Jo Nesbø: A mesemondó igazsága

Jo Nesbø: A mesemondó igazsága

Vlagyimir Putyin narratívája, miszerint Oroszország azért szállta meg Ukrajnát, hogy megmentsen egy elnyomott kisebbséget „a drogosok és neonácik bandájától”, kedvező fogadtatásra talált – Oroszországban. Ugyanakkor Putyin elhallgattat mindenkit, aki másként értelmezné a történteket. Ez lenne a valóságos csatatér – a narratíva? S milyen szerepet játszhat a fikció, ha már az igazság elbukott?

Jo Nesbø véleménycikke eredetileg a dán Weekendavisen nevű lapban jelent meg. Mi az Animus Kiadó jóvoltából közölhetjük, magyarra Babits Péter fordította.

Jo Nesbø | 2022. március 16. |
Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

2015-ben sugározták a norvég televízióban A megszállás (Okkupert) első évadát. A sorozat Norvégia orosz megszállásáról szól, amit az EU és az Egyesült Államok többé-kevésbé hallgatólagosan tudomásul vesz, mert ily módon újra megindulhat a zöld norvég kormány által leállított olajtermelés. Miközben a sorozat koncepcióján dolgoztam, azokra a morális dilemmákra és döntésekre próbáltam koncentrálni, melyekkel a hétköznapi emberek egy ilyen szélsőséges helyzetben szembesülnek, ezáltal tudatosan párhuzamot kívántam vonni azzal a helyzettel, amibe szüleink és nagyszüleink Norvégia 1940 és 1945 között zajló náci megszállása idején kerültek. Így lett A megszállás vezérmotívuma a manőverezés és egyensúlykeresés egy kis ország, nagy hatalmú szomszédja és a világ vezető nagyhatalmai – vagy éppen a politikai alapelvek, gazdasági és biztonsági megfontolások – között. Magától értetődőnek gondoltam, hogy a sorozat képzeletbeli világának nincs köze a valódi Oroszországhoz – ahogy Steven Spielberg sem a nagy fehér cápák felett akart ítéletet mondani A cápával –, az orosz hatóságok mégsem nézték jó szemmel a törekvéseinket. Vjacseszlav Pavlovszkij orosz nagykövet arról beszélt a TASSZ orosz hírügynökségnek, „milyen sajnálatos, hogy ebben az évben, amikor a második világháború végén aratott győzelem 70. évfordulóját ünnepeljük, a szerzők szemlátomást elfeledkeztek a hősies erőfeszítésekről, melyekkel a szovjet hadsereg hozzájárult Észak-Norvégia náci uralom alól történő felszabadításához, és a legrosszabb hidegháborús hagyományokat felélesztve úgy döntöttek, egy nemlétező keleti fenyegetés rémképeivel riogatják a norvég nézőket”. 

Meglehet, a nagykövet úr túlzott érzékenységgel reagált a kérdésre, elvégre Oroszország előző évben annektálta a Krím-félszigetet

– jóval azelőtt, hogy A megszállás megszületett és gyártásba került –, ily módon önként felvállalta a nagy ellenlábas szerepét a világtörténelem színpadán, de vajon miért ez a sértett reakció, amikor a sorozat nyilvánvalóan a képzelet terméke, s mint ilyen, kivételesen nem agyatlan és eredendően gonosz „rosszfiúkként” ábrázolta az oroszokat?

Írni csak a gyilkosságról és a szerelemről érdemes - Jo Nesbo 60 éves
Írni csak a gyilkosságról és a szerelemről érdemes - Jo Nesbo 60 éves

Jo Nesbo ma 60 éves, ezért 30 pontban szedtük össze, mit kell róla, Harry Hole-ról, Doktor Proktorról és a többiekről tudni.

Tovább olvasok

A megfejtés talán az, hogy egy olyan korban, amikor az álhírek és a propaganda minden értékétől megfosztja az igazságot,

amikor befolyásos vezetőket választanak meg az érzelmi felbuzdulás hevében, ahelyett, hogy érdemeiket vagy politikai álláspontjaikat vizsgálnák, a tények már nem képviselnek ugyanakkora értéket, mint egykor.

