A budapesti romkocsmák kultúráját, jelentőségét és szimbolikus szerepét izgalmas és színes nézőpontokból, érzékenyen mutatja be a Romokból című dokumentumfilm, amit szombaton, április 26-án, este 8-kor mutatnak be a Kino Cafe Moziban a Magyar Film Napja keretében.
A filmet Sipos Bence rendezte. Az alkotók szándéka az volt, hogy bemutassák, hogyan váltak a romkocsmák a város kulturális életének meghatározó elemeivé, hogyan formálta ez a folyamat Budapest arculatát az elmúlt évtizedekben. A romkocsmák alapítói mellett ismert közszereplők, művészek is megszólalnak, például Ónodi Eszter, Döbrösi Laura, Závada Péter, Reisz Gábor, Csemer Boglárka, Szabó Győző, Torres Dániel vagy Makranczi Zalán.
Egy budapesti romkocsma soha nem csak egy szórakozóhely.
Kulturális és társadalmi jelenség is, a kreativitás, a szabadság, a közösségi élmény, az énkeresés terepe. Az irodalmi művekben ezek a helyek egyszerre adnak teret a lázadásnak, a menekülésnek, a filozofálásnak és a generációs önazonosság megtapasztalásának.
A filmbemutató apropóján ajánlunk néhány kortárs magyar regényt, ahol visszaköszön a romkocsmák karcos világa. Ezek a könyvek más-más szemszögből beszélnek ezekről a helyekről, amelyek politikai lázadásként, szociológiai tükörként, az identitáskeresés színhelyeként és az emigráció utáni nosztalgia tárgyaként is fontos szereplői a mindennapoknak.
Kemény Zsófi: Rabok tovább
Kemény Zsófi 2017-ben megjelent regénye (itt írtunk róla bővebben, itt pedig a szerzővel beszélgettünk) egy szenvedélyes szerelem és egy spontán szerveződő forradalom történetét meséli el egy alternatív, forradalmi Budapesten: a humorral és metsző iróniával megírt regény rávilágít arra, hogy alkalmas vezetők és koncepció híján milyen könnyen tévedhet vakvágányra egy politikai mozgalom.
A főszereplő, Bora, egy öntudatos egyetemista lány, aki véletlenül bekerül a Forradalom2017 nevű Facebook-csoportba, majd egy híres rapperrel, az éjszaka császárával is közelebbi kapcsolatba kerül.
Az Előre 57 nevű kocsma táblája először nem működött, mióta éltem. 200 forint volt ott a kisfröccs, ezért az egész város oda járt alapozni.”
A regény egy pontján Bora és társai az Előre 57 nevű kocsmában találkoznak, amely egy tipikus budapesti romkocsma, a közösségi élet és az ellenállás központja, az ifjúság lázadásának, önszerveződésének és identitáskeresésének színtere: itt érnek össze a forradalmi víziók és a hétköznapok.
Bächer Iván: Kocsmazaj
A gyermekkorát a kispesti Wekerletelepen töltő író, újságíró, publicista írásait a társadalmi érzékenység, a pontos terepismeret és a mindennapi élet dolgai iránti érzékeny figyelem és empátia jellemzi – nincs ez másképp ebben az esetben sem. A 37 rövid írásból álló kötet különféle kocsmák és vendégeik életébe enged betekintést, és arról is beszél, hogyan működnek ezek a helyek közösségi terekként.
A kocsma – legyen az hagyományos vagy romkocsma – a világ és az emberi természet megértésének, a társadalmi kapcsolatoknak, a befelé és kifelé figyelésnek a terepe.”
Bächer nemcsak az italokat, hanem az emberi sorsokat, örömöket és bánatokat is „kóstolgatja” ezekben a terekben. A kocsma itt a városi lét, a hétköznapi filozófia, a közösségi élmény és az önreflexió színtere, ahol az állandó zaj és füst néha épp, hogy segít a lényeget is meghallani.
Fabricius Gábor: Más bolygó
A regény egy illúzió- és identitásvesztett nemzedék útkeresését mutatja be, amelynek egyik legfontosabb színtere a budapesti romkocsmák félhomálya. Ebben a történetben a budapesti éjszakai élet és a romkocsmák világa nemcsak háttérként szolgál, hanem aktív szerepet játszik a szereplők életében és döntéseiben.
A füstös félhomályból kimentünk a Gomba presszó mögé tekerni, eszelősen betéptünk, Dzseki repült, és csillogott szemünkben a kaland; végtelenül tiszta, utolérhetetlenül egyenes utat láttunk, amely Nyugat felé vezet, és soha nem tér vissza.”
Fabricius szereplői a fővárosi értelmiségi lét, a cinizmus, a kiábrándultság és önreflexió világában mozognak, ahol a romkocsmák – a generációs identitás, az önkeresés és a társadalmi átalakulás metaforájaként – egyszerre jelentik a szabadságot, az otthontalanságot, az alternatív közösséget és a menekülést a valóság elől.
+1: Görcsi Péter: Várni a 29-esre
A könyv, ahol a főhős eltávolodott a romkocsmáktól, de a romkocsmák világa nem távolodott el a főhőstől. Görcsi Péter (interjú itt) regényének (olvass bele itt) Londonban és Norvégiában új életet kezdeni próbáló főhősét a szabadság és az otthon utáni vágy kettőssége élete minden állomásán elkíséri: a főhős számára a budapesti közeg – így a romkocsmák világa is – olyan identitásképző élmény, ami minden későbbi lépését meghatározza.
Szabadságot akartam, és nem tudtam, hogy a szabadság boldogsággal vagy boldogtalansággal jár-e. Az ember mindig a szabadságot választja, nem?”
A regény (kritikánk itt) nem a klasszikus honvágyat, hanem a kulturális gyökértelenséget, az otthonosság és idegenség kettősségét dolgozza fel. Ebben a mátrixban a romkocsma a magyarországi fiatalság életérzésének szimbóluma marad, akkor is, ha hangulata, sajátos atmoszférája elsősorban a főhős emlékeiben él.
Nyitókép forrása: unsplash.com
