Az amerikaiak a focit akarták propagandaeszközként használni Afganisztánban, de csúnyán elrontották

Az amerikaiak a focit akarták propagandaeszközként használni Afganisztánban, de csúnyán elrontották

Craig Whitlock (1968) a The Washington Post oknyomozó riportere. 2001 óta külföldi tudósítóként, a Pentagonba akkreditált újságíróként és nemzetbiztonsági szakértőként ír a lapba a terrorizmus elleni globális háborúról. Több mint hatvan országból tudósított, és háromszor is jelölték Pulitzer-díjra. Az Afganisztán-iratok, amely a megjelenése után rögtön a The New York Times bestsellerlistájának első helyére került, az első könyve. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2023. január 19. |
Craig Whitlock
Afganisztán-iratok - A háború titkos története
Ford. Sóskuthy György, Park Kiadó, 2022, 400 oldal
-

"Az Afganisztán-iratok Amerika ostoba közép-ázsiai beavatkozásának boncjelentése. Vádirat az amerikai elbizakodottság ellen, egyben figyelmeztetés jövendő vezetőknek."
Kevin Maurer, A Bin Laden-akció társszerzője

A vietnámi és iraki háborúkkal ellentétben az Afganisztán ellen 2001-ben indított amerikai támadásokat a közvélemény szinte egyhangúlag támogatta. A célok eleinte világosak voltak: legyőzni az al-Káidát, és megakadályozni, hogy a szeptember 11-i terrorcselekmény megismétlődhessen. De nem sokkal azután, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei elűzték a hatalomból a tálibokat, a küldetés letért az eredetileg kijelölt útról. Az amerikai katonaság gerillaháborúba bonyolódott egy olyan országban, ahol semmilyen téren nem tudott tájékozódni. Sem Bush, sem Obama, sem Trump nem ismerte be, hogy a háború kudarcot vallott, sőt egyre több katonát küldtek Afganisztánba. Az Afganisztán-iratok több mint ezer olyan személlyel - fehér házi tisztségviselők, a Pentagon vezetői, frontvonalakon tevékenykedő katonák - készült interjún alapul, akik tudták, hogy a kormány a valóság helyett az események torzított, olykor teljességgel légből kapott változatát tárta a közvélemény elé. 

Craig Whitlock: Afganisztán-iratok - A háború titkos története (részlet)

Fordította Sóskuthy György

Hatodik fejezet

Iszlám fafejeknek

Amikor az amerikai hadsereg Afganisztánba települt, a különleges erők egységeit vetette be olyan műveletek végrehajtására, amelyek alkalmasak voltak az egyszerű afgánok és vezetőik érzelmeinek, gondolkodásának és viselkedésének a befolyásolására. A pszichológiai műveletek (angol rövidítéssel psy-ops) néven ismert taktika a nem hagyományos hadviselés régóta alkalmazott formája volt, hogy a közvéleményt az amerikai céloknak megfelelően alakítsák, és elvegyék az ellenség harci kedvét. A pszichológiai műveleti csapatokban dolgozó zöldsapkások és katonai vállalkozók tanulmányozták az idegen kultúrákat, hogy azok vallási, nyelvi és társadalmi nüanszait az előnyükre tudják fordítani.

Az Afganisztánba ejtőernyővel érkező pszichológiai szakértők és más katonák azonban a sötétben tapogatóztak. Évekkel a háború kezdete után az amerikai hadseregnek még mindig szinte alig voltak olyan katonái, akik folyékonyan beszéltek volna dári vagy pastu nyelven. 

Kevés katonának volt akár csak halvány fogalma is Afganisztán történelméről, vallási szokásairól vagy törzsi dinamikájáról.

Amikor Louis Frias őrnagy, az észak-karolinai Fort Braggben állomásozó 8. PSYOP-zászlóalj tisztje 2003 júliusában Afganisztánba utazott, a repülőúton az Islam for Dummies (Iszlám fafejeknek) című könyv elolvasásával készült fel. Megtanult néhány dári kifejezést, de annyira csapnivalóan használta őket, hogy az afgánok könyörögtek neki, maradjon inkább az angolnál.

– Úgy éreztem magam, mint egy idióta – mondta a hadsereg egyik interjújában.

