A Nobel-díjas Alekszijevics sok ezernyi hangból, sorsból, élettöredékből komponálja könyveit

A Nobel-díjas Alekszijevics sok ezernyi hangból, sorsból, élettöredékből komponálja könyveit

A 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz az irodalmi Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics belarusz író, aki könyveiben mindig a valóságot próbálja rögzíteni, legyen szó akár a második világháborút megjárt orosz nőkről, az afganisztáni háború veteránjairól vagy a csernobili katasztrófa túlélőiről. De honnan indult Szvetlana Alekszijevics, ki volt a legnagyobb hatással a munkásságára, a nyolcvanas évek elején miért nem engedték kiadni a könyvét, és miért kényszerült emigrációba? Cikkünkből kiderül.

Ruff Orsolya | 2022. szeptember 28. |

„Olyan műfajt kerestem, amely a leginkább megfelel a világról alkotott elképzelésemnek, hogy átadjam, hogyan hallja a fülem és hogyan látja a szemem az életet. Kipróbáltam ezt-azt, és végül olyan műfajt választottam, ahol az emberi hangok magukért beszélnek. A könyveimben valódi emberek beszélnek a kor nagy eseményeiről, mint a háború, a csernobili katasztrófa és egy nagy birodalom bukása”. Akár írói ars poeticának is beillenének a fentiek, és az biztos, hogy Szvetlana Alekszijevics egészen kivételes életmű birtokában kapta meg 2015-ben az irodalmi Nobelt. Az akkori indoklás szerint az elismerést „többszólamú írásaiért” kapta, amelyekben „a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet”. Abban az évben még a Nobel-bejelentés előtt interjúztunk vele, akkor a következőt mondta:

„Nem választom a hőseimet, egyszerűen csak kiválnak a tömegből az egyéni hangok.

Bárkivel elbeszélgetek, legyen az hóhér vagy áldozat. Sztálin áldozata, Csernobil áldozata vagy Putyin áldozata... Annyi most az orosz katona, aki Csecsenföldön, Donyecknél vagy Szíriában él át szörnyűségeket, sérül meg. Nemcsak ahhoz kell bátorság, hogy írjak róluk, de ahhoz is, hogy köztük éljek.”

Szvetlana Alekszijevics 1948-ban a magyar határtól nagyjából 260 kilométerre található Ivano-Frankivszkban született, édesapja belarusz, édesanyja ukrán származású volt. Miután az apja leszerelt a hadseregből, visszaköltöztek a férfi szülőfalujába, ahol a házaspár tanárként dolgozott – az író felmenői négy generációra visszamenőleg falusi tanítók voltak. Alekszijevics már egészen fiatalon újságíróként dolgozott, és az akkori szabályok szerint csak kétéves munkaviszony után jelentkezhetett a minszki egyetemre. Az újságírói diploma megszerzését követően tanított, de főleg újságíróként, tudósítóként dolgozott különféle lapoknál. Több műfajban is kipróbálta magát, írt riportokat, novellát, esszét, és nagy hatással volt rá Alesz Adamovics munkássága, különösen a náci pusztítást megörökítő Égő falvak és a szintén világháborús Fejezetek a blokád könyvéből. Adamovics rendre szerzőtársakkal dolgozott, az általuk művelt – az orosz és belarusz irodalomban akkor újnak számító – műfajt pedig egyfajta kollektív regényként jellemezte, amelyben az emberek magukról beszélnek. Az ő művei sokat segítettek Alekszijevicsnek abban, hogy íróként megtalálja a maga útját. Egy későbbi interjújában erről azt mondta, hogy

az igazság mágnesként vonzotta, egyszerre gyötörte és hipnotizálta,

és arra törekedett, hogy azt papíron is rögzíthesse, megörökíthesse.

Szvetlana Alekszijevics
Nők a tűzvonalban
Ford.: Földeák Iván, Helikon, 2022, 436 oldal
-

