Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén

Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén

Jennifer Teege 38 évesen fedezte fel, hogy a nagyapja a náci lágerparancsnok, a szadizmusáról elhíresült Amon Göth. Jennifer anyja, Monika Göth nevelőotthonba adta a kislányát, ahol addig látogatta, míg egy német család örökbe nem fogadta. Monika Göth soha nem mondta el sem a lányának, sem az örökbefogadó családnak, hogy ki az apja. Jennifer Teege a felismerés sokkjától a múlt feldolgozásának útját egy nemzetközi sikerű, megrázó könyvben írta meg. Interjúnkban beszélgettünk egyéni és társadalmi felelősségvállalásról, és arról is, hogy talált-e kapcsolatot a nagyapjával, vagy mit gondol most a nagymamájáról, aki haláláig rajongott Amon Göthért. 

Sándor Anna | 2021. október 06. |

Jennifer Teege – Nikola Sellmair
Nagyapám engem agyonlőtt volna – Egy fekete nő szembenéz családja náci múltjával
Ford. Nádori Lídia, Park, 2021, 240 oldal
-

Jennifer Teege reklámszakember, házas, két gyerek anyja, egy nap leemelt a könyvtári polcról egy érdekesnek tűnő, feltűnően piros borítós könyvet a pszichológiai szekcióban. A címe: Az apámat szeretnem kell, nem? – a könyv a náci lágerparancsnok Amon Göth lányának, Monika Göthnek az életéről szólt, és arról, hogyan viaskodik a családi örökséggel. Jennifer Teege ekkor 38 éves volt, és csupán pillanatok választották el attól, hogy rádöbbenjen, ez az ő családja, és az ő nagyapja Amon Göth, akit a Schindler listája című filmben Ralph Fiennes alakított:

Göth felügyelte többek között a płaszów-krakkói tábor felépítését, aminek később vezetője lett, több ezer munkaképtelennek ítélt embert küldött megsemmisítő táborokba, megbízták a krakkói és a tarnówi gettó felszámolásával, az előbbi során több száz zsidót öltek meg az utcán, utóbbinál a vádiratok szerint Göth személyesen körülbelül 30-90 nőt és gyermeket lőtt főbe. Göth a visszaemlékezések szerint élvezettel gyilkolt, valós például az a jelenet Spielberg filmjében, amikor a tábor mellett álló villája teraszáról lövöldözik a fogvatartottakra. A villában ott élt vele a szeretője, Ruth Irene Kalder is, a nagymama, aki haláláig rajongott Göthért. És akit Jennifer Teege még kisgyerekként ismert és szeretett. Amon Göth és Ruth Irene Kalder lánya, Monika Göth tíz hónapos volt, mikor a férfit háborús bűnösként felakasztották.

Jennifer Teege apja nigériai származású, a szülei kapcsolata viszont hamar felbomlott. Az egyedülálló anya, Monika Göth előbb egy katolikus nevelőotthonba adta a lányát, ahol még látogatta és a nagymamához is elvitte, miután viszont egy német család örökbe fogadta a kislányt, Jennifer és az anyja több mint 20 évig nem találkoztak. Monika Göth soha nem mondta el sem a lányának, sem az örökbefogadó családnak, hogy Amon Göth volt az apja. 

Németországban 2015-ben jelent meg Jennifer Teege és Nikola Sellmair közös könyve, a Nagyapám engem agyonlőtt volna - Egy fekete nő szembenéz családja náci múltjával. A kötet a dupla traumafeldolgozás sűrű, kíméletlenül őszinte és megrázó krónikája a felismeréstől a megismert múlt felvállalásáig. Dupla traumáról beszélünk, mert Teege számára a náci felmenők felfedezése, a családja utáni nyomozás, az eredeti helyszínek bejárása felelevenítette az örökbeadás gyerekkori sokkját, és felszakította az önbecsülésében és identitásában szerzett korai sebeket is. A könyvben világosan elkülönülnek azok a részek, amiket Sellmair írt, ő az, aki hozzáteszi a történelmi hátteret és ismereteket, illetve kívülállóként beszámol Jennifer útjáról és beszél a környezetében élőkkel, barátokkal, családtagokkal. Teege a feldolgozás érzelmi és mentális folyamatát osztja meg nagyon intim és kendőzetlen részletességgel, amiről korábban Tompa Andrea is írt az Örökbe oldalon. 

