A hétköznapi választások tétjeiről szól Forró Bence első novelláskötete

Forró Bencét televíziós műsorvezetőként és történetmesélőként egyaránt a kíváncsiság hajtja: első kötetének alakjai közül jó néhánnyal beszélgetett már az utcán, egy kocsmában, egy kávézóban vagy akár egy suszterműhelyben. A Variációk boldogtalanságra az a fajta novelláskötet, amelyet a szövegek hangulata és a bennük fel-felbukkanó, kaleidoszkópszerűen összeálló motívumok tesznek egységes univerzummá.

A Libertine Kiadó által gondozott kötetben 11 novella kapott helyet, amelyek mindegyike ott motoszkál az olvasóban később is, minthogy olyan - olykor a leghétköznapibb - helyzetekben ábrázolják főhősüket, amelyekben a legkisebb döntésnek is egy életre meghatározó szerepe van.

-

Fotók: Szabó Lilla

És ezeken a pontokon az olvasó is dönthet, ő vajon mit választott volna? A polgárpukkasztó podcaster, a csendes cipész, aki nagy karrier várományosa volt, az Insta-filterek által megbabonázott barátnő, vagy éppen a helyzetéből kitörni vágyó eszkortlány története arra késztet, hogy mi is elgondolkodjunk az életünk során elénk kerülő útkereszteződéseken. Mert az ezekben meghozott döntéseken sok múlhat, mint Az alsó szólam című novellában is, amelyben a tét sokkal nagyobb, mint egy nyugalmas családi karácsony.

Forró Bence: Variációk boldogtalanságra (részlet)

Az alsó szólam

Tüntetően csapkodott és zörgött az edényekkel. Kihúzta a mosogatógép alsó rekeszét, és elkezdte átcsoportosítani a tányérokat. Közben félhangosan – hogy érthető ugyan ne legyen, de idegesítő annál inkább – morgott. A nyughatatlan csörömpölés még az ünnepi forgatag moraján is átszűrődött. Az önmarcangolásba hajló másik hang adta rá az erősítést.

– Most ezt miért csinálod, megmondanád? Miért nem volt jó úgy, ahogy bepakoltam?

– Azért, mert rosszul tetted be őket.

Harmincöt éve magyarázom, hogy egy kis odafigyelés csodákra képes, de hiába.

Miért van az, hogy ha én pakolom be a gépet, akkor még befér valahogy ez a két tányér meg a pohár, amiket te nagyvonalúan a pulton hagytál?

– Nem hiszem el, hogy még ma is ezen rugózol! Nem mindegy, ha kint marad? Majd elmosom kézzel. Amúgy meg harmincöt éve nem is volt mosogatógép.

A szülők civakodásának az idősebb báty vetett véget. Szótlanul, finoman megragadta az édesanyja karját, és egy pohár pezsgő kíséretében a nappaliba terelte. Az apját pillantásra sem méltatta. Bőven akadt még tennivaló az ajándékozás és a vacsora előtt. A hidegtál, a halászlé, a rántott pontypatkó, a töltött káposzta és megannyi köret követelt magának helyet az ünnepi asztalon.

Soha nem volt szigorú ülésrend, ám idén még a laza is komoly előkészületeket igényelt, mivel a szokásosnál nagyobb fát vásároltak. Ez volt az első, nem várt ajándék: a nappali bútorait, mint egy ezerdarabos kirakó darabkáit kellett az egyetlen jó helyre illeszteni. Az étkezőasztal például másik sarokba került, ott egy szék vált ettől feleslegessé. Erre odébb tolták a kanapét, csakhogy így az erkélyajtót nem lehetett teljes szélességében kinyitni. Ez azután egy újabb hosszúra nyúlt órára biztosított feszültségforrást. Az amerikai konyha óriási találmánya, hogy senkit nem kényszerít külön helyiségbe, most megkérdőjelezhető előnynek bizonyult. Gyűltek a mosatlan edények, nyálkás halbelsőség várta a sorsát egy műanyag dobozban, miközben a különböző fűszerek vékony hamurétegként borították be a konyhapultot.

– Miért nem hittél nekem? – horkant föl a férj fontoskodó szemrehányással a hangjában. –

Nem elég megkívánni a dolgokat.

