyre akartam tenni az árnyakat azzal, hogy megírom őket

...
Nagy

A bántalmazottaknak az én-erejük nincs meg, a segítségnek kívülről kell jönnie

Hírek
...
Zöld

A 19. századi dán festők a sörfőzés maradékát használhatták vásznaik alapozására

...
Hírek

Lefagyasztják az olaszországi áradások miatt elázott régi könyveket

...
Hírek

Floridai alsó tagozatosok már nem olvashatják Amanda Gorman versét, a Fehér Ház tiltakozik

...
Könyvtavasz

Mesés versek ringatják álomba a gyerekeket

...
Nagy

Földi Andrea: Az AI segíthet az illusztrálásban, de a kreativitás egy megfoghatatlan és végletekig emberi tulajdonság

...
Hírek

Ők kapták idén a ferencvárosi József Attila Irodalmi Támogatást!

...
Hírek

A Biblia soha nem látott, 1500 éves részletét találták meg

...
Szórakozás

Ismét film készült Amerika egyik legtöbbet kifogásolt kedvencéből

...
Szórakozás

Máté Gábor, Sátántangó, Süsü és Friss Hús [PROGRAMAJÁNLÓ]