Az algoritmusok nagyon hamar felismerik, ha valaki szülővé válik: néhány lájk, és ömlenek a tartalmak. Kinek higgyünk ebben az óriási zajban? Hogyan találjuk meg a hiteles forrásokat, influenszereket? És hogyan figyeljünk a kamaszodó gyerekek mentális egészségére, akik a legszívesebben órákon át lógnának az interneten? Forgács Mariann közösségimédia-szakértő és Guld Ádám médiakutató segít tanácsokkal.
Cikkünk eredetileg az Ezt senki nem mondta! bookazine-unkban jelent meg. Rendeld meg itt a kiadványt!
Kinek higgyen a szülő az interneten?
A mai szülők esetében megdőlni látszik a régóta tartott hiedelem, miszerint „egy egész falu kell egy gyerek felneveléséhez”. A generációk többnyire már nem élnek együtt, a nagyszülőket gyakran több ezer kilométer választja el az újdonsült unokáktól. A születésnapi és újévi köszöntésekre marad a FaceTime és a Messenger, a nagyszülői tanácsok helyét pedig átvette az internet – a blogok, a közösségi média és az influenszerek.
Pedig amikor kisbaba érkezik a családba, rengeteg kérdés merül fel a szülőkben: Miért sír? Miért nem alszik? Tényleg furcsán lélegzik? És mi ez a kis folt a karján?
Viszont az internetes keresések nem hoznak azonnali megnyugvást, inkább fokozzák a szülőben a szorongást, a bizonytalanságot és a döntésképtelenséget. A digitális térben ugyanis óriási a zaj, a megbízható, hiteles források és szakértők mellett rengeteg a félrevezető tartalom, a szülők nap mint nap találják szemben magukat a telefon képernyőjén keresztül termékeket reklámozó influenszerekkel, akik gyors megoldást ígérnek az épp aktuális problémáikra.
Azonban ha jól használjuk, a technológia óriási segítség lehet a mindennapokban: soha nem volt még ilyen egyszerű azonnal választ kapni például a csecsemő alvási nehézségeire, a kisgyerek szocializációs kihívásaira vagy akár a kamaszkori lázadás enyhítésére. A kulcs csupán annyi, hogy ezeket az online felületeket tudatosan és mértékkel használjuk – szakértőket kérdeztünk, hogy ezt hogyan érhetjük el.
Elég néhány keresés vagy lájk, és ömlenek a tartalmak
Guld Ádám médiakutató, a Pécsi Tudományegyetem docense többek között a modernizációval magyarázza a hagyományos, többgenerációs családmodell eltűnését. A tömegtermelés és a nagyvárosok elterjedése, a kis vidéki közösségek felbomlása miatt a nagyszülői tudás kiszorult a gyereknevelésből.
„Cikivé vált együtt élni a szülővel, a mamahotel szitokszóvá vált.
Nem tekintjük sikeres fiatal felnőttnek azt, aki nem tud a szüleitől elköltözni és önálló családot alapítani” – fogalmaz.
Így a tudatosabb szülői réteg megpróbálja ezt a tudáshiányt pótolni: míg a boomer generáció a könyvekhez nyúlt, az Y és Z generációs szülők a digitális médiához fordulnak.
Kutatások is alátámasztják a digitális eszközök elterjedését. Az Amerikai Járványügyi Központ (CDC) 2023-as adatai szerint a 18 és 39 év közötti szülők és kismamák napi szinten használják a közösségi médiát gyerekneveléssel és egészségüggyel kapcsolatos információkért. A felmérés azonban arra is figyelmeztet, hogy az interneten rengeteg tévhit is terjed, és kifejezetten ártalmas lehet, ha csak ezek alapján hoznak döntést a családban.
De vajon mennyire látnak a techcégek értékes célcsoportot a szülőkben?
Hogyan célozzák őket személyre szabott tartalmakkal, ajánlásokkal? Forgács Mariann közösségimédia-szakértő, a BeSocial digitális ügynökség ügyvezetője szerint az algoritmusoknak és a hirdetési célzásoknak köszönhetően szinte azonnal látszik, ha valaki gyerekneveléssel kapcsolatos témák iránt érdeklődik.
„Elég pár keresés babakocsikról vagy néhány like egy szülői influenszer oldalán, és a hírfolyamot elárasztják a célzott ajánlások – a játékoktól a családi biztosításig. A Facebook és az Instagram hirdetési rendszere külön kategóriaként kezeli a szülőket, így a tartalom és a reklám nagyon gyorsan személyre szabott lesz. Ez persze előny is, mert hasznos tippekhez juthatunk, de hátrány is, mert könnyen túl sok inger zúdulhat ránk” – magyarázza.