Frias egy kis pszichológiai műveleti egységet vezetett, amely az amerikai nagykövetségen dolgozott, és a rádióban beolvasandó szövegeket és plakátokat készített, hogy támogatást szerezzen a demokratikus elveknek és az afgán biztonsági erőknek. De a csapat legnagyobb projektje egy képregény kidolgozása volt. Az ötlet egy katonától származott, akivel Frias a kantinban találkozott, és aki felvetette, hogy így lehetne a legjobban manipulálni az afgán fiatalok elméjét. A pszichológiai csapat tehát úgy döntött, hogy képregényt készít a választás fontosságáról, amelynek középpontjában egy focizó gyerekekről szóló történet állt, mert, ahogy Frias fogalmazott, „a foci nagyon nagy dolog Afganisztánban”.

A képregényben egy csomó, különböző törzsből és etnikai csoportból származó gyerek labdázik, amikor megjelenik egy bölcs öregember egy szabálykönyvvel. Az új afgán alkotmányt jelképező szabálykönyv nemcsak azt írja elő, hogyan kell játszaniuk a gyerekeknek, hanem a csapatkapitány kiválasztásának egy újszerű folyamatát is meghatározza – a szavazást.

– Minden gyerek azt mondta, hogy ő akar vezető lenni, de akkor bejött a bölcs öregember, és azt mondta: „Egyvalakire kell szavaznotok, és ő lesz a focicsapat vezetője” – magyarázta Frias. – Ez volt a képregényünk története. – A csapat megmutatta a képregény vázlatait a bazárokban lézengő gyerekeknek, és a gyerekek Frias szerint „jó visszajelzéseket” adtak.

A projekt azonban bürokratikus akadályokba és késedelmekbe ütközött. Az amerikai nagykövetség diplomatái és a kabuli meg bagrámi katonai parancsnokok mind ragaszkodtak az illusztrációk felülvizsgálatához.

– Mindenki bele akart szólni – mondta Frias. Mire lejárt a hat hónapos szolgálati ideje, és visszatért Fort Braggbe, a képregényt még mindig nem nyomtatták ki, sőt a végleges változatot sem láthatta. – Azt mondták, hogy már kinyomtatták – magyarázta. – Azt viszont nem tudom, hogy milyen hatása volt.

Egy Bagrámban állomásozó másik pszichológiai műveleti csapat szintén a labdarúgást használta fel propagandaeszközként. 2002-től kezdve a bagrámi csapat több mint 1000 focilabdát osztott szét, amelyeken a fekete-piros-zöld afgán zászló és a „béke és egység” kifejezés szerepelt dári és pastu nyelven. A labdák országszerte nagy sikert arattak a fiatalok körében, és a pszichológiai csapat óriási sikerként értékelte a programot.

Másoknak azonban kétségeik voltak.

A focilabdák egy nap Jason Kamiya vezérőrnagy kezébe kerültek, aki 2005 és 2006 között a Bagrámban állomásozó amerikai erők parancsnoka volt, és ő úgy döntött, hogy végez egy kísérletet. Elvitt néhány labdát egy kirándulásra a kelet-afganisztáni Paktika tartományba. Amikor a gyerekek a Humvee köré sereglettek, kigurította az egyik focilabdát. Miközben a gyerekek boldogan rúgták a bőrt, Kamiya megfigyelte, hogy egyikük sem törődött a zászlóval vagy a labdára írt „béke és egység” felirattal.

Bagrámba visszatérve azt tanácsolta a pszichológiai műveleti csoportnak, hogy gondolják át a taktikájukat, és használják a józan eszüket.

– Azt mondtam: „Figyeljetek, srácok! A mi feladatunk Afganisztánban nem az, hogy felkészítsük a következő afgán olimpiai fociválogatottat, oké?” – idézte fel a hadsereg által készített interjúban. – A focilabda az üzenet közvetítésének az eszköze, de nem maga az üzenet.

Ahelyett azonban, hogy felhagytak volna a focis propagandával, a pszichológiai hadviselés szakértői újra elkötelezték magukat mellette. Egy másik labdát terveztek, amelyen több ország zászlaja volt látható, köztük Szaúd-Arábiáé is, amelynek lobogója arab betűkkel ábrázolja a Korán hitvallását. Az új elemek nagy népszerűségére számítva a psy-ops egységek széles körben terjesztették a labdákat, még helikopterekről is dobálták őket – csakhogy ezzel nyilvános tiltakozást váltottak ki a dühös afgánokból, akik szerint szent szavakat egy labdán elhelyezni szentségtörés.

– A Korán egy részlete olyasvalamin, amit az ember rúg, bármelyik muszlim országban sértésnek számítana – mondta Mírvaisz Jászíní afgán parlamenti képviselő a BBC-nek. Az amerikai hadsereg nyilvános bocsánatkérésre kényszerült.

