Kurt Vonnegut 1988-ban hét remek tanácsot fogalmazott meg az emberiség számára. Az írót akkor arra kérték fel, hogy egy Volkswagen reklámkampány részeként írjon levelet a 2088-ban élő embereknek. Üzenete a TIME-ban jelent meg, és már most, harminchárom évvel később is hidegrázós élmény találkozni vele, pedig ki tudja, mi lesz még hatvanhét év múlva. Benedict Cumberbatch remek előadásában, amely a Live Letters-program részeként készült, most bárki meghallgathatja a jövő nemzedékének írt levelet, ITT pedig angolul el is lehet olvasni a teljes szöveget.
Vonnegut elég keményen és kritikusan ír a társadalomról ebben a szövegben. Úgy fogalmaz, a huszadik század embere volt az első, aki megbízható információval rendelkezett az emberiség helyzetéről: arról, hogy mennyien vagyunk a Földön, hogy mennyi élelmet tudunk előállítani, hogy milyen gyorsan szaporodunk, vagy hogy milyen károkat okozunk a vízben, a levegőben, a termőtalajban. Számára a legbénítóbb felismerés az volt, hogy maga a természet nem természetvédő. Ahogy a múltban, úgy most is bármikor jöhet egy pusztító erdőtűz, egy gleccser, vagy kitörhet egy vulkán, az óceánok kiszáradhatnak vagy eláraszthatnak minket. „Ha az emberek azt hiszik, hogy a természet a barátjuk, akkor nincs is szükségük ellenségre” – írja. A természet szerinte kíméletlen, amikor az életek számát az adott helyen és időben össze kell egyeztetnie a rendelkezésre álló táplálék mennyiségével. Éppen emiatt Vonnegut reményét fejezi ki az iránt, hogy az emberek a jövőben többé nem választanak meg tudatlan optimistákat vezetőknek, hanem inkább olyanokat, akik elég bátrak és intelligensek ahhoz, hogy megadják magukat a természet zord, de észszerű feltételeinek.
És íme Vonnegut tanácsai a jövő emberének:
- Csökkenteni és stabilizálni kell a népességet.
- Abba kell hagyni a víz, a levegő és a termőtalaj mérgezését.
- Be kell fejezni a háborúra készülést és el kell kezdeni a valódi problémákkal foglalkozni.
- Meg kell tanítanunk a gyerekeinknek és önmagunknak, ha már itt tartunk, hogy miként lehet úgy élni egy kis bolygón, hogy nem öljük meg azt.
- Ne higgyük azt, hogy a tudomány mindent meg tud oldani, ha ezer milliárd dollárt adunk rá.
- Ne gondoljuk, hogy az unokáink jól lesznek, akármilyen pazarló és romboló életet is élünk, hiszen úgyis átmehetnek majd űrhajóval egy szép, új bolygóra. Ez nagy gonoszság és hülyeség.
- És így tovább. Vagy másképp.
Forrás: Lithub