A tényeknek át kell adniuk helyüket az érzelmeinket megmozgató történeteknek, melyek rólunk és arról szólnak, mi határoz meg minket csoportként, nemzetként, kultúraként, vallásként. Talán nem is a fegyverzet vagy a katonai erő hiánya vezetett a vietnami és afganisztáni megszállás kudarcához, sokkal inkább az olyan megkapó történetek hiánya, melyek „megnyerik az emberek szívét és elméjét”. Vagy még pontosabban: talán azért alakult így, mert az ellenfelek jobb sztorival álltak elő.

Nesbo birodalmában nincs más, csak hó, hegyek meg hullák
Nesbo birodalmában nincs más, csak hó, hegyek meg hullák

Jo Nesbonél az elmúlt években elég jól bevált az egy sima-egy fordított minta, és minden Harry Hole-folytatást követ egy stand-alone, a sorozathoz nem kapcsolódó, önállóan is megálló kötet. Legfrissebb, A birodalom című könyve is pont ilyen, egy az isten háta mögött kettővel játszódó thriller, amely közelebb áll a lélektani drámához, mint mondjuk a krimi műfajához. (Helyenként spoileresek leszünk.)

Tovább olvasok

Oroszország legutóbbi háborúja kapcsán talán az egyik legtöbbet emlegetett idézet az amerikai Hiram Johnson szenátortól származik, aki 1917-ben megállapította: 

„Ha háborúra kerül a sor, az első áldozat az igazság.”

Ezt leginkább arra szokták használni, hogy emlékeztessék az újságírókat és szerkesztőket, mennyire sebezhetővé válik a tényszerű igazság, amikor mindkét oldal megpróbálja elhitetni az eseményekről alkotott saját elképzelését, pedig ugyanilyen hatásos emlékeztető lehet arra is, mekkora naivitás azt hinni, hogy akár a legtisztességesebb és legfüggetlenebb újságíró is képes olyan tárgyilagos beszámolóra, ami nem viseli magán saját kultúrája, származása és öröklött világnézete kéznyomait – kivált háború idején. Amikor a Nobel-díjas Richard Feynman, az atombomba egyik atyja a fizika egzakt tudományával kapcsolatban is azt mondta, hogy „hozzávetőleges válaszaim és hitbéli meggyőződéseim vannak, egyes dolgokat illetően különböző szintű bizonyosságaim is, de nem vagyok feltétel nélkül biztos semmiben”, akkor képzelhetjük, hogy a tökéletesen „objektív igazság” sem több illúziónál. Ám ahogy azt kijelenthetjük, hogy 1+1 nagy valószínűséggel egyenlő 2-vel, úgy aközött is van különbség, hogy olyasvalamit próbálunk elmondani, ami igaz, vagy olyasmit, ami valótlan.

1937-ben, amikor a fasiszta Franco tábornok lebombázta Guernicát és lemészárolta civil lakosságát, egy egész városra való ember tanúskodhatott amellett, mi történt. Amint a pusztítás és az áldozatok képei napvilágot láttak, 

Franco és főtisztjei felismerték, milyen érzelmeket szítottak fel Spanyolországban és világszerte, ezért azt hajtogatták, hogy a köztársaságpárti lakosok pusztították el saját városukat.

Hosszú ideig hittek is ennek a verziónak – már akik hinni akartak –, csakhogy a köztársaságiak oldalára állt egy sokkal tehetségesebb történetmesélő. Pablo Picasso talán leghíresebb festményével, a Guernicával bemutatta a kis baszk város pokoli szenvedéseit, a mű pedig – a Párizsban élő művész saját képzeletén és élményein alapuló, épp ezért a legkevésbé sem objektív alkotása – felnyitotta egész Európa szemét. Még ugyanabban az évben kiállították Párizsban, majd bejárta az egész kontinenst, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy olyan sok önkéntes állt be a köztársasági hadseregbe.