Nem a pszichológiai műveleti csapatok voltak az egyedüliek, akik nehezen értették meg Afganisztánt. A kulturális tudatlanság és a félreértések az amerikai katonai egységeket a háború teljes időtartama alatt hátráltatták, gátolták a hadműveletek végrehajtását, a hírszerzést és a taktikai döntések meghozatalát. A legtöbb csapat hat-tizenkét hónapra települt a háborús övezetbe.

Mire kezdtek beleszokni a környezetükbe, általában már mehettek is haza. Kiképzetlen utódaik évről évre megismételték ezt a ciklust.

A katonáknak az Egyesült Államokból való távozásuk előtt némi oktatást kellett volna kapniuk az afgán nyelvekről, szokásokról és a betartandó kulturális hagyományokról. Ez a képzés azonban a tisztek szerint sok katonai létesítményben semmit sem ért, vagy az Irakba induló nagyobb csapatokra szabták őket azon téves feltételezésből kiindulva, hogy a távoli muszlim országok lakói egyformák.

2005-ben Daniel Lovett őrnagy, a Tennesseei Nemzeti Gárda tüzérségi tisztje bevetés előtti kiképzésre jelentkezett Camp Shelbyben, ezen a hatalmas dél-mississippi támaszponton, amelyet még az első világháború idején alapítottak. A kulturális ismeretekről szóló előadáson az oktató azzal kezdte a PowerPoint-prezentációt:

– Szóval amikor Irakba érnek…

Lovett ekkor közbeszólt, hogy az egysége a másik háborúba megy, mire az oktató így válaszolt:

– Ugyan, Irak, Afganisztán. Egykutya.

A közöny elkeserítette Lovettet, akit az afgán hadsereg tanácsadójaként rendeltek ki, és aki nagyon szeretett volna minél többet tudni.

– A mi küldetésünknek kulcseleme volt a kulturális tudatosság – mondta a hadseregnek adott interjúban. – A küldetésünk lényege a személyes kapcsolatok kialakítása volt… Az, hogy legitimitásunk és hitelességünk legyen azoknál az embereknél, akikkel együtt akarunk dolgozni. Higgyék el nekem, állati kemény volt. Kemény meló volt. Fel voltunk készülve erre? Azt kell mondanom, hogy akkoriban egyáltalán nem.

A képzés általában más támaszpontokon sem volt jobb. James Reese őrnagy, akit egy afganisztáni különleges műveleti egységhez vezényeltek, elmondta, hogy a georgiai Fort Benningben az oktatók dári vagy pastu helyett arabul próbálták tanítani a csoportját – amit Irakban ugyan széles körben beszélnek, Afganisztánban viszont idegen nyelvnek számít.

– A képzés összességében pazarlás volt – mondta.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Afganisztán egyetlen női polgármestere ezt üzeni: Ha van hangotok, használjátok és ne féljetek megszólalni

Zarifa Ghafari, Afganisztán egykori egyetlen női polgármestere Budapestre látogatott, hogy bemutassa bátor és szókimondó memoárját. Könyve a háborús Afganisztán és leginkább az afgán nők mindennapjaiba enged betekintést.

...
Beleolvasó

Afganisztánban egy sima rutinfeladatból is könnyen pokoli lecke lehet

Fayer Sándor új regényében egy Afganisztánban szolgáló magyar osztag egyszerű feladatot kap, de egy elektrosztatikus vihar, majd egy tálib rajtaütés mindent megváltoztat. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Az iszlám háború valósága egy nyugati katona szemszögéből

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Harry herceg katonai botránnyal és lefagyott pénisszel váltja aprópénzre az örökségét

Harry herceg Tartalék című könyve az év elején az angol királyi család végtelenített szappanoperájának adott egy újabb csavart, a könyvet övező figyelem és felhajtás ugyanakkor szinte egyedülálló látleletét adta a könyvpiac működésének is. Egyáltalán ki írta a könyvet, hogyan épült fel a kampány, és miért baj, hogy már az első nap a brit láncok egy része leértékelte a könyvet? A Tartalék márciusban jelenik meg magyarul, és egy darabig még biztosan tematizálni fogja a közbeszédet.

...
Nagy

Petőfi példátlanul jó érzékkel kezelte a korabeli médiát

Petőfi születésének 200. évfordulója alkalmából nyitotta meg a PIM Költő lenni vagy nem lenni című kiállítását. A kurátorok célja az volt, hogy a költő tankönyvekből ismert, fekete-fehér portréja életre keljen a látogatók előtt, és az eddig ismeretlen arca rajzolódjon ki előttük.

