Mérgezés, kirakatper, az emberi jogokra fittyet hányó börtönbüntetés: Alekszej Navalnij láthatóan feldühítette az Oroszországot több mint két évtizede vaskézzel uraló Vlagyimir Putyint, nemhiába emlegették az orosz autokrata első valódi kihívójaként. Honnan indult a jogászból korrupcióellenes aktivistává, majd a Putyin-rezsim ellenzékének első számú vezetőjévé vált férfi pályafutása? Mit lehetett tudni személyiségéről és politikai nézeteiről azon kívül, hogy Putyin kérlelhetetlen ellenfele volt?
Jan Matti Dollbaum – Morvan Lallouet – Ben Noble: Navalnij – Putyin végzete, Oroszország jövője? (részlet)
Fordította Vadász Márton
1.
KICSODA ALEKSZEJ NAVALNIJ?
– Nem félsz?
Ez a kérdés jár Alekszej Navalnij fejében, amikor felszáll a Pobeda Airlines DP936 számú járatára a Berlin−Brandenburg repülőtéren 2021. január 17-én, vasárnap.
A gép tele van újságírókkal, akik izgatottan kísérik Navalnijt, a negyvennégy éves korrupcióellenes aktivistát és ellenzéki politikust a hazautazásán. Feleségével, ügyvédjével és sajtótitkárával az utastérbe lépve jó néhány feltartott okostelefon közvetíti, próbálja megörökíteni a pillanatot. A világ figyel.
Navalnij derűs és optimista.
De egyértelműen van oka a félelemre. Az orosz bűnüldöző szervek figyelmeztették, hogy ha visszatér Oroszországba, letartóztatják. 2014-ben egy állítólagos sikkasztás miatt felfüggesztett börtönbüntetést kapott, és most azzal vádolják, hogy megsértette a felfüggesztésnek az ítéletben megszabott feltételeit. Évekig tartó börtön vár rá.
Már az is kész csoda, hogy egyáltalán repülőre szállhatott. Utoljára önszántából 2020. augusztus 20-án ült repülőre Tomszkban, hogy visszatérjen Moszkvába. Köztisztviselők és önkormányzati képviselők üzleti tevékenységének kivizsgálásán dolgozott a szibériai városban. Részt vett az ellenzéki pártok szeptember 13-i regionális és helyi választások előtti kampányában is, abban a reményben, hogy sikerül legyőzniük a kormányzat által támogatott jelölteket.
De a dolgok rosszra fordultak a repülés során. Navalnijra olyan roham tört rá, hogy végül már ordított a gyötrő fájdalomtól. Az egyik utas szerint „nem tudott beszélni, csak sikoltozott”. Egy légiutas-kísérő megkérdezte, hogy van-e egészségügyi szakember a fedélzeten. Egy ápolónő jelentkezett. A gép személyzetével együtt elsősegélyt nyújtott, és megpróbálta Navalnijt az öntudatánál tartani.
A pilóta úgy döntött, hogy kényszerleszállást hajt végre a Tomszktól mintegy 750 kilométerre nyugatra, de még mindig Szibériában fekvő Omszkban, annak ellenére, hogy az ottani repülőtéren egy rejtélyes bombariasztás történt. Navalnijt hordágyon hozták le a gépről, és mentők szállították a kórház sürgősségi osztályára.
Sajtótitkára, Kira Jarmis elmondta, hogy Navalnij aznap mindössze egy fekete teát fogyasztott, a repülőtéren, műanyag pohárból, és ebbe tehettek mérget.6 Navalnij egészséges ember volt, nem volt ismert betegsége, nem dohányzott és keveset ivott.
Nem olyan valaki tehát, akinél hirtelen rosszullétre lehet számítani.
Jarmis gyanúja ijesztően ismerős volt az orosz politikát figyelemmel követők számára. Az elmúlt években a Kremllel szemben kritikus közéleti személyiségek rendre megbetegedtek, és elterjedt az a vélemény, hogy megmérgezték őket. Navalnij számos ellenséget is szerzett az elit – üzletemberek, helyi politikusok, magas rangú tisztviselők – korrupciójával kapcsolatos vizsgálataival. A lehetséges gyanúsítottak listája hosszú volt.
A kórházba érkezésekor arról számoltak be, hogy Navalnij előzetes diagnózisa „akut pszichodiszleptikus mérgezés” volt. Lélegeztetőgépre tették, mesterséges kómába helyezték, és atropint adtak be neki. Az állapota az orvosok közlése szerint „súlyos, de stabil” volt. Megkezdődött a normál gyógykezelés.
Majd furcsa fordulat következett.
A kórházban egyre-másra tűntek fel a rendészeti szervek emberei, néhányuk közönséges utcai ruhában. Jarmis közlése szerint lefoglalták Navalnij valamennyi személyes holmiját.
Amikor a repülőgép végül Moszkvába ért, már rendvédelmisek várták. Felszálltak a gépre, és utasították a Navalnijhoz legközelebb ülő utasokat, hogy maradjanak a fedélzeten, míg a többiek kiszállnak. Az egyik utas ezt furcsának találta: „Ekkor az ügy még nem tűnt bűnténynek […] a biztonságiak mégis egyértelműen akként kezelték.”
Omszkban Navalnij felesége, Julija, nehezen jutott el a férjéhez, mert a kórház illetékesei szerint Navalnij nem járult hozzá egyértelműen a látogatásához. Az orvosok nem tájékoztatták készségesen a beteg állapotáról Navalnij csapatát sem, akik Németországba akarták átszállíttatni. Augusztus 21-én Omszkban landolt egy repülőgép, hogy Navalnijt a berlini Charité kórházba vigye.
