Január 28-án örökre elaludt Demény, a kötsög vizsla, akinek magyar hangját gazdája, Magos Judit szolgáltatta. A vizslablogger és véleményvezér 14 éven keresztül volt része egy egyre népesebb követőtábor életének. A közösségi oldalakon gazdája kutyája népszerűségét arra használta, hogy a kutyatartásról osszon meg információkat, érzékenyítse a kutyásokat és nem kutyásokat, illetve népszerűsítse a felelős állattartást és az örökbefogadást.
Demény maga is több könyv „szerzője” és szereplője volt. Megnéztük, milyen más könyvekben kapnak fontos szerepet a kutyák: az általában meglehetősen szomorú klasszikus kutyatörténetek, mint Déry Tibor Nikije, Jack Londontól A vadon szava vagy Cecile Aubry Belle és Sébastienje helyett olyan köteteket válogattunk, ahol az állat fontos szerepet tölt be a karakterek életében. Listánkon olyan kötet is helyet kap, amelyben a szerző tudományos igénnyel, ugyanakkor szeretettel vizsgálja négylábú társát.
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa
Fitz, a Hat Hercegség trónörökösének törvénytelen gyereke hatévesen kerül a királyi kastélyba. Már pusztán a létezésébe belebukik az apja, a gyerek azonban nyilvánvalóan nem lehet a királyi család teljes jogú tagja. Lehet azonban eszköze.
Fitzből orgyilkost nevelnek, aki a háttérből segítheti majd az udvar politikáját. A vérében van a Mesterség, a különleges telepatikus képesség, amelyet az uralkodócsalád birtokol. Ezzel irányíthatják a csapataikat akár a birodalom másik végéből. Emellett pedig birtokában van az Ösztön néven ismert mágiának, azaz állatokkal telepatikus kapcsolatot tud létesíteni. Fitz ezen képességgel egy kiskutyához kerül közel, az állat lesz az egyetlen társa a várban.
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Gerald Durrell (a héten volt 30 éve, hogy elhunyt, az életművéről itt írtunk), legalább annyira ismert a családjáról, mint az állatairól. Édesanyjával és három testvérével 1935-ben érkeztek Korfura. A szigeten a család minden tagja a saját hóbortjainak élhetett. Míg Larry írással, Leslie a fegyvereivel, Margo pedig a szépségápolással van elfoglalva, Gerry bebarangolja a szigetet. Ebben társa Roger nevű kutyája, aki szükség esetén órákig gubbaszt egy érdekes állat megfigyelése közben. Minden egyes útján elkíséri a szerzőt, és békésen tűri az egyre szaporodó állatseregletét is.
Agatha Christie: A kutya se látta
Agatha Christie maga is rajongott a kutyákért, egész életében volt mellette egy vagy akár több négylábú társ. Nem véletlen, hogy egy kulcsszerepet betöltő kutya a regényeibe is belopakodott.
Miss Emily Arundell egy Bob nevű foxterrier gazdája. Az idős hölgy egy este leesik a lépcsőn, látszólag a kutya labdájában megbotolva. Nem történik nagy baja, de a körülmények elgondolkoztatják. Gyanújával levélben fordul Hercule Poirothoz. A detektív és Hastings kapitány a helyszínre érkeznek, azonban elkéstek, Emily Arundell meghalt. Halála nagyon jól jön a hatalmas örökségre lelkesen várakozó családtagoknak, nem is nagyon firtatták a körülményeit. Poirot azonban tisztázni szeretné a terriert, és elindul az idős asszony levele nyomán. Jobb híján pedig hozzá szegődik Bob is, hogy megtalálják gazdája gyilkosát.
Virginia Woolf: Flush
Virginia Woolf kisregényéhez Elizabeth Barrett Browning két, kutyájáról szóló verse és férjével folytatott levelezése adta az alapot. A kötet a költőnő kutyájának szemszögéből számol be Elizabeth Barrett életéről. Az 1842-ben született cocker spánielnek sincs könnyű élete: előbb kutyatolvajok rabolják el váltságdíjért, majd gazdáját megszökteti Robert Browning, a költő. Flush így eljut Olaszországba is. A könyvben keveredik a fikció és a valóság, a humor és a modernizmus. A költői és női lét bennsőséges bemutatása mellett a könyv a korabeli társadalomról is kritikus képet nyújt.
