Augusztus elején a Könyves Magazinon jelent meg Gurubi Ágnes második, új regényéből egy részlet - itt elolvashatod. A megjelenéssel párhuzamosan pedig felkérést kapott, hogy a Nyugati tér blogon írjon egy posztot, amolyan műhelynaplóként arról, hogyan született a Másik Isten.
Mint az az írásból kiderül, az első, Szív utca című regénye (ez tavaly bekerült a Margó-díjra jelöltek top10-es listájára), megjelenését követő időszak megterhelő volt a számára, és kemény leckét jelentett neki “meghúzni a határaimat, újradefiniálni saját magamat nőként, anyaként, feleségként”.
Ebben a helyzetben kapaszkodót adott neki az írás, és visszatért egy szöveghez, amit még 2020 áprilisában kezdett el, ez volt a Másik Isten: “egy nőt láttam magam előtt, aki megy, hajthatatlanul, egyre csak megy, Budapesten a körúton, a hegyen, a mezőn. Háttal nekem. Megy ez a nő, nem látom az arcát, csak azt, hogy férfiak veszik körül, csupa férfi. Nem tudom, hová megy, mi a célja, így követni kezdem őt, és két évig nem tágítok mellőle. Elnevezem Rózának, aztán Eszternek, végül Julinak. Családot képzelek köré, egy kisfiút, egy férjet. Titkot. Veszteséget és hiányt.”
Az elmúlt 26 hónapban többször is elutazott, hogy dolgozni tudjon a szövegen, járt Orfűn, a Balaton-felvidéken, Szent György-hegyen és Tihanyban meg Balatonszemesen. Szigligeten, majd júniusra elkészült a Másik Isten.
Mint az a posztból kiderül, a szeptemberi megjelenést sem várja tétlenül, szerkesztői munkája mellett egy új dokumentumot nyitott a gépén, ennek címe: Volt értelme megőrülni.