Tapasztalata szerint a hirdetők nagyon is tudatosan építenek erre a célcsoportra, „mert a szülők gyakran keresnek praktikus, azonnal megoldást kínáló tartalmakat”.
„A közösségi médiában bárki lehet tartalomgyártó”
A probléma viszont az, hogy „a közösségi médiában bárki lehet tartalomgyártó”. Hogyan döntsük el, hogy kitől fogadunk el tanácsot és kitől nem?
Forgács szerint érdemes mindig leellenőrizni, hogy az adott influenszer mögött van-e valódi szakértelem:
„Egy szülői blogger sok hasznos tippet adhat, de ha például orvosi tanácsot olvasunk, jó, ha azt szakértő is megerősíti.
Az is árulkodó, ha valaki minden posztjában reklámoz valamit, mert ott inkább üzletről, mint hiteles tanácsról van szó. Érdemes több forrást követni és saját tapasztalat alapján eldönteni, kinek adunk bizalmat. Ebben sokat segíthetnek a közösségi visszajelzések, kommentek, értékelések, ugyanis a közönség gyakran gyorsabban kiszűri, ha valami nem stimmel.”
A szakértő úgy fogalmaz, a szülőknek „digitális szülői ösztönt” kell kialakítaniuk.
Guld Ádám médiakutató szerint viszont nagyon érettnek és kritikusnak kell lenni ahhoz, hogy a szülő megtalálja azokat a stabil online forrásokat, amelyekben megbízik. Ráadásul az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy míg a self-made influenszerek hangosak és láthatók, a szakértők gyakran láthatatlanok az online térben.
„A témában valódi szakértelemmel rendelkező szakértők bár ott vannak az online térben, nem eléggé láthatók, vagy ha igen, sokszor abba a hibába esnek, hogy olyan szakmai nyelvet használnak, amely az átlagember számára nem érthető. A másik oldalon ott vannak azok az instant influenszerek, akik anyablogot és YouTube-csatornát indítanak mindenféle valós szakmai tudás, tudományos tapasztalat nélkül. Velük a közönség könnyen azonosul, egyszerűen, közérthetően kommunikálnak” – magyarázza Guld.
A kamaszok mentális egészsége
A kihívások itt azonban nem érnek véget. Miközben – hogy példát mutasson a gyereknek – a szülőnek a saját képernyőidejének korlátozásával is meg kell küzdenie, foglalkoznia kell azzal az egyre égetőbb problémával is, hogy a közösségi média milyen romboló hatással van a kamaszok mentális egészségére, nem beszélve a digitális tér megannyi veszélyéről.
Az UNICEF és az Oxfordi Egyetem 2025-ös jelentése szerint a szülő szerepe elengedhetetlen abban, hogy a gyerekek megtanulják biztonságosan használni az online platformokat. A megoldás a közös felfedezés lehet: a gyerek tartsa napirenden a szülőt a technológiai újdonságokkal, a szülő pedig szabjon határokat és közvetítsen értéket! Ez az együttműködés csökkentheti a generációk közötti digitális szakadékot és elősegítheti a szülő és gyerek közötti nyílt, őszinte kommunikációt.
A Pew Research 2025-ben publikált felmérése egyenesen nemzeti válságnak nevezte az amerikai fiatalok mentális egészségét, bár tény, hogy a megkérdezett szülők jobban aggódnak a 13 és 17 év közöttiek pszichés állapotáért, mint maguk az érintettek. Ahogy szintén a szülők azok, akik hamarabb tudják be a közösségimédia-használatnak a gyerekek romló lelkiállapotát.
Ugyan a legtöbb tinédzser azt állítja, hogy a közösségi média közelebb hozza őket a barátaikhoz, ötből egy elismeri, hogy egyúttal árt a mentális egészségének.
Érdekesség, hogy különösen a lányok érzik ezt: az önbizalmukra és az alvásukra is negatív hatással vannak ezek az online felületek.
A témában szakmai ajánlások is születtek: az Amerikai Gyerek- és Ifjúságpszichiátriai Akadémia (AACAP) szerint bár a technológiának szórakoztató, nevelő célzata is van, annak helytelen vagy túlzott használata komoly problémákat okozhat. Ezek közé tartoznak például az alvási vagy a tanulási nehézségek, az olvasási kedv csökkenése, a befelé fordulás, a hangulatingadozás, a csökkenő önbizalom és a testképzavar.
