Elméletben különleges megtiszteltetés, ha valakit egy szerző a könyve első oldalán külön kiemel, hogy megköszönje a hozzájárulását a munkához, az alábbi példák azonban megmutatják, hogy ez egy kétélű fegyver.
Rejtett jelek
A könyvek elején szereplő ajánlásokat általában átugorjuk, pedig az alábbi gyűjtemény bizonyítja, hogy néha érdemes lenne belenézni. Ezeket a szerző felhasználhatja arra, hogy utalásokat rejtsen el vagy más módon utaljon a kötet tartalmára. Mint például George R. R. Martin, aki a Kardok vihara elé ezt írta:
Phyllisnek, aki meggyőzött, hogy tegyem bele a sárkányokat!"
Shannon Hale, akinek a Jane Austen iránti rajongásáról szóló könyvéből Austenland címmel film is készült, a Vakáció Mr. Darcyval című könyvéhez meglehetősen specifikus ajánlást írt: „Colin Firth-nek: te egy nagyszerű pasi vagy, de férjnél vagyok, így szerintem maradjunk csak barátok!"
Az Austenland főhőse lélekben Austen korában és regényeiben él. Saját élete elkeserítően különbözik ettől, ahogy az útjába vetődő pasik is. Amikor azonban részt vesz egy Austen-tematikájú vakáción, ahol újraélheti a könyveket, kissé átrendeződik az elképzelése a szereplőkről – és önmagáról. Megkaphatod Mr. Darcy-t, ha azt hiszed magadról, csak a lovászfiút érdemled meg?
Egy nem píszínek tűnő, de a regény mondanivalójával tökéletes összhangban lévő mondat áll Julie Murphy Dumplin'- Így kerek az élet című regényének elején:
Minden nagyseggű lánynak!"
Az ifjúsági regény főhőse, a címbeli Dumplin' / Dundika vagyis Willowdean Dickson, ahogy neve is mutatja, plusz size. Ez meglehetősen sok feszültség forrása a saját énképe és édesanyja véleménye miatt. Ő ugyanis egy volt szépségkirálynő, aki ma is ebből él, szépségversenyeken lép fel és zsűrizik (a filmváltozatban Jennifer Aniston alakítja). A lányt a hasonló testalkatú nagynéni értette meg, aki azonban nemrég elhunyt. A gyász anyának és lányának is alkalmat ad, hogy átgondolják a kapcsolatukat és a saját értékeiket. Meglepő módon Dolly Parton zenéjére!
J. K. Rowling emlegetése mostanában kész lőporos hordó, a Harry Potter és a Halál Ereklyéinek ajánlása azonban egyike a műfaj legstílusosabbjainak. A Harry Potter befejező része épp a hetedik kötet, ahogyan – itt már tudjuk – Voldemort is hét horcruxba hasította a lelkét és a szerző is hét embert említ a könyv első lapjain.
Köztük magát az olvasót, ami tökéletesen megmutatja, hogyan lettek ennek a regényfolyamnak az olvasói egy közösség tagjai, ami akár a szerző nélkül is tovább lüktet.
Ennek a könyvnek az ajánlása hét felé oszlik: Neilnek, Jessicának, Davidnek, Kenzie-nek, Dinek és Annie-nek és neked is, ha egészen a végéig kitartottál Harry mellett!"
Mark Twain pedig azt mutatja meg, hogy a klasszikusok sem mindig száraz, poros olvasmányok, a korábbi szerzőknek is volt humoruk. Ebben az esetben pedig a Huckleberry Finn kalandjainakmagyar fordítója/korrektora is figyelemreméltó. Talán meg sem lepődünk, hogy Koroknay István fordítását Karinthy Frigyes „nézte át":
„Mindazok, akik ebben a történetben alapgondolatot próbálnak keresni, elítéltetnek; mindazok, akik erkölcsi tanulságot próbálnának keresni benne, száműzetnek; mindazok, akik cselekményt keresnének, agyonlövetnek. - A szerző rendeletére, G. G. főparancsnok"
Köszönöm édesanyámnak!
Az ajánlások legnagyobb csoportja természetesen a családnak szól, de ebből is színes a felhozatal. Joseph J. Rotman nevével nem véletlenül nem találkoztak még a legelszántabb magyar könyvmolyok sem, ő ugyanis egy amerikai matematikus volt. Ahogyan a négyjegyű függvénytáblázat szerzőit sem tudjuk megnevezni, úgy az ő Bevezetés az algebrai topológiába című kötete sem közönségkedvenc. Az ajánlását azonban mindenképpen szeretnénk megmutatni, ékes példája, hogyan lehet beszólni a teljes családodnak egy matekkönyvvel.
Feleségemnek, Marganitnak és gyermekeimnek, Ella Rose-nak és Daniel Adamnek, akik nélkül ez a könyv két évvel hamarabb elkészült volna."
Hasonlóan az ajánlás miatt izgalmas Derek Landy Skrupulus Fondor című kiskamaszoknak szóló kötete. Ez arra is példa, hogy az ajánlás tulajdonképpen rövid ízelítőként is szolgálhat a könyv stílusához:
„Ezt a könyvet az unokahúgaimnak ajánlom. Lányok, meg sem születettek még, amikor az első Skrupulus Fondor könyv megjelent. De amióta ti megérkeztetek, a családból senki nem akar beszélni az íróról. Mostmár mindenki csak azokról az á***tt babákról akar fecsegni. Hirtelen senki sem akar engem dédelgetni és ezért titeket okollak!
Gondolom, megvannak a magatok jó tulajdonságai. Végülis miattatok van Valkyrie-nek is kis huga. Mind némileg aranyosak és bizonyos keretek között elbűvölőek vagytok és mindig jót nevetek, amikor eltanyáltok.
Vagyis ezt a könyvet nektek ajánlom, Rebecca és Emily, Sophie és Clara és ..... (ide írjátok be minden további unokaöccs és -húg nevét, akik időközben még érkeznek) A kétely legcsekélyebb szikrája nélkül tudom, hogy én vagyok a kedvenc nagybácsitok. Valószínűleg jobban kedveltek, mint a szüleiteket. (Találkoztam már a szüleitekkel. Nem hibáztatlak titeket. Rémesek.)"
Léteznek klasszikusabb családi ajánlások, mint Bruce Eric Kaplan képregényrajzolóé, aki a saját gyerekkoráról írt és rajzolt könyv elé ezt írta: „A szüleimnek, akik megpróbálták."
Persze az is befolyásolhatja ezeket a kis szövegeket, hogy az alkotás milyen műfajban született. Egy rázósabb kötetet például felemás érzés megmutatni a családnak, ahogy arra Matthew Klein is rámutat a No Way Back ajánlásában:
Anyunak (Csak ugord át a szexjeleneteket, légyszi!)"
Az egyik legkedvesebb pedig ebben a műfajban, ami legalább annyit elárul a szerzőről, mint a rokonról, az a Glee című sorozatból is ismert Chris Colfer egyik gyerekkönyvének, A Kívánság Varázslat - Mesék földjén elejére került: „Nagyinak, aki az első szerkesztőm volt és akitől a legjobb tanácsot kaptam az íráshoz: Christofer, szerintem előbb be kellene fejezned az általános iskolát és csak aztán aggódni azon, hogy bukott író leszel!"
(BookBub, artifactsbookstore Instagram-oldala)
fotó: pixabay.com