Ha a Guernica egyszerre propaganda és remekmű, ugyanez elmondható Szergej Eisenstein Patyomkin páncélosáról is, mely a szovjet kormány megrendelésére és az 1905-ös forradalom huszadik évfordulójának ünnepére készült. Noha mindkét mű valós történelmi események bemutatására vállalkozott, alkotóik széles körű művészi szabadságot élveztek – hogy mást ne mondjunk, a híres vérontás Odessza lépcsőn sosem történt meg. Igaz, egy fikció narrátorának nem is kell törődnie az ilyen részletekkel; a cél nem feltétlenül a tényszerűség, sokkal inkább egy igazság kimondása.

Megmozgatni a szíveket és elméket, nem pedig jelentést tenni a halottak számáról vagy arról, ki mit csinált kivel, hol és mikor.

Ez a művészi szabadság ruházza fel erővel a fikciót, kivált, ha a közönség nem is tudja, hogy propagandát lát. Tanner Mirrlees, az Ontariói Műszaki Egyetem munkatársa és a Szívek és aknák: Az amerikai birodalom kulturális ipara szerzője, részletesen megemlékezik arról, hogy az Egyesült Államok hadi tájékoztatásügyi minisztériuma a második világháború idején létrehozott egy külön részleget, a Mozgóképhivatalt, mely szorosan együttműködött a hollywoodi filmiparral. 1942 és 1945 között az említett hivatal 1652 forgatókönyvet vizsgált meg, hogy átírjon vagy eltávolítson minden olyan hivatkozást, ami kedvezőtlen színben tüntethette fel az Egyesült Államokat, beleértve azokat is, melyek alapján az a kép alakulhatott ki, hogy az amerikaiak „elfeledkeznek a háborúról vagy a háború elleni erőfeszítésekről”. Mirrlees szerint Elmer Davis, a hadi tájékoztatásügyi minisztérium feje fogalmazta meg, hogy „legkönnyebben úgy olthatjuk be a propagandát az emberekbe, ha egy szórakoztató film közegébe ágyazzuk, ezáltal nem tudatosítjuk bennük, hogy propagandát látnak”. A film, ahogy akkor, ma is tökéletes eszköz a közvélemény formálására, emelte ki Mirrlees a Kanadai Műsorterjesztési Vállalatnak, hiszen egy film megtekintése az emberek számára mindig felvillanyozó, közös élmény. A hidegháború idején is Hollywood terjesztette az amerikai katonai eszményeket, s teszi ezt mind a mai napig.

Jo Nesbo és Greta Thunberg szerint több könyvben és filmben kéne foglalkozni a klímakatasztrófával
Jo Nesbo és Greta Thunberg szerint több könyvben és filmben kéne foglalkozni a klímakatasztrófával

A klímaválságról és a kreatív ipar felelősségéről beszélgetett Jo Nesbo és Greta Thunberg az Edinburgh TV Festival 2021 keretében. A krimiíró és a klímaaktivista olyan kérdésekre keresték a válaszokat, mint hogy mennyit tudnak jelenleg az emberek a helyzet súlyosságáról, vagy hogy mit tehetnek az írók, művészek azért, hogy felhívják a figyelmet a klímaváltozás okaira és következményeire. A beszélgetésük teljes egészében visszanézhető.

Tovább olvasok

Manapság mintha az egész világ ugyanabban a filmszínházban ülne, és az Ukrajnában kibontakozó eseményeket nézné, csakhogy lokalizált változatban, mindenkinek a saját nyelvére feliratozva, vagyis mégsem egészen ugyanazt a történetet látjuk. Dúl a harc a sztori különféle változatai közt, amiből majdan a legjobb kerül ki győztesen. Vagy, ahogy a norvég kommentátor, Mode Steinkjier írta a Dagsavisenben: „A háború nem csupán az elpusztított katonai vagy polgári célpontokról szól, hanem legalább annyira arról is, hogyan nyerik meg a szíveket és az elméket a világ azon részein, melyek közvetlenül nem érintettek a konfliktusban.”

A kérdés ily módon az,

mi mindenre vagyunk hajlandóak a szívek és elmék megnyerése érdekében, különösen egy olyan helyzetben, amikor egy Vlagyimir Putyinhoz hasonló diktátor a saját szabályai szerint játszik, a cenzúra és propaganda oly eszközeivel, melyekről azt hittük, csakis a legsötétebb történelmi korok sajátjai.

