Gurubi Ágnes: Szauna nap

Kedd volt.

Miután végez a jógával, az öltöző felé veszi az irányt. A leggingst, a sportmelltartót és az ujjatlan felsőt begyűri a szekrénybe, az edzőcipőt flip-flop papucsra váltja, és maga köré tekeri a fehér lepedőt. Ahogy leér a lépcső aljára, rájön, hogy a teremben hagyta a vizespalackot. Nem akar visszafordulni, majd iszik a csapból, ami pont olyan, mint gyerekkorában az óvoda udvarán a kis fatároló a mászókák mögött, csak itt nincs sorban állás, és amikor a csap fölé hajol, nem kell attól tartania, hogy valaki meglöki. Elképzeli, hogy a nyugdíjas bácsik és nénik hülyéskedni kezdenek, és a szökőkútszerűen feltörő vízzel lefröcskölik egymást, még a vízibomba csata is eszébe jut. Kitörne a botrány, és a szaunamester jönne rendet tenni. Gyakran eljátszott a gondolattal – valószerűtlen jeleneteket képzelt el nagyon is valós helyzetben.

Elmegy a gőzkabin mellett, a pillantása a szauna előtti papucsokra téved, ketten vannak bent. Két idősebb ember. Egy nő meg egy férfi az alsó sorban. A férfi ősz hajú, izmos, a nőből nem sok látszik, tetőtől talpig szorosan bebugyolálva ül. Mielőtt felmászna legfelülre, megnézi a homokórát és elfordítja. Lehunyja a szemét, vesz egy nagy levegőt, lassan fújja ki. És akkor megüti a fülét a férfi hangja. 

Ötvenöt éves múltam, és minden reggel merevedésem van. Minden reggel. Olyan vagyok, mint apám meg a nagyapám, szerencsés géneket örököltem. Apám még hetvenévesen is férfi volt. 

Kinyitja a szemét,

azt hiszi, hogy csak képzelődik.

De nem. A férfi folytatja. 

Nemrég váltam el, mármint, ami a hivatalos részt illeti, papíron. De már három éve külön éltünk. A lepedőbe bugyolált nő bólogat, és azt kérdezi, és most egyedül él, mire a férfi igennel válaszol, aztán hozzáteszi,  de kapcsolatban vagyok, egy régi, kedves ismerősömmel, tíz évvel fiatalabb nálam. Rendes nő, elvált, egyedüli neveli a négyéves lányát, találkozunk hetente egyszer-kétszer, mert hát, mire van szüksége egy férfinak, mosolyodik el, mire a nő továbbra is egyetértően bólogat.

Szereti, ha csönd van a szaunában, de most nem bánja, hogy belehallgathat a beszélgetésbe. Már nem lepődik meg semmin. A homokórára pillant. Félidő. Most kezd izzadni. A háta közepén. Egyszer egy férfi megjegyezte, onnan tudja, hogy izgalomba jött, amikor izzad a háta, pedig emlékei szerint inkább a fájdalmas aktus miatt izzadt. Nem akarok összeköltözni, dehogy, nevet a férfi, felneveltem három gyereket, kezdjem elölről? Végre szabad vagyok, boldog, azt teszem, amit akarok. Régebben mástól volt szép az élet, most van munkám, van pénzem, jól vagyok. Pontosan tudom, miről beszél, ragadja magához a nő a szót, azért néha biztosan magányos, én például karácsonykor, de nem tudja folytatni, a férfi közbevág, nem vagyok magányos, nem emlékszem, mi volt karácsonykor, élvezem az életet. Az exfeleségem folyton csak baszogatott, elmentünk vásárolni, és csak egészséges kajákat tehettem a bevásárlókocsiba. Amióta egyedül élek, már az örömmel tölt el, hogy azt veszek le a Sparban a polcról, amit akarok, tolom a bevásárlókocsit, és bepakolom a kólát,  a chipset, és nem érdekel, hogy pocakot növesztettem, hogy tokám van, nézze, itt, mutat a nyakára, és ha kedvem szottyan este tízkor kakaót inni, amit nem méregdrága holland kakaóporból készítek, hanem valami párszázforintos vacak magyarból, akkor megtehetem, senki nem szól bele,

többet nem hagyom, hogy más mondja meg, mi jó nekem. 

Micsoda szerencsétlen barom, gondolja, végigsimít a karján, a combján, várja, hogy tocsogni kezdjen az izzadságban, kicsit irritálja a beszélgetés, befoghatná a pofáját ez a vén fasz. Szeretne elmerülni a gondolataiban. A szaunát erre szokta használni, rendezi a gondolatait. A férfi jár a fejében, akiről már két éve nem hallott. Rég feladta, hogy megbeszélje vele a történteket, hogy elmondja neki, mennyit sírt miatta. Néha azért még küldött egy üzenetet, például a születésnapján, vagy amikor elragadták az érzelmei. Utállak. Csak ennyit. Nem izgatta, hogy nem válaszol. Aztán elolvasta egy írását. Egy nőről szólt. Szerette volna azt hinni, hogy róla. Egy szőke hajú, kék szemű, mélabús tekintetű, fura orrú, apró mellű nőről. Pár nap múlva üzent neki. Még mindig tudta fejből a számát, pedig már rég kitörölte a kontaktok közül. Olvastam a novellád, tetszett, hajrá. A férfi rögtön reagált. Szívesen beszélnék veled, ha csendben tudsz maradni, felhívhatlak, egy perc az egész. Épp sajtos rudat sütött. Kivette a sütőből, a gyereket beküldte a szobába. Rendben, hívj most. Nem fogja elárulni neki, hogy elvált. Végre jól van. Nem hagyja, hogy lerántsa oda, ahol évekkel ezelőtt tartott. Helló, szólt bele a telefonba és megköszörülte a torkát. Szia, beszélgessünk, mikor érsz rá. Fogalmam sincs, szólalt meg, nem remegett a hangja, a konyhapulton matatott, töltőre dugta a telefont. 

