Szorokin az idő és a jelen kapcsán elmondta, hogy ugyan a kilencvenes években ő is úgy érezte, hogy az irodalom szerepét mintha átvenné a televízió, mert az irodalom nem tudott lépést tartani az eseményekkel, most úgy véli, a Nyugattal ellentétben Oroszország a szó országa maradt:

"Nagyon irodalomközpontú. 

Minden, ami ott történik, különösen most, természetesen groteszk irodalom.

Ez még csak nem is Gogol, hanem mondjuk, Harmsz. És egy író számára ez természetesen Eldorádó…"

Azt viszont ő is hiányolta, hogy a mai Oroszországról nem tudott olyan "komoly" regény születni, ami bestsellerré vált volna. Ennek oka szerinte az, hogy az ország megrekedt a múltban.

Arra a felvetésre, hogy a Garin doktor más, mint az eddigi könyvei, elmondta, hogy szeretett volna írni egy kalandregényt, amiben utaznak: "mi lesz Zsivago doktorral a huszonegyedik század közepén". Az ő doktorát is az orosz irodalom három nagy doktora inspirálta: Csehov, Zsivago és Bulgakov. Garin egyébként Szorokin Hóvihar című kisregényének főszereplője, a szerző kíváncsi lett, mi történt a figurával tíz év múlva.

A könyv a pandémia alatt született, M. Nagy szerint a disztópiák ciklusához tartozik, amik között viszont Garin egy antiutópiába illő alak, hiszen a disztopikus közegben is sikerülnek a dolgai. Szorokin erre azt mondta, hogy Garin

"azért győz minden helyzetben, mert úgy érzem, helyesen viszonyul a létezéshez. Az »itt és most«-ban él, és sohasem változtat az erkölcsi elvein."

Az író szerint abban a bizonytalanságban, amiben élünk, ez az, amit tehetünk.

Az interjúból kiderült, hogy az Egyesült Államokban kiadják Szorokin összes eddigi regényét, és a szerző azt is elárulta, szerinte melyiket kellene mindenképpen kiadni magyarul.

Szó volt a világban tapasztalható új-feudalizmusról is, azaz, hogy miért választanak az emberek egyre több országban populista vezetőket. A témával kapcsolatban előkerült Az opricsnyik egy napja, ami M. Nagy szerint az antiutópia-ciklus legnépszerűbb darabja és sokak szerint profetikus. Szorokin ennek kapcsán elmondta:

"Most már nem írnak ilyet, mert a valóság lényegében nem kevésbé groteszk, mint az a világ, amelyet abban a kisregényben leírtam. Különben az opricsnyina nagy és súlyos kérdése az orosz történelemnek, és ezt a szakállas klasszikusaink közül senki nem írta meg. Most meg persze az új, iPhone-os opricsnyikok hatalmát látjuk. A mentalitásuk középkori… És szerintem ez sok tekintetben abból fakad, hogy a kilencvenes években nem temettük el a szovjet múltat, ahogy ezt a németek tették a náci múltjukkal a háború után. 

És persze egy nép mentalitása nagyon lassan változik. Húsz év? Az nagyon kevés."