Kívánatos – vagy akár elfogadható – Putyin szabályai szerint játszani? Mégiscsak ellentmondás, ha egy demokratikus ország lemond az olyan szabadságjogokról, mint a szólásszabadság vagy a transzparencia, még ha épp ezek védelmében teszi is. Ahogy Winston Churchill megfogalmazta: „Háborúban az igazság oly értékes, hogy a hazugságok egész testőrségével kell óvni.” A pesszimista talán hozzáfűzhetné, hogy a hazugságok is vannak ilyen értékesek, ezért újabb hazugságok védelmére szorulnak, csak ezzel az a gond, hogy valamerre mindig van egy újabb háború vagy konfliktus, amire hivatkozva vészhelyzetet lehet hirdetni.

Aki – velem együtt – optimistább beállítottságú, abban reménykedhet, hogy az igazság – az újságíró, a művész vagy bármely olyan történetmesélő tökéletlen, szubjektív igazsága, aki próbál elmondani valami igazat – végül győzedelmeskedik. Hogy Abraham Lincolnnak igaza volt, amikor azt mondta: „Nem lehet mindenkit mindig bolonddá tenni.” Elvégre láthattunk példát rá, mint amikor a Szovjetunió összeomlott vagy Donald Trumpot kihajították a Fehér Házból. Ha szembesülünk is a valóság különböző verzióinak kibogozhatatlannak tűnő csomójával, nem kell feladnunk elveinket, és egyformán igaznak elfogadnunk minden változatot. Némelyek bizony igazabbak másoknál.

Nesbo Macbeth-jét is megkísérti a hatalom csábítása
Tovább olvasok

Ross Burley a Centre for Information Resilience-től (a független londoni szervezettől, melynek célja az objektív tájékoztatás elősegítése, továbbá a dezinformáció és a propaganda elleni harc, bármely oldalról érkezzen is) azt állítja, hogy Putyin narratívája arról, miért támadta meg Oroszország Ukrajnát, széles körű elfogadásra talál a közösségi médiától és külföldi sajtótól elzárt oroszoknál. De nem lehetünk olyan naivok, hogy azt higgyük, az online tér felnyílása megingatná Putyin hatalmát, amikor már több mint húsz éve élvezi a lakosság túlnyomó részének támogatását. Miért szavaznak az oroszok Putyinra? (Why Do the Russians Vote for Putin?) című könyvében Bernard L. Mohr utalást tesz egy közvéleménykutatás eredményére, mely szerint az oroszok többsége szívesebben élne egy szomszédjai által rettegett nagy országban, mint egy kisebb országban, de magasabb életszínvonalon. Ha innen nézzük, Putyin pontosan azt adja, amit a nép elvár tőle, ugyanakkor Ross Burley arra is rámutat, hogy sok orosz fiatal VPN-eket és egyéb technológiai kerülőutakat használ, ezáltal hozzáfér más nézőpontokhoz és narratívákhoz is. Számuk egyelőre még alacsony, de éppen ebből a találékony kis csoportból kerülnek majd ki a jövő újságírói, írói és képzőművészei, akik fegyverként használhatják a történetmesélést. Napról napra követjük a katonai fejleményeket, szankciókat és diplomáciai erőfeszítéseket, de 

a narratívák háborúja hosszúra nyúló állóháború, amit Vlagyimir Putyin végül el fog veszíteni, akárhány testőrrel őrizteti is a hazugságait.

Csak az a kérdés, hogy ez a „végül” mikor lesz. Franco közel negyven éven át uralta Spanyolországot, egyebek mellett a szigorú cenzúra eszközeivel, a történelemkönyvekben mégis elszenvedte a neki kijáró vereséget, amikor a spanyol nép leszámolt örökségével és eszméivel. A Guernicát először 1981-ben, hat évvel Franco halála után állították ki. Csak az első tizenkét hónapban több mint egymillió ember látta, és máig a madridi Reina Sofia galéria legnépszerűbb látványossága. Mert mindig a legigazabb – ha nem is feltétlenül a leghitelesebb – történetek a legjobbak.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Jo Nesbo és Greta Thunberg szerint több könyvben és filmben kéne foglalkozni a klímakatasztrófával

A klímaválságról és a kreatív ipar felelősségéről beszélgetett Jo Nesbo és Greta Thunberg az Edinburgh TV Festival 2021 keretében. 