Jennifer Teege élete tele van megdöbbentően sorsszerű fordulatokkal, például hogy évekig élt Izraelben, ott járt egyetemre még jóval azelőtt, hogy rájött volna a vér szerinti családja múltjára. Olyan a története, hogy ha filmen látnánk, azt gondolhatnánk, a forgatókönyvírók túllőttek a célon. Amikor az interjú előtt ezt említem neki, bólint. Aztán belevágunk.

Margó

Jennifer Teege-vel a Nagyapám engem agyonlőtt volna című könyvéről Tompa Andrea beszélget a Margó Irodalmi Fesztiválon. Közreműködik: Farkas Franciska. Hol? Várkert Bazár. Mikor? Október 14-én 19.30-kor.

Részletek erre>>

Hisz a sorsban?

Bizonyos dolgokat nem tudunk irányítani. De ha visszanézek a saját életemre, elég sok véletlen egybeesést látok. Például, hogy Izraelben jártam egyetemre, ami elég szokatlan kombináció annak fényében, hogy mire jöttem rá később. Így valószínűleg van ebben egy kis sorsszerűség, de sok egyéb puszta véletlen. Annyi minden múlik a választásainkon, hogy egy-egy ponton erre vagy arra fordulunk, és annak mik lesznek a következményei! 

A legtöbben a nagyapját Steven Spielberg Schindler listája című filmjéből ismerik. Ön mit gondol a filmről?

Az nem dokumentumfilm, hanem egy hollywoodi produkció, és úgy is kell nézni. Ott teljesen rendben van, hogy fekete-fehéren ábrázolják az eseményeket és polarizálják a helyzetet. Szerintem az egy fontos film, mert egy egész generációt tanított a holokausztról. Elég csak arra gondolni, hogy a holokausztról való tudásunk hol van most ahhoz képest, amikor a Schindler listáját bemutatták.

A könyvében idézi Marcel Reich-Ranicki lengyel származású, német irodalomkritikust, aki szerint probléma, ha a filmekben szörnyetegnek ábrázolják a nácikat, hiszen pont az a lényeg, hogy emberként képesek voltak szörnyű dolgokat tenni. Az világos, hogy az ilyen ábrázolás is egyfajta dehumanizálás, de ön szerint miért félrevezető?

Ha egy nácira azt mondjuk, hogy szörnyeteg, akkor nagyon könnyű eltávolítani tőle magunkat, és azt mondani, hogy nincs közünk hozzá. Csakhogy a történelem ezt már lejátszotta nekünk: nemcsak egyes személyek voltak felelősek a történtekért, hanem az a sok ember is, akik támogatták ezeket az egyéneket és a rendszert. 

Mondhatod, hogy elhatárolódsz, hiszen soha nem lennél képes úgy viselkedni – csakhogy a valóságban ez másképp nézett ki.

A biológiai nagymamáját ismerte személyesen, kisgyerekként volt vele egy szeretetkapcsolata – majd felnőttként kiderült, hogy Göth szeretője volt, és ott élt vele a láger melletti villában. Hogyan tudta feldolgozni azt, hogy egy szeretett személynek lehet ennyire sötét oldala is?

