Akik rendszeres olvasói a Könyvesnek, jól ismerik az Újraolvasó rovatunkat, amelyben kötelező olvasmányokat porolunk le, és olvasunk újra, immáron felnőtt szemmel. A könyvpiacon a klasszikusok tipikus backlist kiadványnak számítanak - tehát olyan régebbi könyvnek, amelyek már jó ideje kaphatók a boltokban, és még mindig elérhetők az adott kiadó kínálatában. Viszont nagyon nem mindegy, hogy az adott kiadó hogyan dobja piacra a több évtizede vagy akár évszázada megjelent köteteket.

Könyvpiaci axióma, hogy a borító nagyon sokat számít, és a visszajelzések is azt mutatják, hogy az olvasók sokkal szívesebben választják a kortárs trendeknek megfelelő borítóval ellátott könyveket. Ebben az egyik legnagyobb ász a brit Penguin, amely 2008-ban kezdte el szövetborítású sorozatát, ami azóta is Penguin Clothbound Classics néven fut. A sorozatban mára nagyjából száz klasszikus jelent meg, jellemzően angolszászok (csak néhány kiragadott példa: a Drakula Bram Stokertől, a Mrs. Dalloway Virginia Woolftól, a Moby Dick Herman Melville-től), de a címek között találni oroszt (például a Háború és békét Tolsztojtól), franciát (például a Bovarynét Gustave Flaubert-től), kínait (például A majomkirály történetét Vu Cseng-Entől), mindezeket persze angol fordításban.

A sorozat vizuális világa Coralie Bickford-Smith illusztrátornak köszönhető, a borítóknak pedig az, hogy az újrakiadott klasszikusoknak mára már masszív olvasó- és rajongótábora van. Bickford-Smith-nek sikerült elérnie, hogy bár minden kötet megjelenésében más és más, a sorozat mégis egységes. Általánosságban elmondható, hogy a borítókon egy-egy kiválasztott szimbólum ismétlődik: a Büszkeség és balítélet esetében ez egy hattyú, az 1984-nél egy szem, a Kisasszonyoknál egy olló. A rajongótáborra jellemző, hogy van olyan olvasó, akinek időnként annyira megtetszik egy-egy minta, hogy magára tetováltatja a borítón látott motívumokat.

A sorozat ismertségének nem tett rosszat az sem, amikor pár éve a brit trónörökös felesége, Katalin egy olyan képet tett közzé a közösségi oldalán, amelyből kiderült, hogy egész kis kollekciót tart az íróasztalán a szövetborítós klasszikusokból:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

The Prince and Princess of Wales (@princeandprincessofwales) által megosztott bejegyzés

De ez már csak a hab volt a tortán, a közösségi oldalakon - ahol a vizualitás amúgy is mindent visz - saját jogán is nagyot megy a Penguin sorozata, vannak videók, amelyek csak arról szólnak, hogyan lehet vigyázni ezekre a kiadásokra, sőt, vannak olvasók, akik már tippeket is adnak, mi legyen a következő. (Azt már lehet tudni, hogy idén ősszel két új kiadvány jelenik majd meg (a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete Robert Louis Stevensontól és a Lolita Nabokovtól.)

Coralie Bickford-Smith a kétezres évek eleje óta dolgozik a Penguinnál, és 2005 körül merült fel benne a szövetborítós klasszikusok ötlete. Ez volt Nagy-Britanniában az e-könyvek felfutásának időszaka, amikor sokan attól tartottak, hogy a papíralapú könyveknek befellegzett. Ő viszont hitt abban, hogy ha olyan keményfedeles borítót kreálnak, ami tényleg jól néz ki, akkor az a kiadvány mint könyvtárgy is sikert arathat. Jól kalkulált. Most már főállásban tervezi ezeket a borítókat (mellette pedig saját gyerekkönyveit írja és illusztrálja, amelyek - természetesen - mind szövetkötésben jelennek meg).

A munka menete a következő: elolvassa a könyvet, és általában már ekkor felmerül benne egy szín, amelyet kapcsolni tud hozzá. Ezek után kiválaszt egy olyan tárgyat, amely előjön a történetben - nem ritkán olyat, ami felett amúgy könnyen átsiklik az ember. Az olvasók mindenesetre értékelik a munkáját - nemcsak Nagy-Britanniában, hanem külföldön is. A sorozat eddigi darabjaiból ugyanis 110 országban eddig több mint hatmillió példányt értékesítettek.

Forrás: Daily Mail

Képek forrása: Penguin