1292. Bátor Vilmos keresztes lovag huszonhárom év után hazatér a Szentföldről a Magyar Királyságba, hogy szárnyai alá vegye unokaöccsét, akiben a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét látja. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni növendékét, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre: titkos éjszakai párbajt vív, útonállókkal harcol, súlyos sebet kap, majd tiltott szerelembe esik egy fogadós lányával. Amikor pedig III. András halála után véres trónharcok veszik kezdetüket, csakhamar a fiatal,
feltörekvő nápolyi királyjelölt, Anjou Károly környezetében találja magát.
A Non nobis Domine a lovaggá nevelkedő Attila szemén keresztül mutatja be a XIII. és XIV. század fordulójának háborúit, az Árpád-ház kihalását követő kegyetlen éveket, egy új uralkodói dinasztia felemelkedését és a Templomos Lovagrend bukását. Bíró Szabolcs első történelmi regényét olvasva kibontakozik előttünk a magyar középkor sáros, véres, mégis levendulaillatú világa. Az Anjouk-sorozat előzménye nemrég illusztrált, díszdobozban jelent meg, Várai Artúr grafikáival. A szerzővel és az illusztrátorral Venczel-Tóth Evelin beszélgetett a Margó Irodalmi Fesztiválon.
A kötetbemutatón Bíró Szabolcs aláhúzta, hogy virágkorát éli a történelmi regény, és örömmel nyugtázta, hogy évente bukkannak fel új szerzők itthon is. Megtudtuk, hogy 2008-ban határozta el: a keresztes lovagokról ír majd regényt, amelyet az eredetileg tervezett pár hónap helyett több mint négy év alatt sikerült befejeznie. A szerző beszélt a „szakirodalmazásról” és a forráskritikáról, a kútfők fikcióvá írásának lehetőségéről, valamint arról is, miért fontos számára, hogy a legapróbb részletek tekintetében is kompromisszummentes legyen. Szó esett a női szereplők beemelésének munkálatairól, a szövegtől való eltávolodásról és arról is,
hogy a szerzőnek mennyire kell magával szemben kegyetlennek lennie.
Megtudhattuk továbbá, hogy Várai Artúr a Siófok és Budapest közötti vonatutakon olvasta végig a regényt, illetve, hogy a Non nobis Domine illusztrálása volt eddigi pályájának legkedvesebb és egyben legnehezebb munkája is. A beszélgetésből kiderült, hogy bár eredetileg 16 kép készítéséről szólt a megállapodás, végül közel ötven grafit-, illetve tusrajz készült. Várai Artúr kiemelte, mennyire hálás azért, hogy a legtöbb megrendelésével szemben ezúttal nem kellett sietnie, és arra is kitért,
hogy véleménye szerint miért passzol a szöveghez az általa választott technika.
A kötetbemutatón szó esett továbbá a szerző hagyományőrzőként szerzett tapasztalatairól, a történelmi újrajátszó csoportokban tevékeny barátaitól kapott segítségről, lovasíjászokról, fityulákról és vesszőtegezekről, egy ponton pedig a XIV. századi fehérneműdivatra is kitértek a beszélgetők.
