Péntek Orsolya: Hóesés Rómában
Péntek Orsolya a Hóesés Rómában című könyvével trilógiává írta Az Andalúz lányaival elkezdett, majd a Dorka könyvével továbbszőtt fiktív családtörténetét (olvass bele ITT). A regény két lány, Borka és Júlia szólamaira épül, a jó hetven évet felölelő cselekmény egy klasszikus (dupla) felnövés-történet, amelynek szálai egy adott ponton élesen elhajlanak egymástól. Egyikük Budapesten, míg a másikuk Rómában folytatja életét, és hiába a szoros kapocs, egyre kevésbé értik egymást. „Olvasmányos, különleges könyv a Hóesés Rómában, generációk és egyéni élettörténetek tablója, pontos, mégis érzékeny, költői szöveg” – írtuk a könyvről.
A margós bemutatóról ITT írtunk, ITT pedig végighallgathatjátok Péntek Orsolya és Németh Gábor beszélgetését.
Orhan Pamuk: Isztambul
Orhan Pamuk egészen 22 éves koráig festőnek készült, aztán hirtelen az írás felé fordult. Erről az időszakról szól az eredetileg 2003-ban, magyarul pedig 2007-ben megjelent memoárja, az Isztambul, mely így végződik: nem akarok építész lenni, író leszek. A művészi ambíciók megváltozása mellett (ahogy ő fogalmaz: ebben az életkorban „egy csavar kilazult a fejében”) szerepet játszott az is, hogy Törökország politikailag nagyon nyugtalan ország volt, és ő hallatni akarta a hangját. Pamuk kedvenc regényhőse egyébként is Isztambul, ebből a könyvből pedig megtudhatjuk, miért. „Miközben a várost nézzük, az utcákon sétálunk, a tengeren hajózunk, mindaz, amit látunk, összekapcsolódik azokkal az érzésekkel, amelyeket Isztambul kelt föl bennünk, ám ahogy séta közben a várost figyeljük, néha valami más is történhet: saját lelkiállapotunk kapcsolódik össze mindazzal, amit látunk.”
Olvassátok el az Orhan Pamukkal készült interjúnkat ITT.
Kim Stanley Robinson: New York 2140
Mi történne akkor, ha a klímaváltozás hatására a világ nagyvárosait elárasztaná a víz? Kim Stanley Robinson, a Globális felmelegedés-trilógia szerzője már eljátszott ennek a nagyon is reális veszélynek a gondolatával, és felvázolta a lehetséges következményeket is. Arról, hogy a sarkvidék jégtáblái olvadnak, már tudunk egy ideje, de hogy mi fog történni pontosan, ha településeket fog elárasztani a víz, arra nincs forgatókönyvünk. A New York 2140-ben mindez már nem csak a távoli jövő. Az áradás a felhőkarcolókba száműzi a túlélőket, akik próbálnak alkalmazkodni az új helyzethez. Robinson az egyik épület különböző lakóinak szemén át mutatja meg, hogyan alakul át világ egyik legnagyszerűbb városa az apállyal és a dagállyal.
Dacia Maraini: Végálllomás Budapest
A 20. század nagy történelmi viharai közepette sokszor a kicsinek tűnő döntéseken is életek múltak. Mindez fokozattan igaz a második világháború idejére, valamint az utána következő évekre, amikor az emberek teljesen kiszolgáltatottá váltak a hatalomnak és a hatalom által képviselt ideológiáknak. Erről az időszakról és erről a tehetetlen kiszolgáltatottságról szól a kortárs olasz irodalom egyik legfontosabb szerzőjének, Dacia Maraininek a regénye, amely a holokauszt utáni kelet-európai állapotokat mutatja be. A Végállomás Budapest egy oknyomozás története, amely során Amara, a firenzei újságíró gyerekkori szerelmét próbálja megtalálni, és amely végül élettörténetek sokasága által rajzolja ki az emberiség történelmének egyik legsötétebb fejezetét.
Kritikánk a könyvről ITT.
Ben Lerner: Az iskola Topekában
Ben Lerner a kansasi Topekában született, a szülei elismert pszichológusok (az anyja különösen híres, könyvei nagy feltűnést keltettek), és annak idején mindketten az ismert topekai Menninger-klinikán dolgoztak. Hasonló a helyzet regényének főhősével, Adam Gordonnal is. Az iskola Topekában egy kansasi iskoláról szól, amely nem más, mint egy pszichoterápiás intézet. A regény három kulcsszereplője közül ketten itt dolgoznak. Ők Jonathan és Jane, akik New Yorkot maguk mögött hagyva költöztek sok-sok éve Topekába, a harmadik fókuszpont pedig a középiskolás fiuk, a vitaversenyek sztárja, a már említett Adam. A cselekmény két nagy időpont között váltogat: a tinédzser Adam még bőven a Clinton-érában készül az utolsó gimis évére, a felnőtt Adam viszont már a Trump-korszakból („most, hogy Amerika ismét nagy lett”) tekint vissza erre az időszakra. (Kritikánk ITT.)