...
Kritika

Narine Abgarjan novellái úgy életigenlők, hogy nem hallgatják el a háború borzalmait

Az Égből hullott három alma szerzője novelláskötetében gyerekkora helyszínére vezet, ahol a háborút követő mindennapok a halál és a holtak emlékével terhesek, mégis tele vannak az élet szépségeivel. Ez a hét könyve.

...
Panodyssey

Ahol az író és az olvasó közvetlenül találkozik: ismerd meg a Panodysseyt!

Ebben a cikkben azt magyarázzuk el, hogyan működik a Panodyssey oldal, és miért érdemes csatlakoznod hozzá olvasóként vagy íróként. 

...
Panodyssey

Moskát Anita: "Az Írói Munkám Elrablása: Hogyan Lopta El Az Artificial Intelligence Az Álmomat"

"Mielőtt elítéljük az MI-t: ezekért a közhelyekért mi felelünk. Mi tanítottuk meg neki a „zöld oázist”, a „sötétzöld szőnyeget”, amit „hívogat”, vagy az „élet táncát” járó ludakat meg a „szentély” hasonlatot a „világ káosza” ellenében. Az MI abból dolgozik, amiből tanul, és mi közhelyekkel etetjük." Moskát Anita műhelynaplójában arra keresi a választ, mit is tud vaójában ma a mesterséges intelligencia.

...
Nagy

Kölcsey még nem tartotta fontos versének a Hymnust, de később már büntettek érte

200 éves Kölcsey Hymnusa, ami egészen sokáig nem vált a magyarok hivatalos himnuszává. Mit énekeltünk előtte? Hogyan használták a Hymnust politikai célokra? És mi a közös a cseh, a lengyel és a magyar himnuszban? Érdekességeket gyűjtöttünk össze az évfordulóra.

A hét könyve
Kritika
Zacskó kristály a szerelem a Nemzeti Együttműködés Rendszerében
...
Nagy

A Facebook a demokrácia egyik legnagyobb ellensége, mert a csőcselék uralmát biztosítja

Maria Ressa, Nobel-békedíjas újságíró azokhoz szól, akik többé-kevésbé diktatórikus rendszerekben élnek. A demokráciáért való küzdelem erkölcsi kötelessége mindenkinek, a szerző pedig saját élettörténetével példázza, hogy ezt a lehető legkomolyabban gondolja. 

...
Beleolvasó

Tolsztoj vakmerő katona volt, tapasztalatait beleírta a Háború és békébe

Lev Tolsztoj klasszikusa Gy. Horváth László új fordításában jelent meg ismét magyarul. Az orosz író élete során hivatásos katonaként is szolgált, ezért is tudott megrendítő hitelességgel írni a háborúról. Olvass bele a Háború és békébe!

Szerzőink

...
Könyves Magazin

Hogyan dolgozik három férfi író, hogy női szerzővé váljon?

...
Kolozsi Orsolya

A Facebook a demokrácia egyik legnagyobb ellensége, mert a csőcselék uralmát biztosítja

...
Valuska László

Zacskó kristály a szerelem a Nemzeti Együttműködés Rendszerében

...

Babits szerint kispolgár, Ady szerint forradalmár – ez mind Petőfi

...

Mihaszna kanok, mitológiai nők, mindent elsöprő érzelmek a Régimódi történetben [A Szabó Magda-titok 2.]

...

Börtönélmények és álmok is formálták egy sodródó kamasz sorsát Budapesten

...

Garaczi László: A feltorlódó krízisek meggátolják, hogy értelmesen feldolgozzuk őket

Természetesen olvasok
...
Zöld

A magunkra kapott pólónk gyakran többet látott a világból, mint mi

...
Zöld

Magyar kutatók bizonyították: a gyerek és a felnőtt máshogy észleli az időt

...
Zöld

Hetven nap alatt kelt át az Antarktiszon egy brit katonanő

...
Zöld

Elhunyt Schmidt Egon, aki egész életét a madaraknak és a róluk szóló könyveknek szentelte

...
Zöld

Légből kapott elképzelés a garantált alapjövedelem? Az EU-nak már van terve rá

...
Zöld

A Durrell család érkezése Korfura emlékezetesre sikerült: nagy csapat kutya ugatta őket kórusban

...
Zöld

Ennyire csapadékos januárunk 1915-ben volt utoljára

...
Zöld

A tudomány fejlődésében kulcsfontosságú, hogy hajlandók legyünk elképzelni az elképzelhetetlent

...
Zöld

Sárba ragadtak a rendőrök, akiket a falurombolás és a bánya ellen tüntetők miatt vezényeltek ki (videó)