Biztosan voltak jó pillanatai is a feleségével, erősködik a nő, persze voltak, reagál az öreg, lehet, én választottam rosszul, húsz évig voltunk házasok, de már rég nem szerettem, már rég el kellett volna hagynom, csak gyáva voltam. Régebben meg akartam mutatni, hogy én különleges vagyok, hittem abban a jövőben, amit a rendszer diktál, amit a társadalom elvár, de mostanra kiismertem a rendszert, és rájöttem, hogy valójában van másik rendszer is, ha ügyesen lavírozok. Olyan, mintha visszakaptam volna valami nagy lehetőséget a sorstól. Az értékeset értékesnek, az értéktelent értéktelennek érezhetem. Rájöttem, hogy tök hülyeségekért harcoltam. Azt hittem, hogy ha úgy megyek el edzésre a lányomért, hogy közben beugrom a benzinkúthoz és veszek egy háromszög szendvicset, és azt esszük meg hazafele, akkor az a vacsora nem vacsora, mert csak a meleg étel számít annak.

Egy egész ilyen rendszer volt a fejemben, és elhittem.

Ilyen rendszer volt az anyám és az apám fejében, a feleségem fejében. A rendszer, amit kiszolgáltam, és amiben hittem, feszültséget teremtett bennem. Még három éve, még öt éve is meg akartam felelni, és most jött el a forradalom az életembe, hogy nem akarok így élni. Ez kicsit úgy hangzik, mint a kapuzárási pánik, szól közbe a nő, második kamaszkor, nem ért ezzel egyet, nem, hárít a férfi, a kamasz a rendszer ellen lázad, és nem bír elviselni semmit, még önmagát sem. Én nem lázadok, hanem visszatérek önmagamhoz, ahhoz, aki valójában vagyok. Hogy ki vagyok? Egy nyugodt ember.

Tényleg szeretnék beszélgetni veled, ismételte el újra a férfi a telefonba, ő meg azt válaszolta, rendben, akkor majd írj, szólt, és mielőtt köszönés nélkül letette volna, azt mondta: szeretlek. Ő pedig két nappal később megírta a férfinak, hogy kedden az Aldiban lesz, a Móriczon, a pékáruk előtt vár rá egy óra öt perckor. 

Megyek, elfáradtam, nyögi az öreg pasi, és mielőtt felkászálódna, a tenyerébe temeti az arcát, amiről patakokban ömlik a víz, feláll, igazít egyet a fehér lepedőn, ami épphogy takarja a löttyedt fenekét, de mielőtt kilépne az ajtón, a nő még utánaszól, jót beszélgettünk, és mivel foglalkozik, ha szabad kérdeznem, mire a férfi visszanéz az ajtóból, és azt mondja,

pszichológus vagyok, viszlát!

 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Gurubi főszereplője azért kering a viszonyok labirintusában, mert az apa nem tudta őt megtartani

Gurubi Ágnes Másik Isten című könyvének bemutatóján Lévai Balázs faggatta a szerzőt az alkotás folyamatáról, személyesség és karakterépítés lehetőségeiről és korlátairól, az apa-lánya viszony tabuiról, valamint arról, miért hangsúlyos a kötetben a szexualitás, miközben “a magyar prűd irodalom” - kiváltképp, ha női szerzőkről van szó. 

...
Hírek

Gurubi Ágnes elárulta készülő könyve címét

Szeptemberben érkezik a Másik Isten, de Gurubi Ágnes már nekilátott a harmadik könyvének.

...
Beleolvasó

Gurubi Ágnes új regénye azt kutatja, amit a mesék elhallgatnak

A mesék a legtöbbször nem szólnak a levegőtlenségről, a kilátástalanságról, a dühről, amivel hol magunkat, hol a másikat büntetjük reménykedve, mert ahol büntetés van, ott van feloldozás is. Gurubi Ágnes szeptember elején megjelenő regényének hősei ugyanakkor már jóval túl vannak a mese végén. Olvass bele a Másik Istenbe!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Hírek
...
Beleolvasó

És te mit tennél, ha éjszaka beállítana hozzád a bátyád egy zsák pénzzel és egy hullával?

...
Beleolvasó

Szöllősi Mátyás szerint Roderik Six világa lágy, nedves, szürke purgatórium

...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

...
Gyerekirodalom

Hétlábú paripák és jó boszorkányok bújnak elő Zalka Csenge Virág mesekönyvéből

...
Hírek

Margó Könyvek néven indít könyvsorozatot a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

...
Hírek

Meghalt Szirtes András

...
Hírek

Egy vesszőhiba miatt ugorhat a Líra 12 milliós büntetése

...
Hírek

Murakami idén is az irodalmi Nobel legnagyobb esélyese a fogadóirodáknál

...
Gyerekirodalom

Mesés böngészők, varázslatos népmesék, kalandos történetek - Tíz gyerekkönyv a Könyvfesztivál kínálatából

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

John Scalzi: Miért akarna bármi az emberhez hasonlóvá válni?

Miért vesz valaki templomot magának? Segít-e az alkotói válságban a zenélés? Hogyan reagálnának az emberek, ha tényleg megjelenne az igazi mesterséges intelligencia? John Scalzival, a Könyvfesztivál díszvendégével beszélgettünk. Interjú.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

Mi köze lehet a hüvelykujjunknak a sci-fihez és a fiatal generációhoz, milyen a rém kellemetlen laudáció, és mit jelent spekulatív irodalmi nagykövetnek lenni? A Könyvfesztivál megnyitóján jártunk.

...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.