Az idei Margó-díj felhívásra 37 érvényes nevezés érkezett. Közülük választotta ki a Bakó Sára, Dobos Barna, Gáspár Sára, Vas Máté és Zsembery Borbála alkotta szakmai előzsűri a legjobb tíz kötetet. A Margó-díjat és a Margó x Erste #higgymagadban különdíjat 2025 októberében, az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál megnyitójával összekötött ünnepélyes díjátadón adják át a nyerteseknek. Breier Ádám, a Hetvenegy farkas című könyv (amiből itt mutattunk részletet, kritikát pedig itt írtunk róla) szerzője elárulta, hogy miben más a regényírás és a forgatókönyvírás, mennyire táplálkozik valós élményekből a történet és miért volt rá nagy hatással Kiss Tibor Noé Inkogntiója.
Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Általánosságban mondható, hogy a legtöbb ember, aki egy regénnyel áll elő, azért előtte novellákat ír, és így készül fel egy hosszabb lélegzetű szöveg megírására. Az én esetemben még ha régebben írtam is egy-két novellát, inkább a forgatókönyvírás volt ez a lépcső. Így mindenképp azt mondanám, hogy a töménytelen kisfilm forgatókönyvének megírása adta azt a tapasztalatot, ami elsősorban abban segített, hogy neki merjek kezdeni ennek a regénynek.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
A kiindulópont – még ha ez nem is a regény főszálához kapcsolódik – a nagymamám temetésén történt.
A szertartás reggelén derült ki, hogy nem oda lesz eltemetve, ahova ő képzelte.
Ő azt hitte, hogy az anyukájától pár méterre lesz a sírhelye, de aznap reggel kiderült, hogy valójában ugyanazon parcellában, de jóval arrébb van a megvásárolt sírhely. Ugyan a valóságban a temetés lezajlott, és a családom nem tett semmit, de innen indult a regényben lévő újratemetési szál, és az ennek következtében létrejövő mágikus realista folytatás.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Talán Körösényi Dániel barátomnak mutattam meg először, aki szintén rengeteget segített. De aztán Teszler Tamással részletesebben is elkezdtünk dolgozni a szövegen. Tehát az ő véleménye vált a legfontosabbá.
Mi volt az a pont a könyv megírása közben, amin nehéz volt átlendülni, amihez igazán fontos volt, hogy higgy magadban és a kötetben?
Valahogy végigírtam a szöveget. Ahogy mondani szokás, ‘kihánytam magamból’, de az igazi munka csak ezután kezdődött. Újra és újra átírtam az egészet, és ez a folyamat végülis sokkal több időt vett igénybe, mint maga a szöveg alapjának megírása.
Ebben az időszakban sokat tanultam a türelemről.
Mit vártál az első könyvedtől?
Nem tudom, hogy vártam-e bármit is.
Annyi volt a fő motiváció, hogy egy forgatókönyvvel ellentétben, ha elkészül a szöveg, akkor elkészül maga a mű is. Míg ez egy forgatókönyv esetében nem így van.
Még az is előfordulhat, hogy remek a forgatókönyv, de a mű sosem készül el. Szóval azt vártam, hogy legyen egy kész alkotás, amihez nem kell utána semmilyen finanszírozóra várni ahhoz, hogy valóban mű legyen belőle.
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Ezt a kérdést inkább nem teszem fel magamnak. Amíg tart az alkotói folyamat, addig nagyon kritikus vagyok, de ha már egyszer lezártuk, nem akarom magamat azzal nyomasztani, hogy hogy lehetett volna másképp.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Vannak a regényben olyan karakterek, akiket ha nem is egészben, de részben a valóság is inspirált, és volt olyan, hogy jelzett az egyikük, hogy olvassa és nagyon élvezi.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Hu, hát nem tudom mi volt az első regény, amit olvastam. De ami most így beugrott, amit nagyon fiatalon olvastam, az Hermann Hesse Demian című műve.
Arra emlékszem, hogy akkor erősen hatott a gondolat, hogy hogyan találja meg magát valaki az életben, és hogy nem vagyunk készen, hanem ez egy folyamat.
Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Ahogy korábban említettem, én nem az irodalom felől jövök. De talán a Cathrine magánélete című filmem scriptje volt az első olyan forgatókönyv, amiről azt gondoltam, hogy már elég jó.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Kiss Tibor Noé Inkognitó című regénye, azért, mert végtelenül költői, és elemelt, de közben minden mondatából sugárzik, hogy a szerző bátran mer őszinte lenni a legszemélyesebb tapasztalatairól is.
