Pontosan érkezik. Öt perccel egy után. Az Aldiban nincsenek sokan, ezért is szeret idejárni. Nem bírja a nagy bevásárlóközpontokat, hamar megfájdul a feje a fénytől. Képtelen átlátni a hatalmas teret, csak kóvályog a polcok között, vagy bámészkodik az óriási akvárium előtt és a halakat sajnálja. Az Aldira a barátnője szoktatta rá. Előtte a Lidlbe járt meg a Tescóba. De Heléna szerint azok proliknak valók. Heléna jó családból származik, volt gyerekszobája, ahogy az anyja szokta mondani. Tizenkét évesen ismerkedtek meg nyáron a balatonfenyvesi színjátszó táborban, ahonnét mindkettőjüket hazaküldték, mert tetvesek lettek. Több mint húszéves a barátságuk. Pedig nem sok közös van bennük. Mindketten pályaelhagyók. Ebben hasonlítanak.
Az újrakezdés nagymesterei.
Heléna könyvelőből lett jógaoktató, Eszter színészből kommunikációs tréner. Az övé rosszabbul hangzik, de a valóságban nem ennyire szörnyű. Minden csak megszokás kérdése, ezt is az anyja mondja. Ha úgy vesszük, a sikertelenség is csak nézőpont kérdése. Meg az elengedésé. Egy ideje már otthonosabban mozog a céges kommunikáció világában, jobb, mintha valamelyik vidéki színházban iszogatna esténként előadás után a színészbüfében vagy castingokra járna, és tűkön ülve várná, vajon őt választották-e vagy sem. Persze vannak szerepek, amik kitörölhetetlenek a múltjából. Ilyen az utolsó, amiben egy színésznőt alakított, akit elhagy a férje egy fiatalabb nőért. Előfordul, hogy esténként, amikor nem jön álom a szemére, belekezd abba az utolsó monológba, nem több, mint hét perc. Van, hogy a felénél tart és elalszik, de olyan is megtörtént már, hogy egymás után háromszor, négyszer elismételte, mint egy mantrát. Látja magát, ahogy áll a színpadon és mondja, a férjem megcsalt. Banális történet. Nyitva hagyta a laptopot. Én meg leültem a kanapéra, és ott volt előttem a levelezésük. Minden. Beszaladok hozzád meló előtt, viszek reggelit, megetetlek, jó? Jó, gyere, Péterem, Péterke, tegyél a számba valamit! Imádok benned lenni, markolni közben a combod. A szomszéd nő volt, a földszint kettőből. Nekem fel sem tűnt. Utólag raktam össze, miért vitte le mindennap a szemetet. Meg az új kölnik, és az ingek, amiket a Bershkában vásárolt, azt hitte, ő a forever young. Húsvét előtt történt, Péter őrjöngött, nem értettem, hogy mi baja, utólag jöttem rá, hogy a pinához akart menni, le, a földszintre. Úgy neveztek egymás között, hogy művésznő. A teljes levelezést nem olvastam el, először azt se tudtam, hol vagyok, mit látok, annyira gyanútlan voltam, pedig akkor már három hónapja tartott a viszonyuk, mondtam, hogy költözzön el, takarodjon, de nem ment el, kérdeztem, hogy mit akar, menjek el én, azt akarja?! Félrekúr, és még én húzzak el otthonról, na, nehogy már! Fogadkozott, hogy szakít, lezárja. Aztán egy nap arra jöttem haza, hogy összepakolt a gurulós bőröndbe meg egy sporttáskába, és lecuccolt a nőhöz. Ennek már egy éve. Néha összefutunk a lépcsőházban. Még nem vagyok túl rajta. Apa nélkül nőttem fel, lelépett a születésem előtt, elment Izraelbe vagy mittudomén hova, soha nem találkoztam vele. Apakomplexus. Ezért választottam Pétert is. Idősebb nálam, tapasztaltabb, és imádott engem. Rajongott értem. Mindig ugyanaz történik. Ki mondta, hogy nem léphetsz ugyanabba a folyóba? Ez mekkora baromság. Az emberek folyton ismétlik magukat. Én mindig is az emberektől függtem, az idősebb férfiaktól. Általában tíz évvel idősebbek. De volt már húsz évvel öregebb is. A gimnáziumban, a magyartanárom, a mesterem volt, mindent tőle tanultam. Mindenki látta, mi van köztünk. Kivéve anyámat. Amikor menyasszonya volt, én még akkor is a szeretője voltam, sőt, később még a gyerekükre is vigyáztam. Volt olyan, hogy lefeküdtem egy kollégával, karácsonyi céges bulin a mosdóban állva szexeltünk, ő másnap úgy csinált, mintha semmi nem történt volna, utána még három évig üldöztem a szerelmemmel. Nálam ez ösztönös mechanizmus, ha megérzem, hogy nem kellek, onnantól kezdve, mint egy kullancs.
És tényleg megtörtént. Az ő férje is lelépett. Egy fiatalabbal. Munkahelyi viszony. Eszter egyedül maradt a gyerekkel. Lehet, hogy ez az utolsó szerep is közrejátszott abban, hogy otthagyja a színházat. Félt. Az önmagát beteljesítő jóslattól.
Mi lenne, ha mostantól minden egyes szerepe valóra válna.
Elmegy a bejárati polc mellett, ahol hanyagul egymásra dobálva hevernek a gabonapelyhes zacskók, levesz egy csokis kekszet és egy prémium chipset, a tengeri sós a kedvence, elmegy a felvágottak, sajtok, joghurtok, tejek mellett, befordul a mirelittermékeknél és a pékáruk előtt meglátja a férfit, háttal áll egy zöld kapucnis felsőben. Lelassítja a lépteit. Kiszárad a szája. Nem érti, mi történik vele. Mindössze három hónapig tartott a viszonyuk. Miután elhagyta a férje, minden barátja azt tanácsolta, hogy vesse bele magát a budapesti éjszakába, és korra, nemre való tekintet nélkül dugjon bárkivel, aki szembejön. És egy házibuliban, ahová Heléna hívta el, ő jött szembe vele. Nem sokat vacakolt, pedig előtte soha nem volt egyéjszakás kapcsolata. Ebből sem az lett.
Megérinti a férfi hátát, mire az megfordul és elmosolyodik. Épp megölelné, amikor megcsörren a telefonja. A gyerek osztályfőnöke hívja. Ne haragudj, ezt muszáj felvennem, szabadkozik, csak nyugodtan, mondja a férfi, és berak még egy kakaós csigát a papírzacskóba.
Nem tudok maradni, rosszul érzi magát a gyerek, el kell hoznom a suliból, egyik lábáról a másikra áll, gyere, karol bele a férfi, és a pénztár felé veszi az irányt, elkísérlek a megállóba, mondja azon a rekedtes, selymes hangján, amitől libabőrös lesz, ő meg bólint. Csendben mennek egymás mellett a Bartók Béla úton. Kapóra jön a hangzavar. Él a város körülöttük. Két villamos is áll a Móriczon. Eszter gyorsan fellép a jobboldalira. Nézik egymást. Eszter, kérdezi a férfi, lehetnénk csak szeretők? Éles sípoló hang, a villamos ajtaja bezáródik, Eszter nem tudja levenni a szemét a szürke szempárról. Egy rács mögött árválkodó menhelyi kutya jut eszébe, vigyél haza, üzeni hang nélkül. A villamos elindul, a nő megvonja a vállát,
de ezt a férfi már nem látja.
