Molnár T. Eszter könyvbemutatójára Veiszer Alinda éppen a pedagógus-tüntetésről érkezett, amely egy ponton lazán kapcsolódik a Hidegkút című regényhez. A mű egyik főszereplője, Barbara ugyanis pedagógus, az egyik 14 éves fiú édesanyja. Miért pont egy tanár a főszereplő, miért pont egy iskolába kellett helyezni ezt a sok szereplőt, szól az első kérdés. A szerző elmondja, hogy annál az egyszerű oknál fogva, hogy a történet egyik szálának szereplői egy iskolába, egy osztályba járnak, és ő ennek az iskolának a belső életét szerette volna jobban megmutatni, nemcsak a fiúkon, hanem egy másik szemen keresztül is.
Veiszer Alinda ezután a szerzői gondolkodást fejtegeti kérdésében, hol találkozhatnak ezek a fiúk, miért pont iskolában találkoznak, miért nem mondjuk edzésen, és az is érdekelte, hogy előbb az iskola volt-e meg mint helyszín, és arra fűzte fel a többit a szerző, vagy a történettel indult és ahhoz keresett helyszínt. Molnár T. Eszter válaszában visszamegy egészen 2020-ig, amikor az online oktatás mellett sokat sétáltak lakóhelyükön, a II. kerület külső részén, és amilyen gondolatok akkor foglalkoztatták, amilyen regényt akkor kezdett írni, azok mindig ahhoz a néhány négyzetkilométernyi területhez kötötték. Ide képzelt el egy magániskolát, amely privilegizált, viszont a regényben nem ezt az oldalát láthatjuk, sokkal inkább
a kiégettséget, a kedvetlenséget, az elhanyagoltságot.
Ez szándékos kritika volt vajon az író részéről, teszi fel a kérdést Veiszer Alinda. Mint megtudjuk, az alapítványi iskolákban ugyanolyan tanárok vannak, és ugyanúgy a NAT alapján kell tanítaniuk, tehát ott sincs most jó hangulat, csak kicsivel többet keresnek. Veiszer arra hívta fel a figyelmet, hogy a regénybeli gyerekek nem kapják meg a kellő figyelmet a történet szerint, valamilyen szinten magukra vannak hagyva, ezáltal elvesztik a kontrollt, elkezdenek önhatalmúlag dönteni mások felett, majd elkövetnek egy gyilkosságot is, amely a regény központi motívuma. Elhangzik a kérdés, hogy ki a főhős: Attila vagy talán pedagógus édesanyja? Hiszen a narrátori hang hol E/1-ben, hol E/3-ban szólal meg. Attila és a nagymamája egy-egy belső monológon keresztül mutatkozik meg - de ki a főhős valójában? Megtudjuk, hogy négy főhőse van a regénynek, egyik sem volt fontosabb, viszont Attila figurája fogalmazódott meg először. Maga a némaság, a fiú, aki nem beszél, de van benne valami harag, elszántság, ezt látta benne Molnár T. Eszter, ezért úgy gondolta, hogy őt nem csak kívülről ábrázolja. Majd egy idő után rájött, hogy ha mindenkit belülről mutat meg, akkor nagyon töménnyé válik a szöveg, ezért változtatott rajta és erősített a külső pozíción.
Veiszer Alinda kiemelte, hogy az egész regény a széthulló családról, a megcsalásról, a traumákról szól. Az író ugyanakkor azt mondta, inkább egy lavinát akart megmutatni, azt, amikor sokszor nem belátható, miből mi lesz. Ők, a család tagjai igyekeznek szeretni egymást, igyekeznek jól működni, mégis elindulnak lefelé a lejtőn, ahol nincs megállás.
A család és azon belül az emberi kapcsolatok dinamikájáról akart írni;
mit csinálnak azzal, akit magukban megvádolnak, meg tudnak-e neki bocsátani, vagy az a személy bűnbak marad.
Veiszer Alinda szerint a szülő és gyerek közti kapcsolati hibák tárházát sorakoztatta fel Molnár T. Eszter a regényben, ezt a szerző meg is erősítette az anya-lánya viszony említésével, ahol például túlszeretés van, majd kiemelte, hogy általában mennyire aggódunk mindannyian, hogy vajon jól csináljuk-e az anyaságot. Molnár T. Eszter elmondta még, hogy a regényből Attila az egyik kedvenc karaktere, az ő kegyetlenségét, könyörtelenségét nagyon tudta tisztelni. Attila nem vágyik megbocsátásra, se öncsalásra. Attilát ugyanakkor mindenki másképp ítéli meg, így az olvasók is valószínűleg különbözőképpen viszonyulnak hozzá.
A regény Veiszer Alinda szerint arról szól, hogyan figyelünk a másikra, törődünk-e a másikkal, majd felteszi a kérdést, hogy a szerző szerint vannak-e a regényben ilyen “normális” kapcsolatok? Jól működő szeretetkódok vannak, válaszolta Molnár T. Eszter. A bemutatón szó esett még a krakenről, a legendabeli vízi szörnyről, akitől félnek a hajósok - itt viszont Attilát testesíti meg. Feljön egyszer a víz alól, ám a víz fölött elpusztul, mert csak alatta tud élni. A szerző szerint a kraken az elvárásokról szól, hiszen ugyan nem ismerik az illetőt, mégis gondolnak róla valamit, ami lehet, hogy nem is igaz. Attila az elvárások ellen úgy védekezik, hogy a “víz alatt marad”.
Vajon a tragédiák tárháza a regény? Miért halmozta a tragédiákat a szerző, miért volt szükség erre íróilag, vetődött fel a kérdés. A válasz szerint a regény 24 óráról szól, és ebben a 24 órában nézünk vissza az elmúlt 5 évre, és az egyik trauma a másikból következett - egymás logikus következményei. Bár az utolsó cselekmény 23.55 perckor történik, de az írótól megtudtuk, folytatás nem lesz, a vége szándékosan nyitott, az olvasó döntse el maga, hogy mi fog velük történni.
Veiszer Alinda aztán a regény irodalmi értékét magasztalta, kiemelve, hogy a latin madárnevek és a gy-betűs szavak teljesen elbűvölték a szövegben. Majd az irodalmi előzményekről érdeklődött, mire a szerző csak egy könyvet említett, az Egy tökéletes napot Melania G. Mazzuccótól, amely nyomot hagyott benne annak idején, amikor olvasta - az is egy nap történetét meséli el.
