66 éves korában elhunyt Pálfalvi Lajos József Attila-díjas műfordító, irodalomtörténész, egyetemi docens.
Több, mint ötvenöt könyvet fordított a lengyel prózairodalom területéről, ezek között Olga Tokarczuk, Czeslaw Milosz, Witold Gombrowicz, Józef Mackiewicz és Antoni Libera művei is szerepelnek.
Fordított esszéköteteket és elbeszélésgyűjteményeket is.
Munkásságát 2003-ban Wessely László-díjjal, 2013-ban a Lengyel Kultúráért Alapítvány díjával, 2014-ben József Attila-díjjal, 2017-ben pedig Transatlantyk-életműdíjjal jutalmazták. Ennek laudációjában kiemelték, hogy fordítói munkásságának köszönhetően a nyolcvanas évek óta szisztematikusan jelentek meg a lengyel szépirdalom legkiválóbb művei magyarul.
Pálfalvi Lajos kutatóként is jelentős eredményeket ért el, valamint fontos közvetítői szerepet tölt be a magyar és a lengyel kiadók és fordítók között. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működő Közép-Európa Intézet vezetőjeként fordítók újabb nemzedékeit nevelte fel.
Olyan művekkel emlékezünk rá, amelyeket ő ültetett át magyar nyelvre.
Mrożek- és Tokarczuk-novellák
Pálfalvi Lajos fordította többek között Mrożek, Sławomir Utolsó ítélet című novelláját, amely az Ismeretlen barátom és más történetek című, 2001-ben megjelent gyűjteményben található. Az elbeszélés az emberi létezés, a bűn, a bűnhődés és a bürokrácia abszurditását járja körül.
A műfordító ültette át magyarra a Nobel-díjas Olga Tokarczuk: Andrews professzor Varsóban című novelláját is, amely egy kívülálló – egy pszichológus professzor – szemszögéből mutatja be az 1981. december 13-án bevezetett lengyelországi hadiállapot abszurd és groteszk valóságát.
Wladyslav Reymont: A vámpír
A Nobel-díjas író regénye egy ködbe, esőbe és sárba merült szörnyvárosban játszódik, ahol vámpírok, különféle vallások és szekták bizarr hívei lézengenek. Itt bolyong hipnotikus álomban, élőhalottként Zenon, aki két nő között őrlődik. A könyve egy férfi belső küzdelméről szól önmaga elvesztése ellen, a teljes emberi boldogság elnyerése érdekében.
Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
Az eredetileg 2014-ben (magyarul 2015-ben) megjelent nagyregény (itt beleolvashatsz) hőse egy gyógyító szent, aki egész életében vezekelt valamiért, amit talán el sem követett. Vodolazkin a Lauroszban
szétfújja az orosz ortodoxiát körüllengő tömjénfüstöt, élettel tölti meg a kódexek sápkóros, az utókor által szentté avatott eszelőseit,
miközben nem tisztel sem időt, sem teret. Egyedül talán csak az embert. A főszereplőt, az Arszenyij nevű gyógyítót egészen kisfiúként ismerjük meg, és a regény tulajdonképpen időrendben követi végig a fiúból lett férfi majd öregember életútját – Vodolazkin mégis túllép az egyszerű lineáris szerkezeten. Arszenyij zaklatott belső világa, hallucinációi, a képzeletében folytatott folyamatos párbeszéd, jövőbe látása fellazítja a kronologikus sorrendet, és többrétegű olvasatot eredményez. A regényről itt írtunk kritikát.
Krysztof Varga: Mangalicacsárdás
Krysztof Varga lengyel szerő könyvéről azt írtuk korábban, hogy „
egy gasztrohorrorba ágyazott bédekker, melynek írója perverz vonzalmat érez a zsírtól csöpögő ételek és az üresen ásító alföldi kisvárosok után.
A lengyel-magyar író látszólag céltalanul és különösebb koncepciótól mentesen szeli keresztül-kasul az országot, csapódik múzeumtól csárdásig, hagymaháztól kocsmáig, hogy aztán a túra végén egy kollektív búsongással felpántlikázott emlékmű adja neki a másikat”. Varga magasról tesz a gasztrosznobokra, a maga orra, ízlése és leginkább emlékei után megy. Vendéglői kitérőin rendszerint felsejlik a jobbára Magyarországon töltött gyerekkori nyarak képe, amikor a kis Krysztofot például a Vár étterembe vitte lengyel anyukája és magyar apukája.
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. A Nobel-díjas, fehérorosz Szvetlana Alekszijevics két évtizeden át kutatta a témát, az ebből megszületett Csernobili ima című könyvéből HBO-s sorozat is készült.
A kötetből megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket.
Pálfalvi Lajos interjút is készített az írónővel, amikor a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt.
Alekszandr Etkind: Szodoma és Psziché - Tanulmányok az ezüstkor szellemtörténetéről
Az orosz elit irodalom az utópizmus különböző, a legtöbbször szélsőséges – misztikus, nacionalista, szociális – formáinak nyomása alatt fejlődött. Túlfűtött erotika, mazochizmus, társadalmilag elítélt vágyak – az orosz Ezüstkorként emlegetett, a bolsevik hatalomátvétellel véget érő korszak kultúrtörténete legkevésbé sem mondható szürkének és unalmasnak. Ezt a páratlanul izgalmas időszakot tárgyalja a neves orosz eszmetörténész könyve.
Andrzej Nowak: Lengyelország története 1202-ig - Őseink földje
Lengyelország történetét megírni olyan vállalkozás, mintha megpróbálnánk előadni egy ismert, már oly sokszor hallott zeneművet, melyet korábban a legnagyobb mesterek interpretáltak. A kötet arra keresi a választ, hogy felfedezhetünk, feltárhatunk-e benne valamiféle új értelmet, meghallhatunk-e egy rejtett hangot.