Ez egy jó példa az előző témára, mert a nagymamámat jogi értelemben nem találták bűnösnek, a háború után nem ítélték el. És ha csak erre koncentrálnék, az elég kényelmes, de egyáltalán nem helytálló pozíció lenne. A nagymamám nem változott meg a háború után, mindez a személyisége része maradt, csak ez számomra gyerekként nem volt érzékelhető. Nagyon nehéz volt, mert nekem ő lett a híd, ő tette az egész felfedezést sokkal személyesebbé, és így már nem csak a történelemről volt szó. Igazán szerettem a nagymamámat, viszont az örökbefogadás miatt nem lehetett túl sok kapcsolatom a biológiai családommal, az anyámmal és vele, és ezért nagyon csalódott voltam, mikor rádöbbentem a számomra addig ismeretlen oldalára. A sok éven keresztül táplált pozitív érzéseim a nagymamám felé egy kisgyereké, aki akkor régen voltam. Viszont úgy gondolom, hogy képesnek kell lennünk különválasztani ezeket a gyermeki érzéseket, és meglátni az igazságot is, ami esetemben az, hogy a nagymamám képes volt ott élni a villában, közvetlenül a koncentrációs tábor mellett egy olyan szadista emberrel, mint Amon Göth. Mert ez is része a valóságnak. Amit fontos, hogy ne olyan fekete-fehéren kezeljük, mint egy hollywoodi filmben, hanem ássunk le mélyre ezekbe a pszichés konfliktusokba, hiszen így válnak érthetővé.

-

Amon Göth fogságban, 1945-ben.

És talált bármilyen fajta kapcsolatot a nagyapjával? A tény, hogy őt nem ismerte személyesen, miben segített és miben nem?

Külsőre valamennyire hasonlítunk egymásra, de ez semmit sem mond arról, ki vagy. Eleinte rettegtem, hogy magamban hordozok valamit belőle, de mára a félelem elmúlt. Tudom, hogy más vagyok. Nincsen olyan, hogy náci gén. Az, hogy nem ismertem személyesen, nekem előny. A harmadik generációhoz tartozom, és személyes kötések nélkül egyszerűbb eltávolodni tőle.

Milyen visszhangot váltott ki Németországban a könyve?

Nagyon erős reakciókat kapott, és sokan tudtak azonosulni vele, mert – és ez fontos – a könyv nem csak a történelemről szól. Az egy fontos része, de szintén foglalkozik az identitással és a mérgező családi titkokkal, és sokaktól ezekkel kapcsolatban kaptam visszajelzést. A közoktatásban kötelező a holokausztról és a második világháborúról tanulni, szóval az ezekről való tudás ott van a társadalomban. Ám a családokon belül ez még mindig úgy működik, mint korábban, azaz nem nagyon beszélnek róla, mert nem akarják feltenni a kényelmetlen kérdéseket a nagyszülőknek. Ők hamarosan meghalnak, én már a harmadik generációhoz tartozom, és nő fel a negyedik, aztán a következő. Persze a mostani választáson is látszott, hogy még mindig vannak, akik nem tanultak a múltból. Még mindig van szélsőjobboldali párt a parlamentben, bár szerencsére nem növekszik a támogatottsága.

Említette a mérgező családi titkokat. Hogyan érdemes megtörni a hallgatást?

Az egyik fő feladatomnak a könyvvel azt éreztem, hogy összekössem a múltat a jelennel. Csak kezdj el beszélni a jelen politikájáról a családdal, és máris ott vagy a fasizmus megerősödésének kérdésénél. Ennek a folyamatnak vannak sztenderd kritériumai, amiket nem én találtam ki, és ha körülnézel a világban, megláthatod a múlt veszélyeit, amikkel a holokausztban is szembesültünk. Ezek a veszélyek ugyanis nem tűntek el azon nyomban, amint vége lett a második világháborúnak és a holokausztnak. Beszélnünk kell ezekről a társadalomban, és most kell beszélnünk, mert néhány év múlva a túlélők már nem lesznek közöttünk. Ez nemcsak történelem, hanem a történelemnek egy olyan fontos szakasza, amiből az emlékezésen túl mást is meg kell tanulnunk. Nyilvánvalóan fontos tisztelnünk az áldozatokat, de az azt is jelenti, hogy tanulunk a múlt leckéiből.

