Fotó: Valuska Gábor
Elképesztő gazemberségeket nyomnak le a torkunkon – mondja Kemény Zsófi, és lényegében ugyanezt gondolják első, felnőtteknek szóló regényének hősei is. A Rabok tovább huszonéves aktivistái Mátyás király újratemetésének napjára szerveznek tüntetést, az egyetemista Bora pedig már-már észrevétlenül lesz először csak szemlélője, majd aktív részese az eseményeknek. Szinte felocsúdni sincs ideje, a város már lángokban és romokban áll, egymást lövik a felkelők és a kormányerők, az újságok címoldalára került Bora pedig egy öntörvényű rapper oldalán kénytelen bujkálni. Amikor Kemény Zsófi a Rabok tovább írásába kezdett, még nem sejthette, hogy a megjelenés idején folyamatos tüntetések zajlanak majd Budapesten. De mit gondol egy valódi forradalom kirobbanásának esélyeiről? Mi köze van a regénynek Petőfihez, és hogyan került a borítójára egy tigris? Kemény Zsófi válaszait olvashatjátok.
Kemény Zsófi: Rabok tovább
Jelenkor Kiadó, 2017, 279 oldal, 3299 HUF
Forradalom – Amikor 2015 nyarán belekezdtem a regénybe, akkor még csak egy húszéves egyetemista lányról akartam írni, aki téblábol Pest utcáin, és keresi, hogy mivel lenne érdemes kitölteni az idejét. És nagyjából a második oldalon jöttem rá, hogy ha végiggondolom, hogy ma Budapesten egy meleg nyári napon mi a legvalószínűbb történés, akkor egyértelmű, hogy ki kell törnie a forradalomnak. Benne van a levegőben, mint a szálló por. Elképesztő gazemberségeket nyomnak le a torkunkon, mi időnként tüntetünk egy jót, és azt hiszem bármikor elég lenne egy apró mozzanat, ami másképp alakul, mint ahogy szokott, és kitörhetne itt is az utcai harc. Amiből, szerencsés esetben, lehetne akár forradalom. Tényleg inkább az a meglepő, hogy ez 2015 nyara óta még nem történt meg.
Petőfi – A regény címe a Nemzeti dalból származik, mert valahogy a forradalom képe a fejemben elválaszthatatlanul összekapcsolódik Petőfivel és a Nemzeti dallal. Pedig 1956-ról sokkal többet meséltek a családban, mindkét nagyapámnak megvan a maga 56-os hőstörténete, mindketten részt vettek a harcokban (egyikük konkrétan Molotov-koktéllal dobálta a szovjet tankokat a Nagykörúton, a másikuk sebesülteket hordott a Klinikára). De éppen mert sokat meséltek, és általában elködösült tekintettel, de fellelkesülve, a forradalom az én fejemben is hősies és fiatalos dolog. Aztán mikor elkezdtem végiggondolni, hogy vajon egy ilyen helyzetben mi történne az országban, plusz velem és a barátaimmal, kicsit másképp kezdtem el látni.
Szabadság – Kicsit kóros a viszonyom a szabadsághoz. Kínosan szabálykövető és fegyelmezett vagyok, miközben úgy érzem, hogy azért vagyok ilyen, mert szabadságomban áll szabálykövetőnek és fegyelmezettnek lenni.
Tigris – Most elkezdhetnék asszociálgatni, hogy milyen tigrisélményem van, Sir Kántól a nővérem alvóállatáig, a Jótigrisig, de igazából a regényemben szereplő tigris eredetileg egy oroszlán volt. Egy kivénhedt cirkuszi állat, ami egy zsebkendőnyi ketrecben él. A harmadik átírásnál változott oroszlánból tigrissé, mert így beleírhattam azt a képet, hogy a ketrecrácson átsütő nap fényében a bundája kockás.
Budapest – Nem tudom elképzelni, hogy máshol éljek, mint Pesten, pedig állítólag egész jó a fantáziám. Ráadásul a magyar nyelvvel dolgozom, nem is igen van alternatíva, úgyhogy jobb nekem, ha szeretek itt lakni. Egyébként 16 éves koromban éltem egy évig Berlinben a Walther Rathenau Gymnasium tanulójaként, és ez az év úgy működik bennem, mint egy oltás: soha többet nem akarok külföldön élni. Miközben Berlin csodálatos város, rengeteg jó élményem van, ha valahová muszáj lenne menekülnöm, akkor csakis oda mennék. De ha nem muszáj menni, akkor maradok. Az, hogy rommá lövettem Budapestet a regényben, csak a történet logikájából fakad. De egyébként nem is lövettem annyira szét, csak a Nyugati tér-WestEnd-Ferdinánd híd tengely kapott egy Gripen-sorozatot. Ha már vannak Gripenjeink, logikus, hogy egy ponton használnák is őket.
