Talán nem is lehetne aktuálisabb témáról beszélni, mint amiről Molnár T. Eszter regénye, a Hidegkút szól. A pedagógusok iskolai kiégése, a kevés figyelmet kapó, elhanyagolt gyerekek bűnelkövetése vajon a társadalom szereplőinek felelőssége is? Hogyan működik egy család dinamikája ebben az esetben? Ezekről is esett szó Molnár T. Eszter és Veiszer Alinda beszélgetésén az őszi Margón.

Molnár T. Eszter regényében első pillantásra akár minden rendben is lehetne, hiszen a külső szemlélő csak annyit láthat, hogy adott egy jó kerületben, kiegyensúlyozott anyagi viszonyok között élő család, és

bár igaz, hogy elváltak a szülők, de ettől még kulturáltan folyik az élet tovább. Az már ugyanakkor az első oldalakon kiderül, hogy traumák és elfojtások feszítik Barbara, Simon és fiuk, Attila kapcsolatát.

Molnár T. Eszter fokozatosan adagolja és fenntartja a feszültséget, a szekrényből konstans kihulló csontvázak (ha tetszik: jelek, nyomok, utalások) és az olvasót egyre feszítő kérdések miatt pedig a történet erőteljes thrillerszerű vonásokat is mutat. A margós bemutatón az író azt mondta, hogy egy lavinát akart megmutatni, azt, amikor sokszor nem belátható, miből mi lesz. Hiszen a regénybeli család tagjai igyekeznek szeretni egymást, igyekeznek jól működni, mégis elindulnak lefelé a lejtőn, ahol nincs megállás. „A család és azon belül az emberi kapcsolatok dinamikájáról akart írni; mit csinálnak azzal, akit magukban megvádolnak, meg tudnak-e neki bocsátani, vagy az a személy bűnbak marad” – írtuk beszámolónkban. Molnár T. Eszter a Hidegkúttal mindenesetre ismét bebizonyította, hogy műfajilag szeret és tud is kísérletezni; története olvasás után még sokáig rezonál és nyomot hagy. ITT beleolvashatsz a regénybe.

A beszélgetést most teljes egészében meghallgathatod itt, a Spotifyon, illetve a Podbeanen.