„A színház olyan, mint az építészet. Van benne képzőművészet, költészet, dallam a formákban, minden. Csak a színház kicsit hitványabb, mert mulandóbb” – nyilatkozta Tordy Géza egy alkalommal a művészeti ágról, ami egész életét végigkísérte.
Ahogy az ő alakításai végigkísértek generációkat nemcsak a színházban, hanem a televízió képernyőjén és a moziban is.
Egy pályafutás indulása
1938-ban született Budapesten, majd a középiskolában magasépítészetet tanult. Életére viszont az volt meghatározó hatással, hogy már 16 éves korától eljárt Versényi Ida színjátszó körébe.
Ugyan 1956-ban felvették a színművészetire, de nem indult az évben színészképzés, szerencsés fordulatként viszont Zách János, a kaposvári színház igazgatója segédszínészként alkalmazta Tordyt. 1965. október 26-án Tordy szavalta a Szózatot a kaposvári Petőfi-szobornál.
A Magyar Rádió stúdiója, Suka Sándor és Tordy Géza színművészek. Fortepan / Szalay Zoltán - konyvesmagazin.hu
Két évig volt Szegeden is, majd 21 évesen bekerült a Vígszínházba (akkor a Magyar Néphadsereg Színháza). Négy évet töltött a Madách Színházban, majd visszatért a Vígszínházba.
Várkonyi Zoltán: a mester és apafigura
Még 19 éves sem volt, amikor 1957-ben először állt kamera elé: a Máriássy rendezőházaspár választotta ki a Külvárosi legenda egyik szerepére. A filmben olyan legendákkal játszott együtt, mint Kiss Manyi, Törőcsik Mari, Sinkovits Imre. A Fűre lépni szabad című Makk Károly-filmben már az övé volt a főszerep.
Lassan szinte állandó szereplője lett a magyar filmeknek. 26 évesen ő volt Baradlay Jenő A kőszívű ember fiaiban. Eljátszotta a Tenkes kapitánya vándordiákját, az Egri csillagok Miklós deákját, feltűnt a Kárpáthy Zoltánban, a Fekete gyémántokban, a 80 huszárban, A vörös grófnőben.
Tévéjátékok sorában is játszott, ilyen az Édes Anna, a Malom a Séden, A császár, a Helyet az ifjúságnak és a Színház az egész. Szerepelt a Hadikban, és ő szinkronizálta Jack Nicholsont, Robin Williamst, Robert De Nirót, Anthony Hopkinst és Gérard Philipe-et. Rádiójátékokban is hallhattuk a hangját, Az öreg halász és a tenger hangoskönyvváltozatában is ő mesél.
Egy interjúban mesélt arról, hogy élete legszebb és legtartalmasabb éveit a Vígszínházban töltötte. Szerencsésnek tartotta magát, hogy dolgozhatott Várkonyi Zoltánnal, aki egyszerre apafigura és a mester szerepét is betöltötte az életében, színházban és filmben is.
A rendezés adta neki az igazi szabadságot
A hatvanas évektől már rendezett is, darabjait a veszprémi Petőfi Színház mutatta be. 1992-től a Győri Nemzeti Színház prózai tagozatának művészeti vezetője, 1995-től a Budapesti Kamaraszínház főrendezője volt, és évtizedekig oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Mivel formális képzést nem kapott a főiskolán, a gyakorlatban tanult meg minden színpadon, televízióban és szinkronban. Ezzel kapcsolatban egyszer azt nyilatkozta, hogy
tíz év is eltelt, mire igazán színésznek érezte magát.
Jellemábrázoló készsége kiemelkedő volt, sokat alakított romantikus és modern hősöket is, ilyenkor az érzelmi hitelesség, az indulatok vad, mégis kontrollált szenvedélye jellemezte.
A színpadon eljátszotta Shakespeare-től a Edgart a Lear királyból, Orlandót az Ahogy tetszikből és Puckot a Szentivánéji álomból. Büchner Danton halála című darabjában Camille Desmoulinst, Goldoni Mirandolájában Ripafratta lovagot, Gorkij Éjjeli menedékében Lukát alakította, Arthur Miller darabjában ő volt Willy Loman, az ügynök. Peter Shaffer Amadeusában Salierit alakította, majd 2010-ben a Miskolci Nemzeti Színházban ugyanezt a darabot rendezőként állította a színpadra.
Egy nyilatkozata szerint a rendezés több szabadságot adott számára, mint a színészet. Több mint 60 darabot rendezett, a többi közt a Liliomot (Molnár Ferenc), a Cseresznyéskertet (Csehov), A vágy villamosát (Tennessee Williams), a III. Richárdot (Shakespeare), az Amerikai Elektrát (Eugene O'Neill), a Dosztojevszkij műve alapján készült Bűn és bűnhődést (Győrben és a Vígszínházban is), a Krúdy Gyula művein alapuló A vörös postakocsit, Veszprémben pedig Szakonyi Károly Adáshibáját.
Művészetét sokszorosan elismerték
Kétszer, 1970-ben és 1977-ben is megkapta a Jászai Mari-díjat, 1980-ban lett érdemes művész, 1988-ban kiváló művész, a Kossuth-díjat 1991-ben vehette át.
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje, a Hegedűs Gyula-díjat, az Ajtay Andor-díjat, a Bilicsi Tivadar-díjat és a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt is megkapta, az utóbbit elsőként neki ítélték oda a művésznő születésének 60. évfordulóján, 1987
decemberében.
2005-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is beválasztották. 2008-ban a nemzet színésze lett, 2011-ben Prima Primissima díjat kapott. 2019-ben a Szinkronikum gálán a szinkronszakma elismerését, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület (EJI) életműdíját vehette át.