Különös dologról számolt be Ivan Zsdanov, Navalnij és Julija Navalnaja közeli munkatársa is. Állítása szerint egy rendőrnő a kórház vezetőjével folytatott beszélgetés során azt mondta, hogy
Navalnijra és a körülötte ülőkre egyaránt veszélyes anyagot „találtak”, de – „nyomozati titokra” hivatkozva – nem volt hajlandó megnevezni, hogy mi volt az.
Ugyanezen a napon egy országos orosz lap szenzációs történetet tett közzé. Névtelenséget kérő forrásokat idézve azt állították, hogy a bűnüldöző szervek munkatársai követték Navalnijt Tomszkban. Megmérgezték? A források szerint „nem észleltek olyan szükségtelen vagy gyanús kapcsolatfelvételt, amely összefüggésbe hozható mérgezéssel”. A történetet széles körben úgy értelmezték, hogy az az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) ellenőrzött kiszivárogtatása volt, hogy elhatárolódjon az esettől.
Eközben az omszki orvosok felülvizsgálták az eredeti diagnózisukat. Most azt mondták, hogy Navalnij súlyos anyagcserezavar következményeitől szenved, nem mérgezés hatásaitól. A kórház főorvosa szerint ezt „a vércukorszint hirtelen csökkenése okozhatta a repülőgépen, ami eszméletvesztéshez vezetett”. Az orvosok azt is elmondták, hogy a Navalnij kezéről és hajáról vett mintákban az iparban gyakran használt anyag részecskéit találták, amelyek műanyag pohárból is származhattak. Mégis úgy ítélték meg, hogy Navalnij állapota „instabil”, és nem lenne helyénvaló Németországba szállítani. Navalnij személyi orvosa világos okkal szolgált:
„Három napot várnak, hogy a testben ne maradjanak méregnyomok.”
Julia Navalnaja közvetlenül Vlagyimir Putyinhoz fordult, hogy az elnök adjon engedélyt férje külföldre szállítására.
A kezdeti ellenállás után Navalnijhoz engedett német orvosok úgy találták, megfelelő állapotban van ahhoz, hogy Berlinbe vigyék. Az orosz orvosok is beleegyezésüket adták, mondván, állapota „stabilizálódott”. A gép augusztus 22-én szállt fel Omszkból.
Két nappal a berlini érkezés után a német orvosok azt mondták, szerintük Navalnijt kolinészteráz-gátlóval mérgezték meg, olyan anyaggal, amely megbolygatja az idegrendszert. Lehetett közönséges növényvédő szer, vagy akár egy harci eszköznek számító idegméreg is. Ez a hír fokozta az orosz állammal szembeni gyanakvást.
A kormányzat képviselői ingerülten hárították el az egyre növekvő számú támadást. „Miért tennénk ilyet? Ráadásul ilyen esetlen, amatőr módon?” – tweetelte augusztus 24-én Oroszország egyik vezető ENSZ-diplomatája. Szeptember elején az Állami Duma – az orosz parlament alsóháza – elnöke kijelentette, hogy „a Nyugat reakciója az »állítólagos« mérgezésre Oroszország elleni új szankciók bevezetését készíti elő, hazánk fejlődésének hátráltatása érdekében”. Eközben az orosz rendőrség – a jelek szerint – nem sietett az eset kivizsgálásával. A legfőbb nyomozó hatóságtól távoli regionális közlekedési rendőrség folytatott „előzetes vizsgálatot”. Rendőrök és az FSZB tisztviselői átvizsgálták azt a szállodát, ahol Navalnij Tomszkban tartózkodott, de a helyi sajtó szerint ez csak néhány napig tartott. Navalnijnak a rendőrség által kihallgatott munkatársai szerint minden a tétlenségre, vagy ami még rosszabb,
a tények leplezésére utalt.
Szeptember 2-án Angela Merkel német kancellár kijelentette: „nem kétséges”, hogy Navalnijt megmérgezték egy, a novicsok-csoportba tartozó idegbénítóval. Ezt az állítást később a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet is megerősítette. Ugyanilyen idegmérget használtak Szergej és Julija Szkripal ellen az angliai Salisburyben, 2018 márciusában, a brit kormány szerint „minden bizonnyal” Putyin elnök által elrendelt merénylet során.
Ahogy a korábbi mérgezési eseteket követően is történt, a nemzetközi reakció ezúttal is egyre hangosabbá és kritikusabbá vált az orosz állammal szemben. Merkel azt nyilatkozta, hogy a mérgezés „nagyon súlyos kérdéseket vet fel, amelyekre csak az orosz kormány tud válaszolni, és meg is kell válaszolnia ezeket”. Az orosz hatóságok erre azzal reagáltak, hogy mivel a mérgezés állítólagos bizonyítékát Németországban találták meg, a német hatóságok kötelessége együttműködni Oroszországgal, és bemutatni a gyanút alátámasztó bizonyítékokat.
Az orosz kormányközeli médiában megjelent számos publikáció vitatta a vádat. Néhányan megkérdőjelezték, hogy történt-e egyáltalán mérgezés. Egy orosz újságíró egy egész könyvet írt a témáról. Mások szerint bár Navalnijt megmérgezhették, novicsokot nem használtak. Ezt állította Leonyid Rink vegyész, aki maga is dolgozott a novicsokprogramban, és saját bevallása szerint a 90-es években el is adott ilyen anyagot bűnözői csoportoknak. Szerinte Navalnijt nem ilyen idegméreggel mérgezhették meg, mert attól meghalt volna. Egy másik vegyész, aki szintén részt vett a novicsok kifejlesztésében, úgy vélte, hogy a Navalnij által tapasztalt tünetek megfelelnek az idegméreg-mérgezés szimptómáinak.