Bonnie Garmus: Minden kémia
Hatharminc eredetileg bombakereső kutya volt, azonban hamar rájött, hogy ez ez élet nem nekivaló, és megszökött a bázisról, hogy a nevét adó időpontban rendszeresen feltűnjön a regény főhősének, Elizabeth Zottnak a kukái körül. A kémikus egy idő után inkább elkezdi etetni az állatot és befogadja, ez némileg enyhíti magányát a 60-as években a Hastings Kutatóintézet csupa férfiból álló tudóscsapatában, ahol meglehetősen ódivatú fogalmai vannak a nemek egyenlőségéről. A kutya része lesz Elizabeth és Calvin Evans, a magányos, zseniális, Nobel-díjra jelölt mizantróp szerelembe forduló munkakapcsolatának is. Majd ő is birkózik a gyásszal.
Néhány évvel később Elizabeth már egyedülálló anyaként próbál boldogulni, és kémiai tudását egy főzőműsorban kamatoztatja, hiszen mi lehetne ennél ártalmatlanabb és nőhöz illőbb műfaj. Amerika kedvenc sztárséfje azonban forradalmian áll a főzéshez („elegyítsünk egy evőkanál ecetsavat egy csipet nátrium-kloriddal”). Ráadásul nemcsak főzni tanítja a nőket, hanem arra bátorítja őket, hogy borítsák fel a status quót.
Hatharminc karakteréről a szerző, Bonnie Garmus így nyilatkozott: „Hatharminccal szerettem volna behozni az állatvilág egy képviselőjének hangját, aki kommentálja az eseményeket, szeret minket, de bizonyos szempontból torkig van velünk. Megmutatni vele, hogy milyen nevetségesek tudunk lenni és mennyit hazudunk. Tudják, az állatok nem igazán hazudnak.”
Dion Leonard: Találkozás Góbival, avagy egy kiskutya, akinek nagy szíve volt
2016-ban Dion Leonard, a tapasztalt ultramaraton futó egy 155 mérföldes versenyen vett részt a Góbi-sivatagban, amikor az első napon csatlakozott hozzá egy apró kóborkutya. Az állat kitartóan kocogott mellette napokon keresztül, követte Diont a szeszélyes Tian Shan-hegységen át, közel 80 mérföldön keresztül. Egy idő után a férfi a rázósabb részeken felvette és vitte a kutyát. A verseny után megfogadta, hogy magával viszi a kutyát is, ehhez azonban a kisállatnak több hónapot karanténban kellett töltenie. A férfi pedig maga is négy hónapot töltött Pekingben, hogy megvárja. Visszatértek Edinburghbe. Leonard megírta kettejük történetét és azóta előadásokon beszélnek a kalandról.
Csányi Vilmos: Édes Janka - Élet egy szabad kutyával
Csányi Vilmos etológus értelemszerűen több kutyás könyv szerzője, ezek közül azonban nem mind szól kizárólag a tudományos közönséghez, a szórakozásból olvasók számára is érdekes lehet. Jeromos nevű ebének viselt dolgait épp úgy megírta a Jeromos, a barátom - A kutyák szerint a világ, mint Bukfenc vagy Janka kutyájáét. A kutatóval készült interjúk, illetve a tanszékük munkájáról beszámoló podcast is arról tanúskodik, milyen nagy szerepük volt ezeknek a kutyáknak Csányi kutatásaiban.
A saját házikedvencei viselt dolgai, szokásai, furcsaságai alapján indultak el, hogy tudományos módszerekkel megnézzék, mi áll a hátterükben. Csányi egyszerre a gazdája Jankának, aki elmeséli a kalandjait, és tudós, aki a megfigyelései magyarázatát is szolgáltatja. A kutatásai középpontjában a kutya és az ember viselkedése, a biológiai és a kulturális evolúció kérdései állnak.
Konrad Lorenz: Ember és kutya
Konrad Lorenz már fiatalon a Schönbrunni Állatkert állatainak ápolásával foglalkozott, nem meglepő, hogy egész életében inkább foglalkoztatták a vadak, mint az emberek. Bár apja kívánságára elvégezte az orvosi egyetemet, végül zoológiából is diplomázott. Az akkoriban állatpszichológiának nevezett területen úttörőnek számított érdeklődési köre és hozzáállása, például hogy az állatokat nem laboratóriumi körülmények között kívánta tanulmányozni, hanem természetes közegükben.
Lorenz tételeinek egy részét már életében cáfolták, és a tudomány azóta számos elképzelését meghaladta, azonban közreműködése elengedhetetlen volt az etológia szakterületének kialakulásához és fejlődéséhez. Könyvében a saját kutyáiról szóló beszámolókat és anekdotákat találunk, amelyeket elméletekkel és magyarázatokkal lát el.
