Harmos Ilona és Kosztolányi Dezső
Kosztolányi Dezső utolsó szerelmei alcímmel november közepén jelenik meg az a kötet, amelyben Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész nemcsak a nagybeteg író-költő utolsó, eddig ismert szerelmének portréját vázolja fel, de a kutatásai során felmerült új szempont alapján további adalékkal bővítette a már ismert Kosztolányi-életrajzot. A kötet péntek délelőtti sajtóbemutatóján Juhász Anna faggatta a szerzőt, valamint a könyv ötletgazdáját, Légrádi Gergely írót és Bálinger Bélát, a Központi Antikvárium vezetőjét.
Bíró-Balogh Tamás: Ha nem volnátok ti
Jaffa Kiadó, 2019, 320 oldal, 3999 HUF
Légrádi és Bálinger kulcsszerepet játszik ebben a történetben: a Központi Antikvárium vezetője kereste meg ugyanis a civilben ügyvédként dolgozó és a nyugatos szerzők irodalmi hagyatéka iránt érdeklődő írót azzal, hogy egy leszármazott bevitte hozzá Radákovich Mária és Kosztolányi Dezső levelezését. Hamar kiderült, hogy egy rendkívül izgalmas dokumentáció került elő, az eredeti elképzelés pedig az volt, hogy egy bibliofil kiadvány készül belőle, amelyhez Bíró-Balogh Tamás írna egy tanulmányt. Csakhogy a kutatások során előkerült egy olyan szál is, amely egy komplett kötetté duzzasztotta az anyagot.
„Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd”
Radákovich Mária személye egyáltalán nem ismeretlen az irodalomtörténészek előtt: 1935-ben Visegrádon ismerkedett meg a nagybeteg Kosztolányival, szerelemre lobbantak, amit Kosztolányiné csak múló tébolyként jellemzett, igaz, miként azt Bíró-Balogh a bemutatón megjegyezte, „Kosztolányi ezért a tébolyért el akart válni”. Az irodalomtörténészt kimondottan izgatta, hogy ki lehetett ez a nő, honnan jött, és ki volt például a férje, akitől Kosztolányi annyira rettegett, hogy még a sötétítőt is behúzatta a házuk ablakain. Radákovich Mária a múzsája is volt, Kosztolányi hozzá írta például a Szeptemberi áhítat és a Röpima című versét.
Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,
most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya
s szememből az önkívület kicsap,
emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,
halál fölé, a régi romokon,
segíts nekem, szeptember, ne eressz el,
testvéri ősz, forrón-égő rokon.
(Szeptemberi áhítat, részlet)
A Szeptemberi áhítat publikálása kapcsán Bíró-Balogh Tamás elmesélte, hogy a Nyugatban a vezérhelyet tartották fenn ennek a versnek, amelyet Kosztolányi kimondottan Radákovich Máriának írt. Közben viszont az a pikáns helyzet állt elő, hogy ugyanabban a lapszámban a feleségnek, Harmos Ilonának is megjelent egy novellája. Kosztolányiné előtt ez a szerelem egyáltalán nem volt titok, egyszer még levelet is írt Radákovich-nak, amelyben a legkevésbé sem fogta vissza magát:
„Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyén szenvelegni, ha maga még egyszer csak egyetlen izenetet, levelet, apróhirdetést vagy csak jelt is ad vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől – sajnos joggal – rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szeme láttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint valami veszett kutyát.”
A szóban forgó Radákovich-Kosztolányi levelezésnek az adja a jelentőségét, hogy egyrészt a novemberben megjelenő Ha nem volnátok ti – Kosztolányi Dezső utolsó szerelmei című kötetben először jelennek meg betűhív pontossággal az író-költő levelei, Radákovich Mária publikálatlan levelei pedig most kerülnek először nyilvánosságra. Légrádi Gergely a bemutatón érdekességként elmondta, hogy a levelek dupla borítékban érkeztek, a szerelmesek közötti kommunikációban ugyanis mások is segédkeztek, így például Füst Milán egyike volt azoknak, akik közreműködtek a levelezés és a diszkréció fenntartásában.
Radákovich Mária
Egy új szál
Bíró-Balogh Tamás elmondta, hogy a korabeli térképek tanulmányozásakor kiderült, hogy Kosztolányi és Radákovich viszonylag közel lakott egymáshoz (Visegrádon tehát vélhetően nem teljesen ismeretlenül találkoztak), viszont volt még egy személy, aki meglehetős közelségben, az Attila úton lakott, akiről eddig viszont nem sokat lehetett tudni. „Más viszonyban egy regény címszereplőjeként már mindenki hallott róla” – mondta Bíró-Balogh Tamás, aki nevetve leszögezte, hogy nem az Aranysárkányról van szó. A szóban forgó Kosztolányi-regény az Édes Anna, amely történetesen épp az Attila úton játszódik. Egy véletlennek köszönhetően az irodalomtörténész kapcsolatba került annak az asszonynak a leszármazottaival, akinek alakja „közel állt ahhoz a személyhez, akit Édes Annaként ismerünk”. A Kosztolányi által Bözsi néven emlegetett asszony Kosztolányi Ádám dajkája volt; nem volt cseléd, sokkal inkább családtagnak tekintették. Bíró-Balogh Tamás ezt írta róla a kötet előszavában:
„Kosztolányinak húsz évig volt viszonya vele, erről viszont egyáltalán nem szólt a szakirodalom. Kosztolányi egész életére vetítve meghatározóbb volt, mint a Radákovich-szerelem, közel annyi ideig tartott, mint a házassága Harmos Ilonával, és bennfentes szemtanúk véleménye szerint éppen ez a titkos kapcsolat segített Kosztolányinak túlélnie a házasságban eltöltött éveket, amelyek pedig ebben az értelmezésben duplán számítanak.”
A kötet a tervek szerint novemberben jelenik meg a Jaffa Kiadó gondozásában, a bemutatója november 18-án lesz a New York Művész Páholyban.
