Ez egy lassan induló regény, ezt muszáj az elején leszögezni. A lassú viszont nem jelent egyet az unalmassal. Nesbo A birodalomban (olvass bele) már-már kínos precizitással mutatja be azt a közeget, ahol a regény egyik hőse, Roy tengeti napjait. A középkorú férfi autószerelőből lett benzinkutas, és egyedül él egy sziklaszirten az egykori családi házban. Magának való figura, akiben érezhetően több van, de a jelek szerint nagyjából ki van békülve az életével. A kedélyes unalomnak az vet véget, amikor sok év után hazaköltözik Carl nevű öccse, aki magával hozza barbadosi feleségét, Shannont, majd vázolja a NAGY TERVET: wellness-központot építenek a hegyen. Már csak meg kell nyerni maguknak a falusiakat, és el kell érniük, hogy befektetőként ők is beszálljanak a nagy buliba.

Jo Nesbo

A birodalom

Ford.: Sulyok Viktória, Animus, 2020, 480 oldal

Megveszem

Önmagában ez a szál talán még nem lenne elég ahhoz, hogy megdobja a vérnyomásunkat, de elejtett megjegyzésekből, emlékképekből kiderül, hogy az évekig egymástól távol élő, de amúgy

szoros érzelmi szimbiózisban egymásba kapaszkodó fivérek múltjában valami nem stimmel.

Szüleiket viszonylag korán elveszítették egy autóbalesetben, és rejtélyes módon eltűnt a baleset körülményeit vizsgáló rendőr is – akinek fia jelenleg úgyszintén rendőrként dolgozik a faluban. Roynak mindenesetre Carl hazaköltözésével az egész békés élete felborul, ám mivel világéletében szorosan kötődött a testvéréhez, így nem nagyon van más választása, megy utána.

Pedig a kívülálló számára nem is különbözhetnének jobban. Carl az élet császára típusú figura, akinek látszólag minden sikerül: már fiatalon népszerű a lányok körében, külföldön tanulhatott (amiben bátyja végig támogatta), és szakmailag is megvetette a lábát. Royt ezzel szemben csak a régi autók meg a környékbeli madarak érdeklik, nője sosem volt, legalábbis a falusiak nem látták senkivel, emiatt el is terjed róla, hogy bizonyára meleg. Nem mintha Royt különösebben érdekelné a szóbeszéd.

Olvass könyveket Jo Nesbo hősével! - Könyves magazin

Ha nagyon akarnánk, egy playlistet is összeállíthattunk volna az új Nesbo-regényben előforduló zenékből, most viszont inkább a könyvekre mentünk rá, A birodalom című thrillerben ugyanis elég sok könyvcímet dobálnak be, mi pedig most listába szedtük őket. Jo Nesbo A birodalom című legújabb könyvének ( olvass bele!)

Mindez viszont még mindig csak a felszín, Nesbo ugyanis még egy réteget elrejtett a cselekményben, amelynek gyökerei tényleg a régmúltig nyúlnak, ez pedig egy feltételezhető abúzus rémképeit villantja elénk.

Nagyjából a századik oldal környékén kezdi el rohadt kényelmetlenül érezni magát az olvasó,

mert ezen a ponton lehetetlen eldönteni, hogy az az elbeszélői pozíció, amelybe az író jóvoltából kerültünk, az abúzus elkövetésekor melyik oldalon is állhatott. Innentől kezdve pedig száz százalékon pörög a nesboi mókuskerék, és, ha akarjuk, ha nem, ész nélkül követjük mi is a testvéreket. És pontosan ez a cél. Egyben pedig jó kísérlet is arra, hogy megvizsgáljuk magunkat és állást foglaljunk, hogy tulajdonképpen meddig megyünk el az olvasói szolidaritásban. A 20. és 21. századi nagy bűnügyi sztoriknak mindig ez a legfőbb kérdésük. Kinek drukkolsz: a Keresztapának vagy a New York-i nyomozóknak, a Viszkisnek vagy az őt üldöző zsaruknak? Ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy Nesbonél a protagonista egyértelműen és 100 százalékosan antagonista is lenne. Annál sokkal összetettebbek a szereplői, és a klasszikus „whodunnit” megválaszolása mellett (azaz ki, hogyan és miért követett el egy adott bűncselekményt) legalább olyan fontos az is, hogy kik, hogyan és miért követték el azokat a bűnöket, amelyek elszenvedői a legközelebb állnak hozzánk.

Jo Nesbø új regényében sötét családi titkok után nyúl - Könyves magazin

Az idén 60 éves Jo Nesbøt a legtöbb olvasó a Harry Hole-sorozattal azonosítja, holott számos önálló krimi fűződik a nevéhez ( Fejvadászok, , stb.). Az író idén áprilisban ismét Magyarországra látogatott volna (legutóbb öt éve járt itt, akkor interjúztunk is vele), viszont a pandémia miatt ez a látogatás ugrott.

A birodalom nem egy szikár, kopogós krimi, hanem egy helyenként túlírt, sok szocióval és lélektani részlettel dolgozó, időről időre Káin és Ábel történetéhez is visszanyúló erőszak-saga. Más, mint az eddigi önálló kötetek, különösen a vége felé erős benne a nihilista vonal, ugyanakkor Nesbo mintha ezúttal nagyobb súlyt fektetett volna a környezet és a múltbeli történések és mozgatók felskiccelésére. Már rég nem az elkövetés vagy annak módja vagy annak felderítése az érdekes, Nesbot egyértelműen sokkal jobban foglalkoztatja a lélek, és azok a motívumok, melyek olyan tettek elkövetésére sarkallják szereplőit, amik néha még őket magukat is meglepik. Feloldozás ugyanakkor nincs és nem is lehet, de ebben a könyvben a Harry Hole-könyveken szocializálódott Nesbo-olvasókat ez fogja a legkevésbé meglepni.

Nyitókép: Valuska Gábor