Jón Kalman Stefánsson: Ásta
Jón Kalman Stefánsson (interjúnk ITT) magyarul most megjelent regényének elbeszélője mintha arra vállalkozna, hogy megértse, mi is ez az egérsurranáshoz hasonló élet, mely egyszerre fojtogatóan szűkös és közben maga a végtelenség; az egyetlen távlat, melyben gondolkodni tudunk. Az izlandi író nagy sikerű trilógiájához (Menny és pokol) hasonlóan most sem ijedt meg a nagy szavaktól, a látomásos gondolatmenetektől, vagy a mondatnyivá sűrített aforizmáktól, és hogy az ő kezében mindezek nem válnak közhelyekké, esetleg giccsé, azt hihetetlen arány- és stílusérzéke garantálja. Az Ásta középpontjában egy lány felnőtté válásának és életének története, valamint a huszadik század második felének Izlandja áll. Ezt írtuk róla kritikánkban:
Az Ásta felejthetetlen jelenetei tele vannak kérdésekkel, kiélezett érzelmi szituációkkal, a feloldhatatlan dilemmákkal. Száz kérdés rakódik egymásra, és ezek a kérdések a kissé fellengzősnek ható, mégis egyedül érvényes kérdés felé vezetnek: „De a fenébe is, mi az: élni?” A könyv persze nem válaszolja meg, csak felveti a kérdést, de mégis mintha azt mondaná, élni mindenekelőtt fájdalom és kétségbeesés, ráadásul „az idő csak múlik, és a másik végét mindig a halál fogja.”
Edith Eva Eger: Az ajándék
Edith Eva Eger A döntés című könyve, amelyben saját történetét írta meg, nagyon sokak számára vált meghatározó, sorsfordító olvasmánnyá az elmúlt években (Dr. Egerrel mi is interjúztunk). Memoárjának legfőbb üzenete az volt, hogy mindig van választásunk: múltbeli sebeink, veszteségeink ellenére is dönthetünk a lelki szabadság és a teljes élet mellett. Az auschwitzi haláltábort túlélt, magyar származású pszichológus új könyvével most abban segít, hogy könnyebben meglássuk és megéljük azokat az ajándékokat, amelyeket az élet ad nekünk. Az ajándék – Tizenkét életmentő lecke segít abban, hogy megszabaduljunk romboló mintáinktól és bénító gondolatainktól, és ezáltal szabadon élvezhessük az életet.
Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj
Kiss Tibor Noé regényének középpontjában egy baleset áll, amely négy ember életét változtatja meg. Egy esős éjszakán a huszonéves Dorka balesetet szenved, és öntudatlan állapotban kerül kórházba. Dorka apja, miközben megpróbálja felderíteni, mi is történt a lányával, megismerkedik a baleset helyszínéhez közel élő Zsófival, aki a szüleik helyett neveli öccsét, a balhés kamasz fiút. A férfi és a fiatal nő különös hatással vannak egymásra. A kómában fekvő Dorka apja belekapaszkodik Zsófiba, akiben mintha a saját lányát látná viszont, és aki iránt megmagyarázhatatlan vágyat érez. Kiss Tibor Noé Vaktérkép című sorozatunkban beszélt a Beláthatatlan tájról (olvass bele ITT).
A tavalyi év egyik legkülönösebb regénye, amely képes mindenféle póz, mesterkéltség nélkül megszólalni, úgy beszél, hogy nem érezni mögötte a tervezettséget, a mondani akarás görcsét, mintha csak egy párbeszédbe hallgatnánk bele a buszon. Sallangmentes szöveg, és ilyen értelemben üdítő szín a palettán, még ha témájában egyáltalán nem az, hiszen amit láttat, az a sötétnél is sötétebb és reménytelenebb.
Karl Ove Knausgard: Álmok - Harcom 5.
Tavaly tavasszal jelent meg Karl Ove Knausgard Harcom-sorozatának ötödik, Álmok című kötete. A norvég sztáríró két év alatt végzett az öt kötet megírásával, az utolsó, hatodik kötet pedig ehhez képest nagy összegzés lesz egy óriási Hitler-esszével (Patat Bence fordítóval podcastoltunk, érdemes meghallgatni). A korábbi kötetekben volt már szó írásról, szerelemről, csajozásról, szorongásról, gyerekkorról, válásról, házasságról, szerelemről, az apa haláláról, a fiatalkori évekről, és ez az ötödik kötetben sincsen máshogy, de mintha az Álmok a saját totális, mértéktelen nézőpontjával számolna le. Ezt írtuk róla:
Az Álmok tényleg Knausgard álmairól szól: hogy sikeres író akar lenni, mindenkinél jobbnak tartja magát, miközben szerelmet és barátnőt akar. A kötet eleje azt ígéri, hogy egy nagyszerű pálya kezdeti lépéseit ismerhetjük meg, ami részben igaz is, viszont sokkal nagyobb hangsúlyt kap az, ahogy mindkét nagy célját saját szorongásai, félelmei rombolják le. Nem túlzás: egy sebezhető, törékeny, nárcisztikus, erőszakos, bizonytalan barmot ismerhetünk meg, akinek fontos harcokat kell megvívnia magával.
Barabási Albert-László: Behálózva
Mi a közös egy koktélpartiban, egy terrorista sejtben és egy baktériumtenyészetben? Mindegyik hálózat. Barabási Albert-László világhírű hálózatkutató, A képlet szerzője könyvében azt vizsgálja, hogyan kapcsolódik minden egymáshoz, és ez mit jelent a tudományban, az üzleti és a mindennapi életben. A világunkban létező hálózatok valódi természetének megértése segít a vírusok leküzdésében, a gazdasági válságok kezelésében, a terrorizmus visszaszorításában vagy az emberi társadalom szociális gondjainak megoldásában. A kötetről tavaly tavasszal ezt írtuk:
A bestsellerré váló Behálózva 2002-ben teljesen új nézőpontból ábrázolta a világot. Megmutatta, hogyan kapcsolódunk össze hálózatokon keresztül, és hogy ez a hálózat hogyan befolyásolja, alakítja az életünket. A koronavírus a globális világrend működését ábrázolja a gyakorlatban (rengeteg kontaktus, könnyű utazások a világ külöbnöző pontjai között, számtalan közösség működtetése), ezért is tűnik iszonyú nehéznek a megállítása, hiába gondolkoznak a szakemberek és tudósok különböző modellekben: össze vagyunk kötve.