-

Jennifer Teege nagymamája, Ruth Irene Kalder a villa udvarán Amon Göth egyik kutyájával, amit a rabok szétmarcangolására képeztek ki.

Ha volna rá lehetősége, most így felnőttként mit kérdezne a nagymamájától?

Elkezdenék egy egyszerű beszélgetést és meglátnám, milyen kérdések jönnek fel. Mindig sokkal jobb előbb figyelni és megtudni dolgokat, és csak aztán kérdezni. Lehetnek olyanok is, akik nem készek arra, hogy válaszoljanak. 

Találkozott más elkövetők leszármazottaival?

Ez vicces kérdés, hiszen német vagyok. Ez az elkövetők országa. A könyv egyik hatása az lett, hogy az elkövetők leszármazottai elkezdtek beszélni. Raul Hilberg történész mondta, hogy a holokauszt Németországban mindenhol ott volt, része szinte minden család történetének. Szóval igen, ez a német valóság. 

Azért kérdezem, mert ezt Magyarországon eléggé máshogy érzékelem. Nyilvánosságra hoztak ügynökaktákat, van Terror Háza Múzeum, és időről időre a médiában megjelenik, ha politikusok felmenői vagy hírességek érintettek. Ám a hétköznapokban ez más. Áldozattörténeteket a nyilvánosságban és személyesen is lehet hallani, de a nyilas, AVO-s elkövetőké ritka. 38 éves vagyok, és eddig csak egy korombelivel találkoztam, aki tudta, illetve meg is tudta osztani másokkal, hogy a nagyapja ÁVH-s volt. Mintha az agresszor rezsimek kiszolgálói egyszerűen eltűntek volna és nekünk már nem is lenne dolgunk ezzel.

Nem akarok nagyon kritikus lenni, de Magyarország nem a legjobb példa, hogyan kell a felelősséget vállalva feldolgozni a múltat. Németországban rá voltunk kényszerítve, hogy foglalkozzunk ezzel. De a politikai oldalról is nagy volt a hajlandóság, hogy vizsgálatokat indítsanak, ami számít, hiszen 

ha a vezető politikai pártok nem akarják, akkor a feldolgozási folyamat nem történik meg a nyilvánosságban.

Ugyanakkor tudom, hogy a holokausztot sokan úgy kezelik, hogy az a zsidók ügye, és aki nem zsidó, azt nem érinti, nincs mit tanulnia belőle, miközben hatalmas léptékű bűntett volt az emberiség ellen. Ha van politikai akarat erről beszélni, tudatosítani, változásokat eszközölni, az sokkal-sokkal könnyebb, ha nincs, akkor vehetsz könyveket, tájékozódhatsz és persze te is edukálhatsz másokat.

Írta, hogy van különbség a leszármazottak generációi között. Miben különbözik a második (az anyjáé) és a harmadik (az öné)?

Az idő sokat számít. Az anyám generációjához tartozók sokkal erősebben érintettek, mert zömüket az elkövetők nevelték. A generációm már távolabb van ettől, igaz, az én helyzetem speciális a nagymamám híd-szerepe miatt, amiről már meséltem. De a gyerekeimnél mindez még távolabbi az időben, hiszen a dédapjukról van szó. A lojalitási konfliktus is fontos, hiszen nehéz a szülők tetteire rákérdezni. Viszont ez egy lojalitási csapdává is változhat a családban, mert az is nehéz, ha a nagypapát kell megkérdezni. Talán mert úgy érzed, nincs jogod hozzá, talán mert nem akarod hallani a választ. A saját gyerekeimnek elég hamar elmondtam a történetünket, mert erősen hiszek a családi átörökítésben. Hogy ha az örökség sötét, ha tele van szégyennel, félelemmel, akkor mérgező lesz. Azt tapasztaltam, hogy nagyon egészségesnek bizonyult nem megtartani ezt családi titoknak. A gyerekeim helyzete ma teljesen más, mint az enyém volt a nagymamámmal és az örökbeadással. A fiam már részt vehetett a választáson, és el is várják tőlük, hogy aktív tagjai legyenek a társadalomnak és értékeljék a demokráciát, amiben élünk. Ezek a családom sztenderdjei is, amik olyan értékekkel kombinálva, mint a tisztelet, a tolerancia, az empátia a társadalmi együttélés alapjai kellenének, hogy legyenek. De sajnos nem azok. Úgyhogy próbálom tanítani a gyerekeimet és példát mutatni nekik.

