Fotó: Valuska Gábor
Barabási Albert-László tegnap ünnepelte a születésnapját, és ha nem is ennek kapcsán, mindenesetre egy elgondolkodtató posztot tett ki a Facebook-oldalára (Behálózva című könyvéről ITT írtunk, a siker természetét boncolgató A képlet című könyvéről pedig ITT és ITT írtunk korábban). Nagyjából mindenkit az foglalkoztat most, meddig tart a jelenlegi állapot, vége lesz-e, és ha igen, mikor. Barabási szerint el fog jönni az az idő, amikor újra ki tudunk mozdulni a négy fal közül, megölelhetjük a szeretteinket, visszatérhetünk az iskolákba és a munkahelyekre. Ám itt jön a nagy DE:
"Ha viszont arra vagy kíváncsi, hogy vissza fog-e az életünk térni abba a mederbe, amelyből most kitérítette a járvány, a válasz: nem.
Az az út már nem járható."
Ha lesz oltás a vírus ellen, akkor a betegség kezelése olyanná válik, mint a himlő vagy az influenza esetében, azaz beoltanak, és immunissá válunk, az élet pedig mehet tovább a maga útján - igaz, ez valószínűleg nem az idén lesz. Oltás hiányában viszont megtanulunk együtt élni a vírussal:
"Ha lemegy a fertőzöttek száma, visszatérünk a munkahelyeinkre, iskoláinkba és a kávézók is kinyitnak. Viszont rengetegen otthon maradunk, mert az a munkahely, kávézó, vendéglő, ahová korábban jártunk már nem vár ránk. És a vírus állandóan a nyomunkban fog ólálkodni. Sután fogsz majd kezet, ha egyáltalán, és nem öleled át a rég látott barátod. Ha veszel egy mély lélegzetet vagy elköhinted magad, azonnal teszt után rohansz a klinikára. Ha pozitív vagy, kétségbeesetten próbálod felidézni a barátaidat és munkatársaidat, akikkel az elmúlt napokban találkoztál, hogy szólhass nekik: teszteljék magukat."
Új rutinok alakulnak majd ki a kórházakban, egyre többen lesznek immunisak, lassul a járvány terjedése, ez viszont nem jelenti azt, hogy az idősekre és a betegekre ne kellene a továbbiakban is vigyázni.
"Ha már voltál fertőzött, utazhatsz a ritka, de újraindított járatokon. Ha nem, a határon pecsét helyett tesztért fogsz sorban állni, mert csak akkor engednek be bárhova, ha bizonyítod, hogy nem hurcolod magaddal a vírust. Színház, mozik, koncertek, sportversenyek és tüntetések csak módjával lesznek, ha egyáltalán. Ha már immunis vagy, elmész, ha nem, inkább otthon maradsz."
Az 53 évét betöltő Barabási azt mondja,
rengeteg álma van a következő két évtizedre,
és most leginkább a jövőre koncentrál, amikor már lesz teszt, oltás és orvosság: "Amikor semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy visszatérjünk a régi életünkhöz, és amikor ráébredünk arra, hogy az már nem térhet vissza. Arra a jövőre, amelynek az alapjait, akarva-akaratlanul, két hete kezdtük megásni. Részben azt próbálom kitalálni, hogy hogy néz az majd ki. De leginkább azt, hogy mi az, amit most tudok tenni azért, hogy az a jövő legyen, amelyben élni szeretnénk."
Szintén a hétköznapok változásairól beszélt az Összekötve legutóbbi adásában Jordán Ferenc hálózatkutató biológus is, a beszélgetésről összefoglalónkban egyebek között az alábbiakat írtuk:
"A mostani helyzet hozadéka az is, hogy újra kell tanulnunk, mit is gondolunk a társas kapcsolatainkról, vagy nagyobb összefüggésben az életünkről, arról a globális világról, amiben élünk, ahol minden mindennel össze van kötve. Mivel nem biztos, hogy egy vírus 100 évvel ezelőtt is ilyen gyorsasággal terjedt volna el, sokan a globalizációt kérdőjelezik meg, és mint sok minden, természetesen ez sem tisztán fehér vagy fekete.
Vannak pozitív és negatív hozadékai: hihetetlen, hogy ma már egyik napról a másikra kontinenseket lehet átszelni, vagy akár otthon ülve japán és chilei tudósokkal beszélgetni. De Jordán szerint nem feltétlenül kellene mindent globalizálni, a gazdaságot és a kereskedelmet sokkal jobban lehetne regionalizálni, mert nem biztos, hogy szükségünk van marokkói paradicsomra, vagy a világ túlfeléről rendelt ruhákra."
A teljes beszélgetést ITT tudjátok végighallgatni:
