Idén tavasszal jelent meg Salman Rushie Kés című memoárja, melyben az ellene elkövetett merénylet és az azt követő felépülés történetét írta meg. (A Késről a Hét Könyve rovatban írtunk kritikát.)
Szeptember közepén pedig újabb műve érkezik a Helikon Kiadó gondozásában, Diadalváros címmel. A könyv Rushdie 15. regénye; angolul 2023-ban jelent meg, és ez volt az első kiadott műve a 2022-es merényletet követően. Magyarra ezúttal is Greskovits Endre fordította.
Egy város születése és bukása
A Diadalvárosban Rushdie visszatér szülőföldjére, a középkori dél-India mesés világába. A történet – melyet Rushdie egy elveszettnek hitt, 15. századi elbeszélő költeményként mutat be – főszereplője Pampá Kampana, a két jelentéktelen királyság csatája után árván maradt, kilencéves kislány.
Pampá testébe egy istennő költözik, hogy egy maréknyi magból megteremtse Bisznagát, a Diadalvárost, a világ csodáját.
Bisznaga a béke és a szabadság szigete, ahol férfiak és nők egyenlők, minden vallást szívesen látnak, és virágoznak a művészetek.
Ám Pampá Kampanának hiába adatik különlegesen hosszú élet: a város története lassan elszakad teremtője eszményeitől, és mindinkább saját, emberi útját kezdi járni, trónviszályokkal, fanatizmussal, háborúkkal – egészen az elkerülhetetlen, tragikus bukásig.
„Amikor az emberek aranykorról kezdenek beszélni, mindig úgy gondolják, hogy új világ kezdődött, amely örökké fog tartani.
De az igazság ezekkel az úgynevezett aranykorokkal az, hogy sohasem tartanak nagyon sokáig.
Talán néhány évig. A baj mindig lesben áll” – írja Rushdie.
Egy pazar, elragadó regény
Cikkében az Atlantic az író „egyik legelragadóbb meséjének” nevezte a regényt. „A Diadalvárosban Rushdie újfent megbirkózik a pályáját végigkísérő kérdésekkel:
a fikció igazságtartalmával, a vallási ortodoxia és a szenteskedés veszélyeivel, valamint a kolonializmussal, a kapitalizmussal és a fanatizmussal,
és minden további »izmussal«, mely Rushdie szemében összeegyeztethetetlen a számára oly kedves boldog sokszínűséggel.”
A New York Times ennél egy fokkal óvatosabb: a lap kritikusa úgy találta, hogy Pampá a könyv egyetlen életszerű karaktere, és az általa alapított város „sosem jelenik meg tisztán az olvasó szemei előtt”.
Ugyanakkor a cikk dicsérte a tudatosságot, mellyel Rushdie kapcsolódik a Diadalváros irodalmi előzményeihez, elsősorban Italo Calvino Láthatatlan városaihoz. „A Diadalváros hátborzongató varázsa újra világossá teszi számunkra, hogy Rushdie művei örökké fontosak maradnak” – zárul a cikk.
Végül, de nem utolsó sorban a Guardian a könyv humorát méltatta: „Rushdie pazar, játékos tizenötödik regényében visszatér indiai gyökereihez, és egy gondosan kidolgozott eredetmítoszt sző a történelem csupasz csontjaiból.
Élvezi, amit csinál, és jókedve ragadós.”