Hírlevél feliratkozás

Ön évekig élt Izraelben, hogy reagáltak a zsidó barátai, amikor elmondta nekik, hogy Amon Göth unokája?

Nagyon jól. Ezek a barátságok a mai napig megvannak. Persze nagyon nehéz volt, mert amíg meg nem tetted, nem tudod, hogyan csináld ezt úgy, hogy ne bánts meg vele senkit. Éltem Izraelben és tudtam, hogy a holokauszt része a barátaim családtörténetének. Féltem, hogy mindez negatívan befolyásolja majd a barátságainkat, és végül hatott is rájuk, csak nem rosszul, hanem jól. A könyv megjelenése után aztán bemutatót tartani is eléggé más volt Izraelben, mint Németországban. A tény, hogy beszélek héberül, megkönnyítette a kapcsolódást. Eljöttek túlélők is, voltak, akikkel össze is barátkoztunk.

A könyvben folyamatosan vizsgálja azt is, mi a család: amit örökölünk, vagy amit építünk? Megtalálta a választ?

Ennyi év tapasztalatával, szerintem az, amit építünk. Számomra a felépített családom fontosabb, de azt gondolom, a gyökereink is nagyon számítanak. A neveltetésünk, a származásunk sok mindenre előhuzaloz minket. Viszont több a választási lehetőségünk, mint gondolnánk, főleg, ha megvan hozzá a tudásunk. Amivel nem vagyunk tisztában, az tudattalan szinten kezd működni, és nem tudjuk megfelelően kezelni. Most, hogy tudok a felmenőimről és képes vagyok ezt a tudást integrálni, azok közül választom a családomat, akiket csodálok, akiket szeretek, akiket többre tartok, mint a vér szerinti rokonaimat. Egy fa képe szépen illusztrálja, amiről beszélek. Mint a fának, megvannak a gyökereink, amiken nem tudunk változtatni, ahogy azon sem, milyen fának születtünk, alma, körte, kőris, tölgy… Ezekre nincs ráhatásunk. Ám a fa növekszik, ágai lesznek, leveleket hajt. Ez annyi döntés! Döntések, amiket a létezésünk rendszerén belül is meghozhatunk. 

(Kiemelt kép: Francesco Guidicini)

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Tompa Andreát is megrendítette a náci Amon Göth unokájának sorsa

Jennifer Teege fekete, örökbefogadott német nő, aki számára élete egy pontján kiderült, hogy a náci lágerparancsnok Amon Göth unokája.

...
Kritika

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

Az első tömeges, regisztrált transzporttal 999 fiatal, férjezetlen lányt hurcoltak el Auschwitzba 1942-ben, hogy velük építtessék fel a tábort, amelyben aztán százezrek haltak meg. Heather Dune Macadam megrázó könyve, a 999 fogoly ezeknek a nőknek, gyerekeknek állít emléket.

...
Kritika

Mit tudtak az emberek a holokausztról tíz évvel a világháború után?

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

...
Nagy

Katonatisztnek szánták, humanista író lett belőle - Ottlik Géza 110

Száztíz éve, 1912. május 9-én született Budapesten Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, az Iskola a határon alkotója, többszörös magyar bridzsbajnok.