...
Beleolvasó

Jo Nesbø új regényében sötét családi titkok után nyúl

Egy bonyolult családi kapcsolat áll a legújabb Jo Nesbø-krimi középpontjában - mutatunk egy részt A birodalomból!

...
Hírek

Írni csak a gyilkosságról és a szerelemről érdemes - Jo Nesbo 60 éves

Jo Nesbo ma 60 éves, ezért 30 pontban szedtük össze, mit kell róla, Harry Hole-ról, Doktor Proktorról és a többiekről tudni.

ZÖLD - TERMÉSZETESEN OLVASOK
...
Zöld

Megjelent Greta Thunberg új könyve, mégsem ezzel került a hírekbe

...
Zöld

A Felhőkakukkvárban ősi szövegek élnek tovább az emberi civilizációt mentő generációs űrhajón

...
Zöld

Nincs idő arra várni, hogy a tölgyfa megnőjön, mert az nem most hoz profitot

...

Spáh Dávid: Nélkülünk is menne tovább a világ, ez vezet a kiégéshez

...

Babits szerint kispolgár, Ady szerint forradalmár – ez mind Petőfi

...

Mihaszna kanok, mitológiai nők, mindent elsöprő érzelmek a Régimódi történetben [A Szabó Magda-titok 2.]

...

Börtönélmények és álmok is formálták egy sodródó kamasz sorsát Budapesten

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Harry herceg katonai botránnyal és lefagyott pénisszel váltja aprópénzre az örökségét

Harry herceg Tartalék című könyve az év elején az angol királyi család végtelenített szappanoperájának adott egy újabb csavart, a könyvet övező figyelem és felhajtás ugyanakkor szinte egyedülálló látleletét adta a könyvpiac működésének is. Egyáltalán ki írta a könyvet, hogyan épült fel a kampány, és miért baj, hogy már az első nap a brit láncok egy része leértékelte a könyvet? A Tartalék márciusban jelenik meg magyarul, és egy darabig még biztosan tematizálni fogja a közbeszédet.

...
Nagy

Petőfi példátlanul jó érzékkel kezelte a korabeli médiát

Petőfi születésének 200. évfordulója alkalmából nyitotta meg a PIM Költő lenni vagy nem lenni című kiállítását. A kurátorok célja az volt, hogy a költő tankönyvekből ismert, fekete-fehér portréja életre keljen a látogatók előtt, és az eddig ismeretlen arca rajzolódjon ki előttük.

...
Kritika

Narine Abgarjan novellái úgy életigenlők, hogy nem hallgatják el a háború borzalmait

Az Égből hullott három alma szerzője novelláskötetében gyerekkora helyszínére vezet, ahol a háborút követő mindennapok a halál és a holtak emlékével terhesek, mégis tele vannak az élet szépségeivel. Ez a hét könyve.

...
Panodyssey

Ahol az író és az olvasó közvetlenül találkozik: ismerd meg a Panodysseyt!

Ebben a cikkben azt magyarázzuk el, hogyan működik a Panodyssey oldal, és miért érdemes csatlakoznod hozzá olvasóként vagy íróként. 

...
Panodyssey

Moskát Anita: "Az Írói Munkám Elrablása: Hogyan Lopta El Az Artificial Intelligence Az Álmomat"

"Mielőtt elítéljük az MI-t: ezekért a közhelyekért mi felelünk. Mi tanítottuk meg neki a „zöld oázist”, a „sötétzöld szőnyeget”, amit „hívogat”, vagy az „élet táncát” járó ludakat meg a „szentély” hasonlatot a „világ káosza” ellenében. Az MI abból dolgozik, amiből tanul, és mi közhelyekkel etetjük." Moskát Anita műhelynaplójában arra keresi a választ, mit is tud vaójában ma a mesterséges intelligencia.