1983-ban fejezte be a Nők a tűzvonalban című könyvét, ám a kiadására két éve várnia kellett. A kötet az addigi szovjet történeti narratívától egészen eltérően rántotta vissza olvasóit a Nagy Honvédő Háborúba, és olyan női sorsokat villantott fel, akik a férfiak mellett, őket segítve vették ki részüket a harcokból, ám utóbb csak felejtés vagy megvetés jutott nekik. Sokan közülük egészen fiatalon álltak be a seregbe, és mesterlövészként, ápolónőként vagy sofőrként dolgoztak. A dicső, heroikus ábrázolástól ugyanakkor nagyon távol állt az a kép, amely a változatos, sokszínű női történetek kirakósdarabkáiból összeállt, és az írót azzal vádolták, hogy könyvével lejáratja a hős szovjet nőt. Alekszijevicset naturalizmussal és pacifizmussal, emellett kommunista- és kormányellenes nézetekkel vádolták, és könyvét csak Mihail Gorbacsov hatalomra jutásával és a társadalmi reformok meghirdetésével publikálhatták. 1985-ben egyszerre jelent meg a könyv Minszkben és Moszkvában, és a következő években többször újra kellett nyomni – összesen több mint kétmillió példányt adtak el belőle. Ugyanabban az évben jelent meg az Utolsó tanúk, amelyben azoknak az embereknek adott hangot, akik gyerekként vagy kamaszként élték át és élték túl a második világháborút. „A háború az én történelemtankönyvem. A magányom… A gyerekkor idejét elveszítettem, az kihullott az életemből. Gyerekkor nélküli ember vagyok, gyerekkor helyett nekem háború jutott” – mondta egyikük.

Szvetlana Alekszijevics
Fiúk cinkkoporsóban
Ford.: Enyedy György, M. Nagy Miklós, Európa, 2022, 373 oldal
-

1989-ben jelent meg a Fiúk cinkkoporsóban, amellyel Alekszijevics egy újabb tabutéma legmélyére nyúlt. Az anyaggyűjtés során négy évig járta az országot, hogy könyvében megszólaltathassa az afganisztáni háború szovjet veteránjait, az özvegyeket és az áldozatok édesanyjait. Alekszijevics ezzel egy újabb mítoszt döntött romba, és a könyv kiváltotta a hadsereg és a kommunista párt rosszallását és neheztelését is. „A férfiaktól büntetlenül nem lehet elvenni ezt a legkedvesebb, legdrágább játékszert – a háborút. Ez mítosz… Ez ősi ösztön… Én viszont gyűlölöm a háborút és még a gondolatát is annak, hogy egyik ember jogot formálhat egy másik ember életére” – idézi a könyvben egyik megszólalóját. Egyik leghíresebb kötete az 1997-es Csernobili ima, amely a nukleáris katasztrófa utóhatásaival foglalkozott, és megszólaltatta benne a mentés túlélőit, az özvegyeket, az egykori pártfunkcionáriusokat, a környék hajdani lakóit – a könyv iránti érdeklődést pár éve a belőle készített HBO-sorozat hozta újra el.

Szvetlana Alekszijevics
Elhordott múltjaink
Ford.: Iván Ildikó, Európa, 2020, 597 oldal
-

Magyarul 2015-ben jelent meg az Elhordott múltjaink című kötete. Korábban azt írtuk róla, hogy a könyvben „szemtanúk visszaemlékezéseiből, a ’belső szocializmus’ apró darabkáiból áll össze és hullik darabjaira a Szovjetunió, maga alá temetve híveit és titkos ellenségeit, rehabilitálva a szabadság éveiben oly kívánatos kispolgári létet. Alekszijevics könyve épp olyan, mintha kimennénk egy politikai tüntetésre, és a demonstrálók mellett a hangosan fújoló ellentábor tagjait is faggatni kezdenénk. Tele van dühvel és elégedetlenséggel, gyásszal és könnyekkel, váddal és önváddal, hóhérokkal és áldozatokkal”.

Alekszijevics könyveit 45 nyelvre fordították le, sok színdarab és film is készült belőlük. Egy könyv megírása több évet vesz igénybe, mindegyikhez több száz interjút készít, és több generáció képviselői is megszólalnak bennük. A módszere változatlan, diktafonnal rögzíti a beszélgetéseket, majd leiratot készít. A munka következő fázisát egy interjúban a fizikai küzdelemhez hasonlította, és azt mondta az irodalom szabályai szerint ír tényirodalmat. Az írás ezen szakaszát ahhoz hasonlította, ahogyan Rodin szobrászkodott – utóbbi azt mondta, megbirkózik a kővel. Alekszijevics ugyanezt csinálja az idővel, megszabadul a sallangoktól, megtisztítja az anyagot, és művészetet csinál belőle. Viszont nem száraz tényeket rögzít, hanem, ahogy a saját oldalán fogalmaz,

„az emberi érzések történetét” veti papírra.