Tudni kell arányosítani! Ami egy áruház parkolójában helyes kis fának tűnik, az egy harminc négyzetméteres nappaliban mamutfenyő. Persze, ez volt a szép tömött, meg a szimmetrikus. Most viszont majd Jánoska kint majszolja a bejglit az erkélyen, mert sehova nem tudom lerakni ezt a rohadt széket. Vagy üljünk egymás nyakában, mint a légtornászok?

– A legjobb lenne mindenkinek, ha te töltenéd kint az estét, a büdös szivarkáiddal együtt – szólt vissza immár fátyolos tekintettel a feleség, és becsapta maga mögött az ajtót.

Egész délelőtt vasalt, de a saját ruhája még hátra volt. Egyedül maradt a kisszobában. Színes karácsonyi izzósor festette meg a falakat. A vasaló ütemesen járt föl-alá a deszkán. A kezét vizsgálta közben az ablak tükröződésében. Nem is volt olyan ráncos. De azok a májfoltok! Mintha nem is az övé lett volna.

Gépiesen vasalt, akár csukott szemmel is el tudta volna végezni a műveletet. Mint a krokodil úszás közben, hártyát húzott a szemére. Pörögtek a vetítővásznon a gondolatok. Látta a házasságuk napját. Olyan fiatalok voltak, olyan vékonyak. Mai fejjel szinte tinédzserek. Mindenre tisztán emlékezett. Még konkrét mondatok, grimaszok, nevetések is megelevenedtek. Az új otthon berendezése, a gyerekek születése mind olyan élénken élt benne. Mégis egyszerre távolinak tűnt az egész,

mintha más élete lett volna.

Akkor vette észre, hogy nagy, lassú pelyhekben gomolyog kint a hó. Régen nem volt fehér karácsony. Talán öt vagy hat éve is már. Egyszerre potyogni kezdtek a könnyei. A semmiből, feltartóztathatatlanul. Némán gurultak le az arcán, tovább a vasalódeszkán fekvő ünnepi blúzára, ahol hamar semmivé lettek. Nem a vita keserítette el, és nem is a tudat, hogy az elmúlt évtizedekből kiindulva nem számíthat semmi személyes ajándékra idén sem. Ehhez már hozzászoktatta a lelkét, és nem érezte a sors tragédiájának. Vannak férfiak, akik egész egyszerűen érzéketlenek az élet bizonyos területein. Tényleg nem értik, mi a gond azzal a kalkulátorral, miközben hosszasan utánajártak, hogy a legjobbat vegyék meg. Ettől még lehetnek jó apák, talán még jó férjek is. Harmincöt év házasság után ilyenen nem problémázik az ember. Nem, ez a fájdalom mélyebbről tört fel. Olyan helyről, ahol egyedül kuporgunk életünk hátralevő részében. Olyan helyről, ahol nem remélhetünk senkitől segítséget. Mégis valahogy helyénvalónak is tűnt ez a szomorúság, a természet rendjét sugározta, és mint ilyen, távoli megnyugvást ígért.

Hirtelen halk kopogás vetett véget a rendhagyó vetítésnek. Meglepődve nyugtázta, hogy időközben nemcsak a vasalással végzett, de szinte teljesen át is öltözött. Már csak a nagymamája gyöngysorát kereste, amit minden szenteste a nyakában viselt. Az ajtó résnyire nyílt, a férj kukucskált be rajta. Magához mérten érzékenyen, suttogva jelezte, hogy minden elkészült. A kezében üvegcsengettyűt szorongatott.

Élettel teli csendesség szállt le az estével, olyan, ami csak karácsonykor lehetséges. Kergetőztek az unokák, a négy fivér heccelte egymást, mint régen, és mit ad isten, még az a mostoha szék – a casus belli – is helyet talált magának. A férj nagy, bozontos haja valamennyit ritkult az évek során, de a bajsza alatt újra feltűnt a kamasz fiú vigyora. A csengő csilingelésére a gyerekek lassan a fa köré gyűltek. Mindenki megtalálta a helyét: a fivérek mellett a feleségek, a lábuknál a nagyobbak, kezükben a kicsik, a ház asszonya a férj oldalán.