Korosztályonként javasolnak képernyőidő-korlátokat, méghozzá a következőképpen:
- 18 hónapos korig: kizárólag videócsetelés céljából (például egy távol lévő szülővel) használják a digitális eszközöket;
- 18–24 hónapos korban: csak oktatási és nevelési célzattal nézzenek online tartalmakat, mindig egy felnőtt felügyelete mellett;
- 2–5 év között: a szabadidős képernyőidő (tehát ami nem a tanulásról szól) hétköznap napi 1, hétvégén legfeljebb napi 3 óra legyen;
- 6 éves kor fölött: az egészséges szokások, hobbik kialakítására kell törekedni, és visszaszorítani azokat a tevékenységeket, amelyek képernyőhasználattal járnak.
Eszközfüggőség már 3 éves korban?!
„A mai világban a szülőnek feladata, hogy a digitális média fejleményeit valamilyen fokon lekövesse és ezekkel a kockázatokkal tisztában legyen” – szögezi le Guld Ádám, aki lesújtó képet fest a magyar gyerekek digitáliseszköz-használatáról.
„A legkockázatosabb időszak a 0 és 3 év közötti kor, amikor csak a szülő befolyásolja, hogy a gyerek milyen eszközhöz, milyen körülmények között juthat hozzá.
A hazai kutatásokban is azt látjuk, hogy már 2-3 éves korban nagyon sok szülő odaadja az okoseszközt a gyerek kezébe, aki több órán keresztül önállóan használhatja azt. Ennek az a következménye, hogy amikor 3-4 évesen bekerül az óvodába, már a médiafüggőség tüneteivel küzd” – fogalmaz. Sőt, az eszközfüggés már a bölcsődében is jelentkezhet.
Az online biztonság kialakítása tehát kiemelten fontos feladat: a gyerekeket az online térben számos visszaélés érheti, főként kamaszkorban, amikor magas a kockázatvállalási hajlam.
„Nagyon fontos, hogy megtanítsuk a gyerekeknek: soha ne osszanak meg személyes adatokat idegenekkel, és mindig csak megbízható ismerősök számára tegyenek közzé tartalmakat. Ez természetesen a szülőkre is ugyanúgy vonatkozik. Emellett használjuk ki a szülői felügyeleti funkciókat, az életkornak megfelelő tartalomszűrőket és a képernyőidő-korlátokat! Beszélgessünk rendszeresen a gyerekekkel az internetről és a közösségi oldalakról, figyeljük, milyen alkalmazásokat töltenek le” – magyarázza Forgács Mariann közösségimédia-szakértő, aki azt is javasolja, hogy a családok írjanak közös családi internethasználati szabályokat, amelyeket be tudnak tartani és tartatni.
Találjuk meg az egyensúlyt!
Ám mindez nem azt jelenti, hogy a technológia csak veszélyforrás és az az egyedüli szerepe, hogy szorongást keltsen a szülőben.
Ha jól használjuk, a digitális eszközök óriási segítséget nyújthatnak, és hidat teremthetnek a szülők és a gyerekek generációja között.
A különböző alkalmazások segítségével például a gyerekek játékos formában szerezhetnek tudást, emeli ki Forgács.
„Emellett akár a digitális naptárak, feladatlisták és emlékeztetők jelentősen megkönnyítik a családi időbeosztást és a mindennapi logisztikát. De akár AI-eszközt is használhatunk ahhoz, hogy optimalizáljuk a családi teendőket. Arról nem is beszélve, hogy ezek fel tudják dolgozni a gyerekek kérdéseit vagy segíteni tudnak tanulás közben, így kiválthatnak egy-egy gyors szülői magyarázatot. Persze megfelelő felügyelettel és nem teljes mértékben rábízva a gyereket a technológiára” – magyarázza.
„Nem a technológiával van probléma, hanem a felhasználói kultúrával”
– foglalja össze Guld Ádám.
A médiakutató szerint jelenleg „digitális megatrendben” vagyunk, de néhány generáció múlva meg fogjuk találni az egyensúlyt a digitális média használata és a személyes, offline életünk között. A technológia „történelmileg páratlan lehetőséget” jelent, viszont a szülőké a felelősség, hogy az okoseszközöknek milyen és mekkora szerep jut a család és a gyerekek életében.
