„Még ha el is kezdek olvasni, folyamatosan az jár a fejemben, hogy mennyi minden más, értelmesebb dolgot is lehetne csinálni. Nem kötnek le a könyvek” – hallottam már számtalanszor férfi ismerőseimtől, amikor arról kérdeztem őket, miért nem fogyasztanak regényeket. A többségük elmondása szerint egész egyszerűen nem látja az olvasás „hasznát”, kikapcsolódásként pedig szívesebben ülnek le a tévéképernyő elé – a fiatalabbak TikTok-mániájáról nem is beszélve.
Az utóbbi időben több cikkünk is született a témával kapcsolatos aggodalmakról:
egyetemi tanárok panaszkodnak arról, hogy már a hallgatók sem képesek átrágni magukat a kötelezőkön, a legkisebbek körében pedig ciki bevallani, ha valaki szereti a könyveket. Álszentség lenne azt állítani, hogy napjaink feszített élettempójában könnyű megteremteni az olvasásra szánt időablakot, de csakugyan rosszabbul megy ez a férfiaknak? És ha tényleg így van, milyen hosszútávú következményekkel számolhatunk?
„Ha a nők egyszer abbahagyják az olvasást, a regény műfaja halott lesz” – jelentette ki a kétezres évek elején Ian McEwan brit író. Az internetet hamar bejáró jóslat egy magánkísérlet konklúziója: a szerző és fia egy nap könyveket kezdtek osztogatni ebédidőben egy londoni parkban, és míg a nők „lelkesen és hálásan” fogadták az ingyenes köteteket, a férfiak „gyanakodva vagy ellenszenvesen” ráncolták a homlokukat – idézi fel a tesztet az NPR.
A baljós következtetés természetesen erősen túlzó,
ennek ellenére 2025-ben még mindig folyamatosan szembejönnek velünk olyan cikkek, amelyek többek között a férfiak elapadt olvasási kedvét teszik felelőssé a mérgező maszkulinitás és a nőgyűlölet elharapódzásáért. A Vox témába vágó cikkéből pedig az is nyilvánvalóvá válik, hogy innen már csak egy lépés az irodalomfogyasztási szokások és Trump győzelmének összekapcsolása: a szavazók nemi eloszlását vizsgálva tagadhatatlanul a férfiak látszanak többségben lenni.
Mit mutatnak valójában a számok?
A férfiak olvasásra szánt idejének csökkenését nemzeti krízisként felmutató amerikai cikkek általában a Pew Research Center 2021-es felmérésére hivatkoznak, amelyből kiderül, hogy az USA-ban élők átlagosan 14 könyvet olvasnak el évente. Ami a nemek arányát illeti, a megkérdezett nők 78 százaléka állítja, hogy olvasott könyvet az elmúlt évben, míg a férfiak esetében ez a szám 73. Szintén gyakran idézett statisztika a 2023-as Department of Labor Statistics’ American Time Use Survey, mely szerint
a nők körülbelül napi 19 percnyi szabadidőt töltenek olvasással, míg a férfiak valamivel kevesebbet, 12-t.
Talán egyetérthetünk abban, hogy a helyzet azért távolról sem olyan kritikus, mint amilyennek sokan beharangozzák. Ha vetünk egy pillantást a mostani könyvtermésre, hamar észrevehetjük, hogy tarolnak a – ha mondhatunk ilyet – tipikusan női műfajok. Amerikában, de már nálunk is óriási népszerűségnek örvend a TikTokon felfutó romantasy: Rebecca Yarros természetfeletti lényeket és szerelmi szálakat mozgató Ónixviharáért például megvesznek a rajongók, és a nagy port kavaró filmadaptáció okán még mindig töretlenül népszerű Colleen Hoover It ends with us című romantikus regénye is rengeteg könyvespolcon ott áll.
Fehér férfiak játszóterén nőnek lenni
Más szemmel nézve a női olvasók számának növekedését kifejezetten pozitív változásként is értékelhetnénk, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az irodalom sokáig „a heteró, fehér férfiak játszótere” volt, ami lehet, hogy megint túlzás, de a tankönyveket fellapozva talán mégsem olyan meredek állítás. Hány női szerző jut eszünkbe például a Nyugat legendás időszakából, hallottuk-e már például Kádár Erzsébet vagy Kosáryné Réz Lola nevét?