Csillagszórót gyújtottak, és elkezdték énekelni a Mennyből az angyalt. A második sornál tartottak, amikor a feleségnek és a testvéreknek egyszeriben elcsuklott a hangjuk. Az unokák egy része áhítattal hallgatott, a többiek zsizsegtek. A félkörben, amibe összegyűltek, önkéntelenül is rés keletkezett.

A családi karácsonyok rítusa a hosszú évek alatt olyan mélyen vésődik az ember lelkébe, akár egy genetikai kód.

Pár másodpercen belül mindenki észlelte, hogy idén először hiányzik a dalból az alsó szólam. Az alsó szólam, aki néha szókimondó, olykor szenvedélyes volt, aki másoktól is követelt, de mindig tiszta szívvel állt ki a családjáért. Az alsó szólam, akit az előző rendszerben azért nem léptettek elő, mert nem volt hajlandó télapónak hívni a Mikulást, fenyőünnepnek a karácsonyt, és akit nem lehetett lebeszélni arról, hogy olyan nőt vegyen el, akinek a világnézete nem fért meg a rendszerrel. Az alsó szólam, aki nélkül a feleség immáron árva lett. A természet rendje szerint, de mégiscsak fojtogató ürességgel: árva. Az alsó szólam idén karácsonykor, hosszú-hosszú évek után először, néma maradt.

Csak pár másodpercig tartott a csönd, párás szemektől kísérve végül újra megszólalt egy hang. Kórusokban edződött érces, képzett baritonként csendült fel, olyan helyénvalóan, annyira szívbemarkolóan, ami egyszeriben elsöpri a gyötrő kétségeket, semmissé tesz türelmetlen, önző szavakat, és újra értelmet ad az éveknek. Igent mond az életre, a megkötött szövetségre, és dacol a lemondással.

A férj észrevétlenül átvette a hiányzó alsó szólamot. Több volt ez, mint a feleségnek szóló gesztus.

Ez bocsánatkérés volt,

abból a fajtából, ami szavakkal el nem mondható. Nem lehet versbe foglalni, vagy egy csokor virág mellett eldarálni. Ehhez várni kell. Ki kell tartani, és jobban kell akarni, mint bármi mást az életben.

A hó rendíthetetlenül szakadt, és a Mennyből az angyal úgy zengte be a lakás minden szegletét, mint harmincöt évvel azelőtt. 

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Szabados Ágnes új műsorában ismert emberek mutatják meg a könyvespolcukat

Mutasd a könyvespolcod! címmel új műsort indított a Youtube-csatornáján Szabados Ágnes, amelyben híres emberek mesélnek féltve őrzött könyveikről. Az első részben Grecsó Krisztián mutatta meg, milyen kincseket rejt a könyvespolca.

...
Nagy

Szabados Ági a megtakarításait egy álomba fektette, megnyitotta könyvesboltját

A függetlenség áráról, az álomba történő befektetésről és a piaci szabályok felrúgásáról beszélgettünk Szabados Ágival, aki Libertine néven könyvesboltot és kiadót indított.

...
Hírek

Szabados Ági aranylétrás könyvesboltot nyit!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

2021-ben a magyar szépirodalmi díjak 39 százaléka jutott női szerzőnek

Két évvel ezelőtt drasztikus torzulásokat tárt fel az irodalmi díjak odaítélése terén a SZÍN. Egy kutatás során arra jutottak, hogy az irodalmi díjaknak Magyarországon csak a 18%-át kapták nők a felmérést megelőző másfél évtizedben. A díjmonitoring ezután is folytatódott, most Horváth Györgyi összefoglalóját olvashatjátok arról, hogyan alakult azóta a helyzet. 

...
Kritika

A Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah regényében a történelem csak háttér az élethez

Az Utóéletek fülszövege megtévesztő: nem a háborúról vagy a halálról, hanem az életről szól. Mindarról, ami a történelem árnyékában zajlik. Ha a könyv egzotikus afrikai helyszínétől eltekintünk, ez az élet semmiben sem különbözik a miénktől.

...
Zöld

Az elsivatagosodott Alföldön betyárra és rendőrre is lecsap egy ősi veszedelem

Az Ingókövek és az Elveszett Gondvána után új regényében a cli-fit vegyíti a krimivel és az easternnel a szolnoki születésű jogász és író Lőrinczy Judit. Az utolsó tanú a közeljövő Magyarországára vezet, amikorra a klímakatasztrófa könyörtelenül átalakította az életfeltételeket, és elszabadított egy ősi fenyegető erőt is.

