Heléna egymás után háromszor hívja Esztert, aki nem tudja felvenni, de szinte azonnal visszacsörög, közben értetlenkedik, hogyan lehet Heléna kikapcsolva, amikor az imént, még őt kereste. Miután végre sikerül beszélniük Heléna kicsattanó jókedvvel kérdezi, átjössz este, veszek egy üveg pezsgőt. Nem tudtalak elérni, szólal meg Eszter, ja, ügyeket intéztem, na, átjössz, rendet rakok, mert hatalmas a kupi, veszek két üveg pezsgőt, gyere. Eszter vonakodik. Hatig dolgozom, lehet, utána felszaladok, bár úgy érzem magam, mint egy mosogatórongy, az pont jó lesz, szeretem a mosogatórongyokat, és mire koccintunk, semmire, viva la vida. Leteszik. Eszter erőtlenül végigül egy mítinget, ezidő alatt Heléna még kétszer bejelentkezik, mit főzzek, kérdezi smsben, mindegy, valami egyszerűt, csók.
Három év telt el azóta, hogy Heléna beteg lett.
Eleinte apró, észrevétlen jelek utaltak arra, hogy valami nem stimmel. Az első évben Eszter csak annyit látott, hogy Heléna mániákus módon fordult rá a jógára meg a meditálásra. Az aggodalmaskodás helyett azonban azzal nyugtatta magát, hogy Tamás, a mester szemmel tartja Helénát, olyan vezetőnek gondolta, aki nem hagyja magára a tanítványait. Meg ott van a férje, András, és a kislányuk, Margitka, ők sem engedik, hogy Heléna elszálljon. A földön tartják. Az elmúlt években Eszter élete is gyökeresen megváltozott. Istvánnal összeköltöztek, és amit néhány évvel ezelőtt biztosan nem gondolt volna, negyvenévesen újra anya lett. Talán a lelkiismeretét, a néha-néha felszínre törő bűntudatát nyugtatta azzal, hogy a saját dolgaival volt elfoglalva, ezért nem maradt ideje a barátnőjére. Arra emlékszik, hogy egyszer-egyszer kereste telefonon Helénát, de hetek teltek el anélkül, hogy ő visszahívta volna, amikor pedig összehozták a beszélgetést Heléna ugyanazt a kérdést hajtogatta, hogy vagy, magáról semmit nem mesélt, csak annyit mondott Eszternek, ne egyél húst. Heléna szép lassan tűnt el a valóságból.
A komoly bajok ott kezdődtek, amikor Heléna három hétre elutazott egy jógaközpontba Balira. Miután hazaérkezett hihetetlen gyorsasággal zuhant meg, és úgy tűnt, nincs visszaút. András még két évig bírta mellette. Eleinte küzdött, hogy a felesége együttműködjön, és ne utasítsa el a segítséget, ami akkor már a pszichiátriát jelentette, végül András belefáradt az egészbe. Rekord gyorsasággal zajlott minden, András beadta a válópert, eladta a házat, Heléna pedig visszaköltözött a lakásba, ahol felnőtt.
Eszter és Heléna élete mint két széttartó vektor, ellentétes irányba tart.
Eszter nemrég elhatározta, hogy havonta egyszer ránéz Helénára, és ha teheti, válaszol a hívásaira. A ma esti látogatásával a havi penzumot akarja letudni. Leszáll a villamosról a Nyugatinál, elsétál a Zichy Jenő utcáig, mindig elfelejti a kapukódot, megnyomja a kapucsengőt, berregés, nyílik a bejárati ajtó, felmegy lifttel a másodikra, körülnéz a gangon, de egyik ajtóban sem látja Helénát, tanácstalanul ácsorog, már épp nyúlna a telefonjáért, amikor meghallja a nevét, Eszter, hol vagy, a másodikon, hangzik a válasz, de én az elsőn lakom. Eszter a lépcsőfordulóban megérinti a máló vakolatot, szereti szétmorzsolni az ujjai között a régi ház falának egy darabját. Nem tudja eldönteni, hogy a sietség okozta, hogy a barátnője úgy sminkelte ki magát, mint egy bohóc, vagy most kelt ki az ágyból, és ma még nem nézett tükörbe. Követi Helénát a lakásba, akinek mint egy rongybabának lógnak a karjai, nyoma sincs a harsány jókedvnek, sőt, semmilyen érzelemnek. Gyere, drága szívecském, nyunnyog Heléna. Amióta beteg lett gyakran használja ezt a fejhangon való cukiskodást, gügyögve beszél, hogy vagy, miújság, ismételgeti. Eszternek általában nehezére esik megszólalnia, nézi a barátnőjét, mintha egy balul elsült varázslat áldozata lenne. Nem Helénát látja maga előtt, hanem egy hatalmas vízilómamát. Heléna meghízott, ráadásul aránytalanul, olyan, mint a mesebeli Kisgömböc, aki lenyelt egy fél falut és most ott domborodik a hasában. Hajlott hátát nézi, ahogy előtte csoszog, ugye, milyen szép lett a lakás, mit szólsz, apu felújította, és nézd csak, itt van Margitka szobája. Eszter meglepődik a gyerekszobán, nem érti Andrást, mit képzel, egyáltalán, hogyan hagyhat egy nyolcéves kislányt egy ilyen beteg anyára még ha csak egy hétvégéről is van szó. Az étkező, nappali és konyha egy tágas tér a lakás közepén. Leülnek az konyhaasztalhoz.