Egészen pontosan azt, amit az emberek gondoltak, amit megértettek az átélt eseményekből, ahogyan emlékeztek rájuk. Az illúzióikat, a reményeiket és a félelmeiket is igyekszik megragadni, könyveit pedig sok ezernyi hangból, sorsból, élettöredékből komponálja.

Szvetlana Alekszijevics díjainak se szeri, se száma, munkásságát azonban nyilván nem ez határozza meg. Gyakran hallatja hangját közéleti kérdésekben, az ellenzék egyik meghatározó alakjaként, Lukasenka belarusz elnök egyik legismertebb kritikusaként tartják számon. Jellemző eset, hogy amikor 2015-ben megkapta a Nobelt, Mihail Gorbacsovtól kezdve a francia és a német elnökökig rengeteg ember gratulált neki – kivéve a saját országa államfőjét. A 2020-as belarusz választásokat után, amikor sok demonstrálót börtönbe zártak és az ellenzéki vezetők közül többeket külföldre toloncoltak, Alekszijevics nyílt levélben tiltakozott a kényszerintézkedések ellen. Ugyanabban az évben a Minszkben szolgáló diplomaták akadályozták meg, hogy letartóztassák. Akkor elhagyta az országot, jelenleg is Berlinben él. Az Ukrajna elleni orosz háború ellen is felemelte szavát – akkor azt mondta: „A sötétség minden oldalról érkezik, de mindig vannak emberek, akik a fény oldalán harcolnak”. 

Szvetlana Alekszijevicsnek szeptember 29-én adja át Karácsony Gergely budapesti főpolgármester és Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke a Budapest Nagydíjat. Laudációt mond Háy János író, utána Szvetlana Alekszijeviccsel M. Nagy Miklós beszélget. Hol? A Nemzeti Táncszínházban, a Millenárison. Mikor? Szeptember 29-én, csütörtökön 16 órától.

Felhasznált források: Nobel Prize, The Guardian, alexievich.info

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

A Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics lesz az idei könyvfesztivál díszvendége

Szeptember 29. és október 2. között tartják a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, az idei díszvendég a fehérorosz Szvetlana Alekszijevics lesz.

...
Hírek

Szvetlana Alekszijevics: Készülnünk kell a jövőre

Az irodalmi Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics interjút adott a The Nationnek, amelyben a fehérorosz társadalom kétségbeeséséről, az állami elnyomásról és a külföldi szankciókról is beszélt. Közben pedig kiderült az is, miért tépte össze egy tanár az író fotóját az iskolában.

...
Hírek

Alekszijevics szerint hibrid polgárháború zajlik Fehéroroszországban

A Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics jelenleg németországi gyógykezelésen tartózkodik, a Der Spiegel című hetilap pedig interjút készített vele a fehéroroszországi tiltakozásokról, Lukasenko erőszakos fellépéséről és a saját szerepéről is.

SZÓRAKOZÁS
...
Kritika

A Szürke Ember szuperhősként menekül és száguld országokon át

Courtland Gentry bérgyilkos, a CIA szebb napokat látott árnyékügynökségének, a Sierra alakulatnak egyik utolsó tagja, akit csak a „Szürke Ember”-ként ismernek és emlegetnek. 

...
Szórakozás

Karafiáth Orsolya: Simán belefér, hogy dalszövegíróként az árnyékban maradok

Karafiáth Orsolya szeret helyzetbe hozni másokat. Életművét át- meg átszövik a médium-, illetve műnemváltások, és izgalmas projektek keretében alakulnak dallá a sorai. Az íróként, költőként, fordítóként és publicistaként is aktív szerzőt ezúttal a megzenésített szövegeiről kérdeztük.

...
Szórakozás

Nyugaton a helyzet változatlan - Remarque háborúellenessége nem is lehetne aktuálisabb

A megjelenését követően közel száz év kellett, hogy a németek feldolgozzák az egyik legnagyobb bestsellerüknek számító Erich Maria Remarque-regényt. A végeredmény egy látványos, naturális film lett, de nem emiatt fogunk rá emlékezni.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

...

Az Abigél a háború, a veszteség és a konspiráció regénye is [A Szabó Magda-titok 1.]

...

Tíz példamutató nő, tíz kiváló szakmai életút - Ezeket tanultam a Túl a plafonon beszélgetéseiből

...

Harry Potter vs. Jókai: a kötelezőkről szóló vitát nem lehet ennyire leegyszerűsíteni

...

Miért nem kapnak díjakat a női írók?