Hírek
...
Nagy

Ezeket a könyvet olvasd, ha tetszett a Rose Napolitano kilenc élete!

...
Hírek

Nézz körül Benneték otthonában a BBC-s Büszkeség és balítéletből!

...
Zöld

Ezt az 5 könyvet ajánljuk az oroszlánok világnapján

...
Zöld

A fák folyamatosan tanulnak, de egy kéthetes hőhullám szorult helyzetbe hozza őket

...
Szórakozás

Caitriona Balfe már a próbavideóján bizonyította, mekkorát alakít majd az Outlanderben

...
Szórakozás

Peter Jackson komolyan fontolgatta a hipnózist A Gyűrűk Ura után

...
Hírek

Mutasd meg a fotóiddal Nádas Péter Budapestjét!

...
Hírek

Végre magyarul is megjelenik Paul Auster első sikerkönyve

...
Hírek

Meghalt David McCullough kétszeres Pulitzer-díjas amerikai író

...
Hírek

Musical készül Frida Kahlo életéről

...
Szórakozás

Rájátszás, Kollár-Klemencz, Saiid - Koncertekkel, izgalmas zenei programokkal vár a zalai Margó

...
Promóció

Friss mai állások – a böngészés szabadsága

A hét könyve
Kritika
Ahol háború van és fájdalmas választóvonalak, ott nem lesznek győztesek
...
Nagy

Meg kell ismernünk a női írókat, akiket elfelejtettünk

Új podcast-sorozatunkban arra tettünk kísérletet, hogy visszamenőlegesen is megismerjük és feltárjuk elfeledett női szerzőink életútját, életművét. Az egyes epizódokban olyan írók, költők pályáját jártuk körbe mint Szendrey Júlia, Czóbel Minka, Karig Sára, Kádár Erzsébet, Lesznai Anna vagy Galgóczi Erzsébet. Elindult a N/ők is írtak.

...
Nagy

Tüske a cipőben - ma lenne 80 éves Hajnóczy Péter

Számkivetettségében is ünnepelt szerző, akit az író „Péterek” (Nádas, Eszterházy, Hajnóczy) nagyjai között tartanak számon, és aki senkit nem hagy nyugodni, ha egyszer megérintik a szövegei. Hajnóczy Péter drámaian rövid életében és életművében megkerülhetetlen tényező az alkohol, de korántsem csak ezért érdekes. Mit tudunk kezdeni vele ma?

Szerzőink

...
Forgách Kinga

Meg kell ismernünk a női írókat, akiket elfelejtettünk

...
Forgách Kinga

Ahol háború van és fájdalmas választóvonalak, ott nem lesznek győztesek

...
Balkányi Nóra

Kovács Róbert: A klímaváltozás problémáit meg fogjuk tudni oldani

Olvass!
...
Beleolvasó

Gurubi Ágnes új regénye azt kutatja, amit a mesék elhallgatnak

A mesék a legtöbbször nem szólnak a levegőtlenségről, a kilátástalanságról, a dühről, amivel hol magunkat, hol a másikat büntetjük reménykedve, mert ahol büntetés van, ott van feloldozás is. Gurubi Ágnes szeptember elején megjelenő regényének hősei ugyanakkor már jóval túl vannak a mese végén. Olvass bele a Másik Istenbe!

...
Beleolvasó

A felnőtté válás jeges ökölcsapásokkal érkezik, és nem kegyelmez

Fliegauf Gergely első könyvének főhőse egy felnőtté válás küszöbén álló fiú, aki a börtönőri munkája és a szerelmi csalódások elől a fantáziába menekül. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Minden azzal kezdődött, amikor a várost elérte a tánciskolák iránti lázas rajongás

Egy kis galíciai településen él Jacobo Pliniak és a felesége, Juliáa. Egy határmenti fogadót üzemeltetnek, hogy ennek álcája alatt Jacobo segíthessen az egyre szaporodó pogromok elől menekülő zsidóknak átjutni a határon. Olvass bele Mario Bellatin különleges regényébe.