- Veiszer Alinda felvezetőjében kiemelte, hogy Annemarie Bon Fake! című könyve 10+os besorolású, kiskamaszoknak tökéletes. Az előszóban azt írja a szerző, hogy a könyv védőbeszéd a józan és világos gondolkodás mellett és óda a tudományhoz és a haladáshoz.
- A beszélgetés a babonával indult, amit a szerző a mágikus vagy misztikus gondolkodás kategóriájába sorol. A tüsszentéskor mondott “egészségedre!” jókívánság kapcsán elhangzott, hogy az udvariassági formák mögött gyakran valamilyen régi praktikum vagy hiedelem áll. A babonák, hiedelmek tekintélyes része akkor alakult ki, amikor az embernek még más volt a kapcsolata a természettel is, és például egy hullócsillagot máshogy észlelt, hogy mi az, mint ma.
- A babonákhoz való hozzáállásban benne van a kontroll iránti vágy. Illetve lehet az egyének között pszichológiai különbség: akinél a belső kontroll az erősebb, tehát általában nem vár külső megerősítést az életében, az kevésbé hisz a például a horoszkópban, mint az, aki külső kontrollos, és az élete sok aspektusában hagyatkozik a külső visszajelzésekre.
- A babona identitásképző erejű rituálé is lehet: ha így csinálta a nagymama, a szomszéd, az osztálytárs stb, akkor én is így csinálom, mert én is ennek a csoportnak vagyok a része.
- Az emberi agy nagyon keresi a mintázatokat és igyekszik felfedezni az összefüggést a dolgok között.
Tehát bár két dolog között, ami egyszerre történik, egyáltalán nem biztos, hogy van ok-okozati viszony, de nagyon keressük ezt.
- A Covid-járvány kapcsán egyértelműen hangosabbá váltak például Magyarországon az oltásszkeptikus hangok, viszont a mainstreamben azért még mindig többen tartják be az előírásokat, szabályokat. A tudományháború, amit látunk, nem új jelenség, csak míg pár száz évvel ezelőtt inkább a tudományos berkeken belül zajlott a kutatási eredmények és vélemények ütköztetése, most már egyre jobban a nyilvánosság előtt, ami miatt könnyebben bevonódik az átlagember is.
Kaszás Györgyöt, a Gondolkodássuli szerzőjét és Balatoni Józsefet (Jocó bácsit) Oláh Andrea kérdezte az őszi Margón kritikus gondolkodásról és vitakultúráról, a példamutatásról és közösségi médiakommunikációról. A beszélgetés most teljes egészében meghallgatható, itt pedig az érdekesebb megállapításokból szemezgetünk.
- Donald Trump óta ismerjük az alternatív tényeket. Ezek azok, amik ugyan bizonyíthatatlanok, de valaki ragaszkodik hozzájuk, ha az áll érdekében. Annak kapcsán, hogy hogyan ismerjük fel, éppen mivel találkozunk, elhangzott, hogy azt kell tudni megkülönböztetni, hogy meddig tart a vélemény és hol kezdődik a valóság rekonstruálása. A kettő mindig óhatatlanul keveredik valamennyire, hiszen a tények interpretációja is magában hordozza a vélemények megjelenésének lehetőségét. Fontos, hogy az olvasónak legyen egy módszere, amivel képes detektálni, hogy mi az, ami a valóságról szól, és le tudja hámozni azokat a körítéseket, amik nem feltétlenül hazugságok, de valamilyen szinten manipulálni akarnak. Ebben a folyamatban fontos szerepe van az oktatásnak és az ilyen könyveknek, mint a Fake!
Biztos, hogy mindig csak a másik hiszi el az álhíreket és az összeesküvés-elméleteket? Meddig egészséges a gyanakvás, és hol van szükség bizalomra? Hol hibázott a hatalom és a hivatalos szervek? Interjú Krekó Péterrel.
- Kutatások bizonyítják, hogy az álhír vagy az áltudományos nézet könnyebben ragad meg, mint a hír és a tudományos tény, vagy az ezek helyreigazítására tett kísérlet. Az információ korrigálása sok esetben azért sem működik, mert a magyarázathoz a tudós is elismétli a hibás állítást, és az az ismétlési hatással jobban rögzül.
- Kimutatták, hogy aki elhisz egy összeesküvés-elméletet, az hajlamosabb lesz a többi hasonló tévhitet is elhinni vagy elgondolkodni rajta. És minél mélyebben belemászunk hívőként az összeesküvés-elméletek világába, annál nehezebb kijönni belőle, mert az önképünk sérülne a tévedéseink belátásával.
- A Dunning–Kruger-hatás az, hogy minél kevésbé kompetens valaki egy témában, annál hajlamosabb túlbecsülni a saját tudását róla. És ellenkezőleg, minél kompetensebbé válik valaki egy témában, annál jobban tud a saját hiányosságaira is reflektálni.
