Pálfalvi Lajos 2026. május 3-án hunyt el súlyos betegségben. A hírt a családja közölte az MTI-vel.
Pálfalvi Lajos az Eötvös Loránd Tudományegyem Bölcsészettudományi karán (ELTE BTK) tanult magyar-lengyel-orosz szakon. 1984-től 1999-ig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott, óraadóként lengyel irodalomtörténetet tanított az ELTE BTK Lengyel Tanszékén, magyar irodalomtörténetet a krakkói Jagelló Egyetemen, lengyel irodalom- és művelődéstörténetet a Pécsi a JPTE Janus Pannonius Tudományegyetem Szláv Filológiai Tanszékének Lengyel Szekciójában.
1999-től Piliscsabán, a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán dolgozott, 2000-től több mint 20 éven át a Lengyel Tanszék vezetője volt, 2014-ben habilitált. Élete utolsó éveiben a Debreceni Egyetem Szlavisztikai Intézetében tanított.
Műveivel és műfordításaival elsősorban a lengyel irodalmat és kultúrát ismertette meg a magyar olvasókkal. A legnevesebb lengyel szerzők, köztük Władysław Reymont, Sławomir Mrożek, Czesław Miłosz, Witold Gombrowicz, Kazimierz Brandys, Andrzej Stasiuk, Olga Tokarczuk, Krzysztof Varga, Józef Mackiewicz és Wiktor Woroszylski műveit fordította magyarra.
Munkásságát 2003-ban Wessely László-díjjal, 2013-ban a Lengyel Kultúráért Alapítvány díjával, 2014-ben József Attila-díjjal, 2017-ben pedig Transatlantyk-életműdíjjal jutalmazták.
(MTI)
Nyitókép: Pázmány Szlavisztika, Facebook