A hét könyve
Kritika
A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel
...
Kritika

Hitler túszdrámája még a nagy szökést is elhomályosítja

A második világháború végén a nácik legértékesebb foglyai – államfők és katonatisztek, német összeesküvők és családtagjaik – váltak értékes túszokká az olasz Alpokban. Kálváriájuk feszültséggel teli, már-már abszurd túszdrámában csúcsosodott ki a hegyek közt, amelyről két történész írt könyvet.

...

Bereményinek egy páternoszterezés után elment a kedve a hivatalos írói szereptől

...

Palya Bea: Egygyökerű a beszéd és a zene. Minden hangadás kapcsolódás

...

Megtörni a hallgatást [Ms. Columbo Olvas]

...

A háború új jelentésréteggel ruházta fel Ruff Orsolya gyerekregényét

...
Hírek

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor nyerte a Libri-díjat!

Idén hetedik alkalommal osztották ki a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. 2022-ben a zsűri egy hosszú elbeszélést, míg a közönség egy politikai szatírát emelt ki a tíz döntős mű közül.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Az Északi az a Hamlet, aki nem áll meg tépelődni, hanem lesújt a kardjával

...
Bányász Attila

Hitler túszdrámája még a nagy szökést is elhomályosítja

...
Kolozsi Orsolya

A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel

Hírek
...
Hírek

Margó: Idén is keressük a legjobb első prózakötetest!

...
Hírek

Orbán Viktor a mindennapos olvasásra buzdít

...
Hírek

Libri-díj, Nick Cave-doksi, Irodalmi Diszkó [Programajánló]

...
Hírek

Betilthatták Orwell 1984-ét Fehéroroszországban

...
Hírek

Amanda Gorman írt előszót Martin Luther King kötetéhez

...
Hírek

Krúdy és Radnóti dedikált köteteire is licitálhatnak a gyűjtők

...
Szórakozás

Love, Death & Robots: A Netflix megosztott egy epizódot premier előtt

...
Hírek

Szenzációs kiadvánnyal ünnepli a Marvel Pókember 60. születésnapját

...
Szórakozás

A Disney új feldolgozást készít a Különleges Úriemberek Szövetségéből

...
Hírek

Versterápia: „Estére megölöd a verset”

...
Hírek

Élőben követheted a Libri-díj átadóját

...
Szórakozás

Sok feszültséget ígér az Ahol a folyami rákok énekelnek új előzetese!

Olvass!
...
Beleolvasó

Vigh Bori könyve hasznos tanácsok sorával segít turistából utazóvá válni

A Túl a plafonon podcastsorozat májusi vendége Vigh Bori digitális nomád, akinek az utazás az élete. Olvass bele Hogyan menjünk világgá című könyvébe!

...
Beleolvasó

A Dominus a Római Birodalom aranykorába vezet, amikor keletről egy új szekta terjed el

Kr. u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Lesújt az istenek haragja, amikor egy boszorkány beleszeret Lokiba

A megindító, elsöprő erejű történet újragondolja az északi mitológiát. Olvass bele!

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Ternovszky Béla: A Macskafogó minden szempontból kegyelmi állapotban íródott

Ternovszky Béla animációs filmkészítőként is megmaradt nézőnek, és saját bevallása szerint világéletében olyan filmeket akart rendezni, amelyekre máskülönben ő is beült volna. Interjúnkban a Macskafogóról, festészetről, színészi próbálkozásokról és Rejtőről beszélgettünk vele.

...
Szórakozás

Ezeket az irodalmi adaptációkat nézzük májusban!

Mutatunk öt adaptációt, amit nem érdemes kihagyni májusban. 

...
Nagy

A Tokyo Vice felfedi Japán másik arcát a szexipartól a szervezett bűnözésig

Egy amerikai oknyomozó újságíró, Jake Adelstein bennfentesként írt memoárt Japán éjszakai életéről és alvilágáról. A történetből, amely kendőzetlenül mesél az ezredfordulós japán valóságról, az HBO készített tévésorozatot .