És miért kell a kislányoknak elsősorban férfi szerepmintákkal találkozniuk az iskolában tárgyalt kötetekben?
(Ezekről a kérdésekről korábban Bán Zsófiával beszélgettünk, podcast-sorozatunkban pedig olyan női írókkal és költőkkel foglalkoztunk, akik még mindig nem nyerték el méltó helyüket a kulturális emlékezetben.)
A továbbra is inkább férfiközpontú kánonok tükrében tehát nagyon is örömteli hír, hogy sok nő már fiatalon rendszeres olvasóvá válik. A könyvkedvelők száma azonban az amerikai felmérések szerint összességében inkább csökkenőben van – nemtől függetlenül. Miért aggódunk mégis jobban a férfiakért?
Oktatás gyáváknak
A túlnyomórészt férfiak irányította, kultúraellenes politikát folytató államokban nemritkán ijesztő ütemben visszaszorulhat a bölcsészettudományok és általánosságban az olvasás megbecsültsége.
„Az olvasás lúzereknek való, akik félnek az életből tanulni. Ezért megpróbálnak abból az életből tanulni, amit MÁSOK éltek. De IGAZÁN sosem tanulsz, ha nem éled meg. Érezned kell, hogy elhidd. A könyv totális időpocsékolás. Oktatás gyáváknak” – írta ki az X-re néhány éve Andrew Tate, az internetes manoszféra egyik fő arca. A megosztó véleményvezér nemcsak az olvasás haszontalanságáról osztja az észt a közösségi oldalain, hanem például arról is, hogy a nemi erőszak áldozatai maguk felelősek a velük történtekért.
Reading books is for losers who are afraid to learn from life.
— Andrew Tate (@Cobratate) December 13, 2022
So they try and learn from the life OTHERS have lived.
But you never REALLY learn unless you lived it.
You must feel it to believe it.
Books are a total waste of time.
Education for cowards.
Hasonlóan extrém esetek mindig lesznek, ez viszont még nem jelenti azt, hogy visszafordíthatatlan krízissel állunk szemben.
Tény, hogy hosszú idők óta fennáll a feltételezés, miszerint a fantáziadús, kitalált történetek jobban megragadják a női olvasókat,
míg a férfiak inkább a gyakorlatiasabb, „világközelibb” non-fiction könyveket kedvelik. Az interneten keringő adat azonban, hogy a fikciós művek 80 százalékát nők vásárolják meg, megint csak megalapozatlan túlzásnak tűnik, melynek alátámasztására nincsenek statisztikák.
Empátia és elfogadás
Bárhogy is legyen, a regények olvasása bizonyítottan jót tesz a mentális egészségnek, és növeli az empátiát, amit azért – valljuk be – szokás hiányolni a férfiakból. Egy holland kísérlet kimutatta például, hogy a tesztben közreműködő diákokat egyértelműen jobban megérintette José Saramago Vakság című művének első fejezete, mint amikor megrázó eseményekről szóló újságcikkekkel szembesítették őket.
A fikciós szövegek befogadása során ugyanis úgy férünk hozzá a karakterek belső világához, ahogy cikkolvasás közben soha: felfüggesztjük a fenntartásainkat, és általában nem kérdőjelezzük meg a szereplők mondandójának valódiságát – mutat rá a BBC újságírója.
Megkedveljük a figurákat, velük gondolkodunk, izgulunk, érzünk.
Talán azért aggódunk annyira a férfiak olvasási szokásaiért, mert a könyvek által közvetített értékeket látjuk napról napra kiveszni a vezetőink gondolkodásából. Olyan világban szeretnénk élni, amelyben helye van az empátiának, az elfogadásnak, a türelemnek, a megfontoltságnak.
A jó hír az, hogy szerintünk korántsem menthetetlen a helyzet.
Egyfelől segíthet, ha már egészen kicsi korban megismertetjük a gyerekekkel a történetek nyújtotta örömet – gondoljunk csak arra, hányan váltak olvasóvá a Harry Potternek köszönhetően. Ami pedig a felnőtteket illeti, ideje ráébrednünk, hogy az olvasás nemcsak szabadidős tevékenység lehet, hanem a lelki egészségünk mellett fejleszti a memóriánkat és az intelligenciánkat is – nőként és férfiként egyaránt.
(NPR, Pew Research Center, Vox, Lit Hub, BBC)
Fotók: Wikipédia, Pexels (borító: Muhammad Rifki Adiyanto)