Hogy vagy, drágaság, mesélj, olyan jó, hogy itt vagy, úgy örülök neked, főztem indiai vöröslencsét, megmelegítem.
Heléna felteszi a villanytűzhelyre a lábost, leül Eszterrel szemben. A lakásban nincs rendetlenség, csak kosz.
Ragad az asztallap, ahogy Eszter rákönyököl.
Kinyitod a pezsgőt, nyomja Eszter kezébe az üveget Heléna, én ügyetlen vagyok. Halk pukkanás, mielőtt Eszter töltene lekaparja a rászáradt ételmaradékot a pohárról, Helénának félig tölt, magának egy ujjnyit.
Te hogy vagy, Lénus? Szeretsz itt lakni?
Heléna az üveg után nyúl, csordultig tölt magának a pezsgőből.
Nagyon, sokkal jobb, mint a régi házunk volt Andrással, ott a konyha olyan sötét volt, nem szerettem.
Odakapott az alja, lehúzom a platniról, jó, áll fel Eszter az asztaltól. Hm, finom, mi ez benne, mangó?
Nem, narancs, elmondom a receptet, egy egész narancsot héjastól a megdinsztelt hagymára vágsz, kockákra, aztán van egy fűszerkeverék, amit ehhez használok, fekete mustármag, római kömény, koriander, chili. Eszter hirtelen köhögni kezd, levegő után kapkod, ráharapott egy chilire.
Kérlek, adj egy szelet kenyeret. Köszönöm, tolja arrébb az ételt, nagyon finom volt. Nem bír többet enni belőle, marja a száját.
Képzeld, halkítja le a hangját Heléna, eltűnnek az ékszereim. Valaki ellopja. Azt is tudom, kicsoda.
Kicsoda?
Nem akarok róla beszélni. A kedvenc fülbevalóm, amit még anyutól kaptam, a kékköves, tudod, az ujjaival dobol az asztalon. Egy karkötőm meg egy gyűrűm is hiányzik.
Közelebb hajol Eszterhez, majd hátrapillant a beüvegezett könyvespolcra. A telefonját nyomkodja, bekapcsolok zenét, mondja. It Must Have Been Love.
Szóval, a mostohaanyám, Olívia lopja el az ékszereimet, suttogja.
Értem, bólogat Eszter.
Emlékszel a Kafka-novellára, amiben a férj az őrületbe akarja hajszolni a feleségét?
És mindenből levág egy kicsit, a nő a végén azt hiszi, hogy megbolondult, mert egyre rövidebb minden a lakásban. Na, ezt csinálja velem Olívia. Módszeresen akar kinyírni. Tudod, hogy gyűlöl. Mindig is gyűlölt. Ellopja a számomra legkedvesebb ékszereimet, majd egyszer csak megtalálom náluk a nappaliban, a dohányzóasztalon.
Eszter elképedve hallgatja Helénát.
Nézd meg, milyen emaileket küldözget.
Most legalább kiderül, hogy hazudik, gondolja Eszter.
Heléna a telefonja után nyúl, nem, inkább mégsem mutatom meg, nem akarok bajt.
Persze, gondolja, Eszter, nincs is ilyen email, az egész a te fejedben játszódik le.
