Vége egy korszaknak: 14 csodálatos és teljes év után elaltatták az első magyar kutyacelebet, akit az interneten csak úgy ismertünk, Demény, a kötsög.

A sztárkutya mindennapjait és csínytevéseit gazdája, Magos Judit kezdte el dokumentálni, és több mint egy évtized alatt rengetegen megszerették és követték őket. 

„Ma felveszem a fehér tornacipőmet, amiben 14 éve kihoztam Deményt a gyepmesteri telepről, és elkísérem a kiskutyámat az utolsó útjára. Rettenetesen elfáradt, már nem tarthatom itt tovább. Ma egy korszak véget ér, és nem tudom, kivé válok, vagy hogyan fogok élni nélküle, de szeretném, ha ez a nap még az ő napja lenne” – írta gazdája kedden. Arra kérte a követőket, hogy kommentben kedvenc történetükkel emlékezzenek meg Deményről.

Az első kortárs magyar író vizsla 

A vizsla nemcsak az első kutyainfluenszer volt, hanem „az első kortárs magyar író vizsla is”. Magos Judit 4 kötetbe és 2 képregénybe gyűjtötte a kutya „életbölcsességeit”. A könyvekből kiválasztottunk 6 idézetet, mi ezzel búcsúzunk a magyar internet legismertebb kutyájától.

• „Hogy miről ismerni fel a jó gazdit? Ha bizonytalanok vagytok, elég a szemükbe néznetek. Ha szerelemmel néznek rátok vissza, ha akkor sem bántanak, mikor nagyon mérgesek. Ha hazavisznek akkor is, ha kakaszagotok van. Ha adnak a töpörtyűjükből, bár nekik is alig van, akkor nagyon nem tévedhettek. Persze néha bal lábbal kelnek fel, és akkor hiába pacsiztok, miközben a cipőjüket veszik fel, csak üvöltözni fognak, hogy hagyjátok békén. (...)

Fenyegetőznek, hogy agyoncsapnak, de aztán csak csendben összepakolnak, és végül úgyis összebújva nézitek a tévét.

Néha elvesznek majd, mikor nem figyeltek oda a parkban, és morognak, hogy ne is menjetek haza, meg keressetek új gazdát, de aztán úgyis agyoncsókolgatják majd az orrotokat, hogy mennyire szeretnek és nem is tudnak nélkületek élni.” (Demény - Most én ugatok)

• „A park csatatér, ahol a kutyások és nem kutyások örök harcban állnak. Nyilván a kutyásoknak van igazuk, elvégre mi megharaphatjuk a bokájukat, oldalba tudjuk őket pisálni, vagy csak diplomatikus módon leugathatjuk a fejüket. Ők meg csak hümpögni szoktak, ami persze tök idegesítő, de nem szabad komolyan venni az ilyesmit. A kétlábúak mániája, hogy tönkretegyék más boldogságát. Fizikálisan is rosszul vannak attól, ha örömet és szeretetet látnak. Mivel nekik nem jut ilyesmi. Kivéve annak, aki kutyával él. Annak jut.” (Kóbor kalandjaim)
• „A kutya mindig figyel rád. Kivéve, ha hívod.” (Demény bölcsességei)
• „És ha még egyszer valaha rátok fröcsög valami ősokos csirkefej, hogy „Kutyát lakásban?!”, csak nyugodtan morogjatok rá vissza, hogy nem a négyzetméter számít, hanem hogy mennyi hely jut a szeretetnek…” (Demény - Most én ugatok)
• „AZ ÖTPERCES SZABÁLY: Ezt akkor alkalmazzátok, amikor a gazditok hazaérkezik valahonnan.

A helyes kivitelezése: őrült ugatást rendezni, amint megérzitek, hogy jönni fog.

Javasolt már az ablakban/kerítésnél várni, ha érkezik. Ahogy az utcára befordul – mert ezt egy kutya megérzi – , azonnal kezdhettek visítani! Ennek oka, hogy a gazdik olyan buták, a hangotokkal kell irányítani, hogy el ne tévedjen hazafelé.” (Demény - Most én ugatok)

• „Néha a legnagyobb dolog, amit megtehetsz valakiért, ha elengeded.” (Kóbor kalandjaim)