...
Nagy

Kölcsey még nem tartotta fontos versének a Hymnust, de később már büntettek érte

200 éves Kölcsey Hymnusa, ami egészen sokáig nem vált a magyarok hivatalos himnuszává. Mit énekeltünk előtte? Hogyan használták a Hymnust politikai célokra? És mi a közös a cseh, a lengyel és a magyar himnuszban? Érdekességeket gyűjtöttünk össze az évfordulóra.

A hét könyve
Kritika
A korlátlan hatalom torzít és legyalulja a lelkeket
...
Nagy

A Facebook a demokrácia egyik legnagyobb ellensége, mert a csőcselék uralmát biztosítja

Maria Ressa, Nobel-békedíjas újságíró azokhoz szól, akik többé-kevésbé diktatórikus rendszerekben élnek. A demokráciáért való küzdelem erkölcsi kötelessége mindenkinek, a szerző pedig saját élettörténetével példázza, hogy ezt a lehető legkomolyabban gondolja. 

Hírek
...
Zöld

30 évesen fejezte be az állatenciklopédiát, amit 9 évesen kezdett rajzolni

...
Beleolvasó

Grecsó Krisztián mit vinne magával, ha egy háborúban menekülne az oroszok elől?

...
Gyerekirodalom

Julie Andrews újabb mesekönyvön dolgozik a lányával

...
Hírek

Rushdie első interjújában kolosszális erejű támadásról beszélt

...
Hírek

Kicserélték a nevetségessé vált Kölcsey-képet az irodalmi munkafüzeten

...
Podcast

Spáh Dávid: Nélkülünk is menne tovább a világ, ez vezet a kiégéshez

...
Zöld

Gillian Anderson mindent tudni akar a szexuális fantáziáidról

...
Hírek

Mesterséges intelligencia segítségével bukkantak rá Lope de Vega eddig ismeretlen darabjára

...
Gyerekirodalom

Rofusz Kinga a legjobb tíz között, shortlistre került az Otthon

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

“Engem békében neveltek fel” - Lázár Tesók: Jó éjszakát

A Lázár Tesók létének egyik lényege, hogy nem hagyják elveszni azokat az alkotói energiákat, melyeket már nem képesek az Esti Kornél világába injektálni.

...
Szórakozás

Kollár-Klemencz László: Írni az utolsó pillanatig lehet

„Azt hiszem, a novellákban és a regényekben messzebbre juthatok, mint a popzenén keresztül” – mondja Kollár-Klemencz László, aki nemrég új lemezt rögzített kamarazenekarával, hamarosan pedig megint prózaírásba fog majd a tervek szerint. Interjú.

...
Szórakozás

Ferrante, Christie, Stephen King - Ezeket a könyveket olvasd el a 2023-as bemutató előtt!

Idén sem lesz hiány izgalmas feldolgozásokból, mutatjuk milyen könyvadaptációk érkeznek idén a mozikba és a streaming csatornákra.

Olvass!
...
Beleolvasó

Grecsó Krisztián mit vinne magával, ha egy háborúban menekülne az oroszok elől?

Grecsó Krisztián történetei mindig egy apróságból indulnak, ám olyan távlatot keresnek, amelynek segítségével nemcsak a szerző, de az olvasó is megértheti saját sorskérdéseit. Olvass bele a Lányos apába!

...
Beleolvasó

Tolsztoj vakmerő katona volt, tapasztalatait beleírta a Háború és békébe

Lev Tolsztoj klasszikusa Gy. Horváth László új fordításában jelent meg ismét magyarul. Az orosz író élete során hivatásos katonaként is szolgált, ezért is tudott megrendítő hitelességgel írni a háborúról. Olvass bele a Háború és békébe!

...
Beleolvasó

Légrádi Gergely az apák és fiúk közé ékelődő pusztító hallgatást írja meg

Légrádi Gergely új regénye a mindent felemésztő hallgatás története, egy magába forduló, csorbult családfa rajza, melynek ágai meghajlanak a generációs traumák és a kimondatlanul maradt szavak súlya alatt. Olvass bele!