Múltkor, amikor apámék elutaztak, én etettem a macskát, és egyik este náluk aludtam. Éjszaka megjött, összevéreztem a lepedőt, amit reggel kiraktam a mosógép tetejére és délután hagyott egy üzenetet Olívia, hogy ha menstruálok leszek szíves a parkettán aludni. Jól van, megmutatom az emailt.
És tényleg ott van. Magázza benne Helénát. A 70 éves édesapjának nem feladata az ön lakását berendezni, főleg, hogy így is mindenben segít, és ez a „dupla házasság” rém megterhelő az én házasságomra nézve.
Ez szörnyű! És ha megmutatnád apádnak?
Ő is a játszma része. Ilyen a kettős tudat. Az történik apámmal meg Olíviával, hogy egy nagy trauma hatására különvált a tudatuk, jó és rossz nagyon erősen elkülönül.
Miközben beszél a fejét ingatja, néha grimaszol egyet.
Velem meg azt játsszák, hogy segítenek, de közben volt, hogy Olívia Margitka előtt az előszobában azt üvöltötte, gyűlöllek, felőlem akár hajléktalan szállóra is kerülhetnél.
De nem haragszom rájuk, nem tehetnek róla.
Hogyan tudnék segíteni? Mi lenne, ha eladnád a balatoni nyaralót? Jó pénzt kapnál érte, valahogy függetlenedned kéne apádéktól. A te neveden van a ház, nem vagy gyámság alatt, ugye?
Nem engedik, hogy eladjam a nyaralót, apám ahhoz se járul hozzá, hogy kiadjam. És ha ellene szegülök, akkor megvonja a pénzt tőlem, nincs tábor Margitkának, se lovaglás, se külön angol.
Heléna arca eltorzul. Úgy grimaszol, mint egy kislány, aki az állatkertben a majmok ketrece előtt bolondozik. Kikerekednek a szemei, szájával csücsörít, Eszter megrettenve figyeli, amikor elkapják egymás pillantását egymásra mosolyognak.
És Tamásról tudsz valamit? Tartod vele a kapcsolatot? Úgy hallottam, hogy már több tanítványa is bepanaszolta.
Ez nem igaz. Ne mondj ilyet.
Miért?
Ő mindig is más utakon járt.
Felelős az emberekért. Érted is. Nem haragszol rá? Volt idő, amikor dühös voltál.
Nem igaz, ez nem így van. Én őt nagyon szeretem. A világon a legjobban szeretem.
Tudod, mit mondott rólad? Hogy ne tartsuk veled a kapcsolatot, ne beszéljünk, ne találkozzunk veled. Azt mondta, kerüljünk téged.
Nem hiszek neked. Miért mindenki a mestert bántja? Ne bántsátok! Én nem rá haragszom, hanem rád, kiált rá Eszterre. Haragszom rád, mondja duzzogva.
A lejátszási listán most a She’s got the Look megy.
Szereted a Roxette-t?
Igen. Emlékszel, Széplakon a diszkóban sokat játszották.
Csend telepszik közéjük.
Indulnom kell, Lénus, majd jövök, jó?
Eszter a körúton nem száll villamosra, nem bír emberek között lenni.
Megáll a Nyugati téri zebránál. A túloldalon egy férfi várakozik, három csokor rózsa van nála, mindegyik más színű, sárga, piros, fehér. Talán randira megy, gondolja Eszter, de ahogy a piros lámpánál lefékeznek az autók a férfi meglendül és kínálgatni kezdi a virágot a sofőröknek. Ahogy átvág a téren egy krisnás szólítja le, van egy kis időd beszélgetni, ételosztásra gyűjtünk, ne haragudj, nem érek rá, hajtja el Eszter a fiatal fiút. A krisnás barátságosan mosolyog, hagyja, hogy Eszter tovább menjen, de ő meggondolja magát, hirtelen visszafordul, elkapja a fiú vászoningjét és azt mondja, egyébként meg elmentek ti a picsába az egész spirituális megvilágosodással meg a kibaszott karmával, nem értem, miről beszélsz, habogja a fiú, mi az, hogy magára hagytok egy mentálisan beteg embert, ez ám az emberbaráti szeretet, és ez a tanácsotok, hogy ne találkozzak vele, hogy hagyjam megdögleni, igaz? A borotvált fejű fiatalember tágra meredt szemmel néz Eszterre, egy szót se tud kinyögni.
